Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
Ezek után szeretnék utalni arra, hogy bár a környezetvédelem kifejezés nálunk csak mintegy két évtizeddel ezelőtt vonult be nyelvhasználatunkba és fogalmi rendszerünkbe, a gyakorlatban ennek megnyilvánulásai azonban már korábban hazánkban is jelentkeztek, számos esetben jogszabályi alátámasztást is élvezve. így pl. az 1840. évi X. törvénycikk 14. §-a a következőket mondja ki: ........a vizek vagy csatornák ágyaiba földet vagy trágyát hordani, kendert áztatni — 100 forint vagy egyhónapi áristom büntetés alatt ti'ltatik ..." Nem kevésbé volt szigorú az 1885. évi XXIII. törvénycikk, amelynek 24. §-a kimondja, hogy ,,A vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzése tilos. Hogy mely intézkedések szükségesek arra nézve, hogy gyárakból, bányákból és más vállalatoktól hulladékok és megfertőzött vizek más vizekbe bocsáthatók ne legyenek: az iránt a közegészségügy követelményei és a fennálló használatok tekintetbevételével a hatóság intézkedik.” 1879-ben jelent meg az első olyan szabályozás — az első erdőtörvény keretében — amelynek jelentős természetvédelmi hatása is volt. Az 1883. évi vadászati törvény előírta az énekesmadarak általános védelmét. 1900-ban miniszteri rendelkezés született a kiemelkedő botanikai, tájképi és kultúrtörténeti jelentőségű fák, facsoportok megőrzéséről. 1935-ben megjelent a második magyar erdőtörvény, amelynek IV. fejezete foglalkozik a természetvédelemmel, 1938-ban kiadják a törvény végrehajtási utasítását és ezzel egyidejűleg megalakult az Országos Természetvédelmi Tanács is. 1939-ben kiadták az első védett területre vonatkozó rendelkezést: a debreceni Nagyerdő lett Magyarország első természetvédelmi területe. A természeti értékek védelmét szolgáló jogszabályi rendeld kezés mellett a gyakorlati cselekvés terén is számos olyan megnyilvánulást találunk, amely a szóban forgó célt szolgálta. A magyar mérnökök pl. (elsősorban a vízimérnökök és erdőmérnökök) a török korban lejátszódott folyamatnak és hatásainak feltárása alapján egyre eredményesebben szálltak szembe a talajpusztulás, az erózió hatásaival: az erdőmérnökök a reforestáció (Kaan Károly, Tuzson János stb.), a kultúrmérnökök a vízmosásmegkötés, kopárfásítás (Kvassay Jenő), a mezőgazdasági mérnökök, talajbiológusok a sáncolás és a talajélet helyreállítása terén (Kund Ede, Rázsó Imre, Sigmond Eleik, Kreybig Lajos stb.). Kezdeményezéseikben — melyek nem egy esetben az ország határain túl is ismertté váltak — a mai környezet- és talajvédelmi törekvések nemzetközi rangú előfutárait tarthatjuk számon. Az erózió elleni védekezésről szólva már el is érkeztünk egy olyan összekötő szálhoz, mely kapcsolatot jelent Magyary Zoltán tevékenysége és a Tatai-medencében kibontakozó környezetvédelmi munka között. Magyary Zoltán ui. akkor, amikor a 30-as évek végén a tatai járásban — a mintajá-rás koncepciójának kialakítása jegyében — a ténymegállapító módszert alkalmazva felfigyelt az itt tapasztalható eróziós károkra (ilyenek főleg a Gerecse DNY-i lejtőin fordultak elő), egyes vízmosások megkötésére főiskolai munkatáborokat szervezett. Amikor az eróziós károkat Kreybig Lajos és Kőrössy József kíséretében a helyszínen tanulmányozva elemezte a kiváltó okokat, arra a következtetésre jutott — magáévá téve a szakértők meglátásait —, hogy az erózió ellen csak komplexen (talajvédelemmel, vízrendezéssel, erdészeti beavatkozásokkal stb.) lehet eredményesen felvenni a küzdelmet. Ennek a koncepciónak a realizálása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium részére 1942-ben felterjesztés készült, mely kedvező fogadtatásra talált, azonban a háborús körülmények miatt ennek realizálására már nem került sor (egyébként e munka teljes dokumentációja a járás adottságai alapján készült el). A felszabadulást követő években ismét napirendre került az eróziós károk felszámolásának ügye és ennek kapcsán jelentős állomás volt az Altalér vízgyűjtőjét érintő komplex vízrendezés megkezdése, mely előrelendítő kiindulásul szolgált a térség egyre sokasodó környezetvédelmi feladatainak átgondolásához és a komplex szemlélet jegyében teendő konkrét intézkedések beindításához. Ebből a komplex szemléletből fakadóan — támaszkodva a Magyary Zoltán által