Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 1. szám

szervezeti keretek létrehozását, amelyek leiheteivé teszik, hogy szervezéssel, szel­lemi munkával, a szellemi erőforrások hatékony felhasználásával, a helyi sa­játosságokat figyelembe véve nagyobb hatékonyság érhető el viszonylag kisebb költséggel lés így a kömyezetgazdáliko­­dásbarn is érvényesíthető a Hatékonyság és gazdaságosság. A Tatai Medence mia máir ilyen vo­­naitikozásiban modellnek telkiinthető. U. i­­az 1982-ben tatai székhellyel, 28 válla­lat, intézmény részvételével megalakult Komárom megyei Környezet- és Termé­szetvédelmi Koordinációs Társulás intéz­ményesen biztosítja a környezetvédelem és területfejlesztés elméleti eredményei­nek gyakorlati megvalósítását, valamint a természeti erőforrások ésszerű, optimá­lis, környezetkímélő kiaknázása terén a felmerülő közös gazdasági érdekek fel­tárását, megvalósítását, a népgazdasági és megyei [koncepciókkal való koordi­nálását, a tevékenység komplex és in­­terdliszcipliiníáriis állapokon történő szer­vezésiét, egy-egy technológiai eljárás ki - munkáidsát, valamint a gyaíkoHátban már bevált módszerek igény és lehető­ség szerinti alkalmazását. Ennek meg­felelően működésének egyik elsődleges célja a megyei környezetvédelmi tevé­kenység összhangjának megteremtése, ezen keresztül az üzemi, térségi, terü­leti érdekek együttes érvényesítése. Figyelembe Véve, hogy Komárom me­gye— ezen belül is a Tatai Medence — környezeti terhelése sajnos országosan is kiemelkedő, a Társulásra igen szerte­ágazó feladatok várnáik egyrészt a meg­levő bajok orvoslása, másrészt a továb­biak megelőzése terén. A kialakult ba­jok okai arra vezethetők viasza, hogy a Tatai Medencében működő termelőüze­mek és az «infrastruktúra szervei az or­szágos átlagot meghaladó mértékű fej­lődésük, gazdaságii eredményeik kísérő jélenSégteként jelentős környezetterhelő hatást fejtenék ki, amely egyrészt az egyre kedvezőtlenebb üzemi emissziós paitaméteréklben, másrészt az ún. kör­nyezeti kiszóródásokban, azok veszélyes elegyedéseiben, továbbgyűrűződéisében nyilvánul meg. E komplex hatások mér­téke sok esetben megközelítette a tér­ség ökológiai teh erbírók é p ességén e к Határát, ami különösen kedvezőtlen az itt levő természeti és művi értékek meg­védése szempontjából. Az említett hatások sok esetben a gazdaságii fejlődést is akadályozzák, amelynek következtéiben egyre sürge­tőbb beavatkozások szükségesek a gaz­dasági és környezeti folyamatok együt­tes, rendszerszemléletű megoldása ér­dekében, szem előtt tartva1, hogy a tu­datos cselékvéis alapja — a környezeti tényezők összefüggé­seinek feltárása és elemzése, Valamint — az erre épülő, megfelelő haté­konyságú módszerek alkalmazása. 'Ezeknek az alapvető követeIményék­­nék az érvényeísítése jelentős mértékben elősegíti a megoldásra váró környezet­védelmi feladatok célirányos és költség­kímélő végrehajtását. Ui. a kellően át nem gondolt, csak rövid távra szóló ,,ad hoc" jellegű megoldások, vagy az egyes üzemek által elszigetelten — a komplex jelleget figyelmen kívül ha­gyó — intézkedések alapjában véve gazdaságtalanak, nem is szólva az egyéb negatív következményekről. A Társulás a szellemi és anyagi erő­források koordinált, szervezett felhasz­nálása révén elismerésre méltó külde­tést lejt ki, mivel ez által a környezet­védelmi célokat szolgáló műszaki, bio­lógiai stb. megoldások namcsak a szak­mai követelményeknek megfelelően, ha­nem egyúttal gazdaságosan realizálód­nak. Ebben van a Társulás fő ereje, aimi rendkívül fontos tényező az anyagi erőforrások mikénti felhasználása tekin­tetében, különösen most, amikor a kör­nyezetvédelmi déloküt szolgáló pénzesz­közök iránti igényeik fokozódnák, a le­hetőségek viszont korlátozottak. Az így elért eredmény márts ‘igen jelentős, azonban ennél sokkal jelentősebb az a gazdasági hatás, amely a szakszerű, a komplex szemléletből fakadó intézkedé­seik, megoldások eredményeként abban mutatkozik meg, hogy a térség környe­zeti értékei, melyeik nemzeti vagyonunk f éllbecsü Mietet len részét képezik, nem pusztulnak tovább és így alapul szol­gálnak a jövőben is e térség törésmen­­teis társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Témánk fejtegetése kapcsán indokolt rámutatni arra; hogy a 'környezetvédel­met (szolgáló megoldásokkal kapcsola­tos technikai és techno lóg iái színvonal növelése sóik esetben nem vezet a kí­vánt eredményhez, mivel nem veszik fi­gyelembe azokat a gazdasági és szer­vezési követelményéket, amelyeket a ha­tékonyság érdekében egyidejűleg meg kellene tenni. Még sok helyen előfordul, hogy