Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
Az előfordult vízhiányos esetek 75— 80%-a kapacitáshiányra vezethető vissza, s a települések egy-egy részét érintették. Időtartamuk többnyire egykét órás volt, s ritkán, de helyenként elérte, sőt meg is haladta a 6 órás időtartamot. Az ország azon településeire vagy településrészeire, ahol a szolgáltatáskiesés hosszabb ideig tartott (általában 6—8 órát meghaladóan) szükségmegoldásként lajtkocsival elégítették ki a legminimálisabb fogyasztást. A szolgáltatáskiesések kisebb hányadát a hálózati csőtörések, szivattyúmeghibásodások okozták. Jelentős számban volt villamosáramkimaradás miatt rövidebb-hosszabb vízhiány is, melyből származó hibáikat is egyértelműen a vízművállalatok rovására írják. A vízkorlátozás a Pest Megyei Vízmű Vállalat ellátási körzetében volt a legszembetűnőbb, mivel itt ez 39 települést érintett. Lényeges javulás mutatkozott a korábban legnagyobb hiánnyal küszködő Érd városában. A fővárosi rendszerből betáplált 10—12 ezer m3/d vízmennyiség átmenetileg bár igen hatékony volt, azonban a továbblépés csak a megfelelő hálózati rekonstrukció végrehajtását követően lehet eredményes. Nagyobb mértékben jelentettek vízkorlátozást Baranya megyéből (24 település), Nógrád megyéből (18), és Hajdú-Bihar megyéből (23). Mint ismeretes, Nógrád megye közigazgatási területe alatt jó minőségű és megfelelő mennyiségű ivóvíz nem áli rendelkezésre. Különösen érvényes ez Ny-Nógrádra, ahol az érdemi továbblépést egyértelműen a dunai vízbázisra lehet alapozni, s ennek megvalósítását a megyének minél előbb meg kell indítania. Ugyancsak 18 település vízkorlátozásáról tett jelentést a Sopron és Környéke Vízmű Vállalat. Vízkorlátozó intézkedést foganatosított még a Dél-Bács- KiSkun Megyei Vízmű (2), az Észak- Bács-Kiskun Megyei Vízmű (2), Békés Megyei Vízmű (4), Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vízmű (3), Csongrád Megyei Vízmű (5), Veszprém Megyei Vízmű (9), Észak-dunántúli Regionális Vízművek (2). A kiemelt üdülőkörzetekben az ellátási zavar fokozott mértékben jelentkezett. A DRV 39, a DmRV 30 településen javasolta a vízkorlátozás elrendelését. A Balaton térségében — a Fűzfő— Siófok közötti partszakaszt kivéve — valamennyi településen kellett korlátozást elrendelni. E területen az elmúlt évben a gyorsfejlesztési program keretében 1988. júniusában megvalósult és csúcsidőszakban üzemelő felszíni vízmű hatása mór kedvezően érvényesült. A Dunántúli Regionális Vízművek a kiépített névleges víztermelő kapacitását mintegy 15—20%-ikal terhelte túl. A kiszolgáltatott közel 200 ezer m3/d ivóvízmennyiséget az üdülőkörzetek továbbfejlesztése (építési tilalom feloldása), nemkülönben az idegenforgalom megtartása érdekében minimálisan 25%-.kal sürgősen tovább kellene fejleszteni. Azonban e helyen is meg kell említeni, hogy a tó vízminőség-védelme érdekében ez a szennyvízcsatornázás és -tisztítás ütemes feljesztése nélkül nem hajtható végre. Nem volt kevesebb gond a Velenceitó térségében sem, ahol valamennyi települést érintett a vízhiány. Miniszteri döntés értelmében a tervezett fejlesztés felgyorsításával (8 ezer m3/d) az 1989. évi szezon várhatóan kiegyenlített ellátást fog biztosítani. A Dunakanyar és térsége a Balatonhoz hasonlóan — egyrészt a fővárosból kiáramló lakosság, másrészt a melegvízű strandok miatt megnövekedett turistaforgalom hatására — a nyári hónapokban szintén rendkívül túlterhelt. Dunabogdány kivételével a helyi tanácsok valamennyi településen elrendelték a fogyasztási korlátozást. A legnagyobb problémák a többzónás rendszereknél — különösen a III. zónától kezdődően jelentkeztek. Sok esetben nem víztermelési, hanem a víz kormányzása okoz nehézséget, melyeket hálózati rekonstrukciók során express vezetékek létesítésével stb. folyamatosan kell kiküszöbölni. Az ország legkiterjedtebb és önmagában véve súlypontot képező Fővárosi Vízművek szolgáltatása a Duna