kezdeményezett mintajárás kialakításával kapcsolatos munkák egyes elemeire és a térség adottságaira —, a 60-as években kibontakozó környezetvédelmi tevékenység kapcsán a Tatai nmed encét modellterületként kezdték kezelni. A különféle szakhatóságoknak, intézményeknek, a területen dolgozó szakembereknek a Tatai-medencével, mint komplex környezetvédelmi modellterülettei kapcsolatos széles körű, sokoldalú tudományos és gyakorlati vizsgálatai, elemzései, feldolgozásai, tanulmányai feltárták és bizonyították a terület népgazdasági szempontból is igen figyelemre méltó komplex környezetvédelmi körülményeit. E kistáj kedvező adottságai, együttesen funkcionáló komplex környezetvédelmi tényezői, különösen a történelmi, tójtörténeti, természeti, gazdaságfejlesztési, települési, infrastrukturális tényezők tették a térséget alkalmassá arra, hogy a komplex környezetvédelmi (ökológiai-ökonómiai) együttes kutató- és fejlesztőmunka, valamint a tényleges környezeti kárelhárító, feltáró, megelőző és rekultivatív tevékenységek koncentrált, hatékony és elemző modellje legyen. Az utóbbi években igen sok, magas szintű — hazai és külföldi tudományos és gyakorlati szaktekintélyekből álló — delegáció, munkacsoport, bizottság, szakmai küldöttség folytatott tanulmányokat (számos esetben Kőrössy József kíséretében), végzett elemzéseket hazánknak e komplex adottságú környezetvédelmi modellterületén, amely ezáltal nemcsak megyei, de országos és nemzetközi téren is ismertté vált. A Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás ténykedése A megye környezetvédelmi feladatainak megoldása szempontjából nagy előrelépést jelentett az 1983-ban tatai székhellyel megalakult Komárom Megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás, mely ekkor 28 vállalatot tömörített magába, napjainkra viszont ezek száma már közel 60-ra szaporodott. Úgy vélem, az igazság talaján állíthatjuk, hogy a Társulás létrehozásának gondolatát jelentősen inspirálta az a koncepció, melyet Magyary Zoltán e térség fejlesztésével kapcsolatban kialakított. A Társulás életrehívásának szorgalmazásában egyébként Tárnái Péter, a Tatai Vízgazdálkodási Társulat igazgatója járt élen, aki nagy elhivatottsággal képviselte ezt az ügyet a legkülönbözőbb fórumokon, hogy elnyerje azok támogatását. Az előkészítő munkánál eredményesen hasznosították a meggyőzésnek azokat a módszereit, melyeket annak idején Magyary Zoltán a mintajárás kialakításánál alkalmazott. Ezek eredményességét mutatja többek között az is, hogy elgondolásainak megvalósításához sikerült megnyernie szövetségesül Komárom megye akkori alispánját, Revizoky Istvánt, továbbá számos más megyei és minisztériumi főtisztviselőt. A Társulás, melynek munkájában igen tevékeny részt vállalt Magyary Zoltán legközvetlenebb munkatársa, dr. Kiss István is, olyan szervezeti keretek létrehozását tűzte ki célul, melyek lehetővé teszik, hogy szervezéssel, szellemi munkával, a szellemi erőforrások hatékony felhasználásával, a helyi sajátosságokat figyelembe véve nagyobb hatékonyság érhető el viszonylag kisebb költséggel és így a környezetgazdálkodásban is érvényesíthető a hatékonyság és gazdaságosság. A szervezésben rejlő lehetőségek kiaknázása már Magyary Zoltán tevékenységében is meghatározó tényezőként szerepelt, ami erős hatást gyakorolt a létrehívott Társulás céljainak megfogalmazását végzőkre. A társulás intézményesen biztosítja a környezetvédelem és területfejlesztés elméleti eredményeinek gyakorlati megvalósítását, valamint a természeti erőforrások ésszerű, optimális, környezetkímélő kiaknázása terén a felmerülő közös gazdasági érdekek feltárását, megvalósítását, a népgazdasági és megyei koncepciókkal való koordinálását, a tevékenység komplex és interdiszciplináris alapokon történő szervezését, egy-egy technológiai eljárás kimunkálását, valamint a gyakorlatban már bevált módszerek igény és lehetőség szerinti alkalmazását. Ennek megfelelően működésének egyik elsődleges célja a megyei környezetvédelmi tevékenység összhangjának megteremtése, ezen keresztül az üzemi, térségi, területi érdekek együttes érvényesítése. Figyelembe véve, hogy Komárom megye — ezen belül is a Tatai-medence — környezeti terhelése sajnos országosan is kiemelkedő, a Társulásra igen szerteágazó feladatok vár10