nem tartják szém előtt a következőket: bár­mely műszaki tökéletesítés, újdonság vagy célszerűnek látszó biológiai meg­oldás gyakorlati alkalmazása csalk ak­kor hozza meg a kívánt eredményt, ha ezek alkalmazási területein a szükséges egyéb feltételeket is biztosították. Messzemenően szem előtt kell tarta­munk, hogy az adott célok általában gazdasági délok, még akikor Is, ha ki­fejezetten műszaki jellemzőkben fogal­mazzuk meg azokat. Mindig kétféle fel­adatot kell megoldani: — műszaki, technológiai, biológiai, jogi, hatósági, szervezeti feladatokat, — gazdasági feladatokat. A gazdasági számítás nemcsak szük­séges, hanem lehetséges is, csak éppen más szemléletet kíván, mint amilyent a mérniöikli munka általában megszokott. Míg ugyanis a mérnöki munkában rendszerint egzakt módon definiált elé­rnék összefüggéseit a magasabb mate­matika segítségével fejezik ki, addig a gazdalságosság kifejezésére szolgáló gyakorlati képleteik egyszerűek, de az elérnék helyes kiválasztása és meghatá­rozása döntő jelentőségű az eredmé­nyek szempontjából. A Társulás az érintett tényezőket, 'kö­vetelményeket igyekszik tevékenységé­ben érvényesíteni, amivel jelentősen elősegíti a térség különböző üzemelnél rendelkezésre álló eszközök, berende­zések hatékony, gazdaságos ikibaSzná­­láisát. A térségben eddig lefolytatott feltáró tevékenység eredményeként ismeretessé vált, hogy egymástól elkülönítetten igen jelentős kapacitások áUntaik rendelke­zésre, amelyek alapot adnak megfelelő érdekeltségi rendszer és szervezési módszer esetén a környezetvédelmi munka racionális, költségkímélő fejlesz­tésére. A feltárás során ismertté vált az az igen érdekes szellemi kapacitás is, amely adott esetben jói mobilizálható. De mindezek mellett igen nagy jelen­tőséggel bírnak a térségre vonatkozó pontos Információk is, ezen belül egye­bek között a technológiák összefüggé­sei, a folyamatok kimenetel stb. Mind­ezek alapján a területen belül igénybe­­vehetők a meglevő műszerek, mérőesz­közök, laboratóriumi kapacitások. Ehhez hason loam a későbbiek során —- esz­közfejlesztés nélkül — a meglévő szá­mítástechnikai eszközök felhasználósá­val tárOhatók és feldolgozhatok a pre­ventív környezetvédelmet szolgáló ada­tok. Az alkotó szellemi energiák hatékony mozgósítása A társulás által felvállalt szerteágazó, sóik esetben interdiszciplináris jellegű feladatoknak a megoldása elsődlege­sen az alkotó szellemi munka függvénye. Általánosam bizonyítható az a tény, hogy egyre inkább az alikotóképes, ál­landóan megújulni tudó embereik mun­kájától függ egy-egy szervezet tevé­kenységének sikere. Természetesen nem elegendő osaík felismerni az alkotó munka 'értékét, Hanem átgondolt szer­vezéssel, megfelelő alkotási technikák alkalmazásával ki is kell alakítani azo­kat a megvalósítási formákat, amelyek lehetővé teszik az alkotó szellemi mun­ka hatékonyságának nagyfokú növelé­sét. A szellemi alkotó tevékenységhez ui. más feltételeket kell biztosítani számtalan vonatkozásban, mint a rutin jellegű munkához. Szem előtt kell tar­tanunk, hogy bármilyen intézményes al­kotó munkát a produktum kialakítási fo­lyamatának természetéből kiindulva le­het a leghatékonyabban megszervezni. A Társulás — ezeiket az alapelveket szem előtt tartva — céltudatosan ke­reste a feladatkörébe tartozó tevékeny­ségek megoldásához szükséges szellemi erőforrások mozgósításának módozatait és arra a következtetésre jutott, hogy a leghatékonyabban team-ek szervezésé­vel lehet a követelményeknek eleget tenni. A döntés igen helyes vált, mivel a környezetvédelmi feladatok megoldá­sának interdiszciplináris jellege miatt rendkívül nagy jelentősége van a cso­portos alkotó (team-) munkának, ui. az egyén — legyen az bármilyen kiváló elme — egyre kevésbé tud megbirkózni olyan nagy horderejű vagy tudományos igényű feltaddtolkkal, amelyek komplex ismereteket igényelnek. Ezeket csak az erők összefogásával, 'kiváló szakembe­reik szervezett együttműködésével lehet sikeresen megoldani. A sokoldalú 'megközelítést igénylő környezetvédelmi problémák — ame­lyekből igen bő a választék — kollektív megoldása azért előnyös, mert az erre szervezett munkában több ismeret, ké­pesség, tapasztalat, információ stb. tes­tesül meg, mint az egymástól függetle­nül, egyénileg végzett tevékenységiben. A kollektíva tagjai általában elférő szempontok alapján közelítik meg a megoldásra váró problémát, s ez olyan kihívást jelent a tagok alkotó elgondo­lásával szemben, ami már nem Hason­lítható össze a problemamegoldási fo­lyamatban csak magára támaszkodó emberrel. 17

Next

/
Thumbnails
Contents