kedvező vízállásának hatására kiegyensúlyozott és feszültségmentes volt. A fejlesztés további szakaszában elsősorban nem a víztermelő kapacitás, hanem a hálózat szállítási képességének növelése a feladat. Változatlanul gond a százéves vezetékek mielőbbi cseréje, a biztonságos üzemeltetéshez nélkülözhetetlen rekonstrukciós tevékenység felgyorsítása. Az 1988. évi csúcsidei vízszolgáltatás összességében az előrejelzés szerint és alapjaiban elfogadhatóan alakult. Bizonyítottan vízfertőzésből származó járvány nem fordult elő. A hibaelhárító részlegek továbbfejlesztésével az üzemzavar elhárítási idők szintén csökkentek. A lakossági ellátás mennyiségi növekedése és a szolgáltatási biztonság fokozása területén — bármennyire is igény —, ugrásszerű előrelépés egyelőre nem várható, de a kis lépések integrációjával adódik lehetőség a hatékonyság fokozására. Mindenek előtt a vízminőség megóvása érdekében a vízbázisok védelmét kiemelten kell kezelni. A jelenleg Igénybe vett vízbázisok közül csupán 48%nál megoldott a kellő védelem. A vé-Mosonmagyaróvárott a századfordulón épült városi vízmű az iparosítás következtében egyre veszélyeztetettebb környezetbe került, ami a vízminőség fokozatos romlásához vezetett. A város tanácsa, számítva a lakossági ellátásban bekövetkezhető zavarokra, a múlt évben előbb vízminőség-javító intézkedéseket foganatosított. A megépítésre kerülő vízmű egy hosszabb távú program keretében vadelem további kiterjesztésére, valamint a később használatba veendő területek előrelátó megóvására kellő nagyságú pénzügyi keret sem az üzemeltetők fejlesztési alapjából, sem központi támogatásból nem áll rendelkezésre. A kiemelten kezelendő vízbázisoknál a megfigyelő-ellenőrző rendszer kiépítése — a nehézségek ellenére is — szükségszerű és elodázhatatlan. A szolgáltatási biztonság fokozása érdekében a jelenlegi tározókapacitást (kb. 1,0 millió m3), mintegy meg kell duplázni, azaz a min. 40%-os arányt mielőbb meg kell teremteni. Ebben az esetben a 6 óránál rövidebb idejű szolgáltatási zavarokat a lakosság nem fogja érzékelni. Szorgalmaznunk kell a különféle fogyasztást csökkentő berendezések gyártását és alkalmazását. A biztonságos üzemelés érdekében az importberendezések és -alkatrészek pénzügyi forrását növelni kell. Változatlanul széles körű propagandát kell kifejteni a pazarló vízfogyasztás csökkentése érdekében. A vízkorlátozások fokozatait (részleges vagy teljes locsolás!, autómosási tilalmak, ipari fogyasztók korlátozása ...), annak időbeli meghatározását a vízművállalatok javaslatára a területileg illetékes tanácsi szervek rendelik el. A lakosság tájékoztatása igen gyakran a bekövetkezett szolgáltatáskiesés után történik meg, vagy a korlátozás megszüntetésének bejelentése indokolatlanul késik. Mindkét eset szükségtelenül vált ki ellenérzést a fogyasztók körében. Ez utóbbi esetben eszközölt bírságolások pedig jogos felháborodást is eredményeznek. A vízművállalatok és a tanácsi szervek közötti együttműködést, az ilyen esetek előfordulásának csökkentésére, sőt elkerülésére nagyobb összpontosítással, szervezettebb, hatékonyabb munkával kell magasabb szintre helyezni. Tovább kell lépni a használtvizek ipari újrahasznosítása területén a frissvíz felhasználásának minél nagyobb mértékű kiváltására. Végezetül a termelési és szolgáltatási árolló kívánatos záródásához olyan szolgáltatási díjat kell meghatározni, mely figyelembe veszi a szociális szempontokat, de ugyanakkor fékezi a pazarló vízfogyasztást. Dr. Juhász Endre lósul meg. Eszerint a jövő év végén, de legkésőbb 1990 elején az új vízmű működik majd. A következő tervidőszakban a vízbázis napi 20 ezer köbméternyi vízhozammal bővül, ami hoszszú távra is elegendőnek látszik az igények kielégítésére. Természetesen a régi vízmüvet üzemi célokra továbbra is fenntartják. Az építkezés költségei a mostani árakon számítva 260 millió forintba kerülnek. Üj vízmű épül Mosonmagyaróváron 2
