Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 6. szám

na'k ilyen vonatkozásban egyrészt a meglevő ártalmak orvos­lása, másrészt a továbbiak megelőzése terén. A kialakult ba­jok okai orra vezethetők vissza, hogy a Tatai-medencében működő termelő üzemek és az infrastruktúra szervei az or­szágos átlagot meghaladó mértékű fejlődésük, gazdasági te­vékenységük kísérő jelenségeként jelentős környezetterhelő hatást fejtenek ki, amely egyrészt az egyre kedvezőtlenebb üzemi emissziós paraméterekben, másrészt az ún. környezeti kiszóródásokban, azok veszélyes elegyedéseiben, tovagyűrű­­ződésében nyilvánul meg. E komplex hatások mértéke sok esetben megközelítette a térség ökológiai teherbíróképes­ségének határát, ami különösen kedvezőtlen az itt levő ter­mészeti és művi értékek megvédése szempontjából. Az említett hatások sok esetben a gazdasági fejlődést is akadályozzák, amelynek következtében egyre sürgetőbb be­avatkozások szükségesek a gazdasági és környezeti folya­matok együttes, rendszerszemléletű megoldása érdekében, szem előtt tartva, hogy a tudatos cselekvés alapja — a környezeti tényezőik összefüggéseinek feltárása és elemzése, valamint — az erre épülő, megfelelő hatékonyságú módszerek al­kalmazása. Ezeknek az alapvető követelményeknek az érvényesítése jeientős mértékben elősegíti a megoldásra váró környezet­­védelmi feladatok célirányos és költségkímélő végrehajtását. Ugyanis a kellően át nem gondolt, csak rövid távra szóló „ad hoc” jellegű megoldások, vagy az egyes üzemek által elszigetelten — a komplex jelleget figyelmen kívül hagyó — intézkedések alapjában véve gazdaságtalanok, nem is szólva az egyéb negatív következményeiktől. Itt vissza kell utálnunk Magyary Zoltán modellalkotásának arra a pillérére, amely a komplexitásban és a rendszerszem­léletben öltött testet, bár ez utóbibi fogalom abban az idő­ben még terminológiáikig nem volt használatos. A gyakorlat­ban viszont Magyary következetesen érvényesítette mind a szervezeti keretek kialakításánál mind pedig a folyamatos munkánál azokat a törvényszerűségeket, amelyeket a rend­szerelmélet alaptételekként hirdet. Ugyancsak itt kell (kitérnünk a különböző szervek, intéz­mények, váHaliatok intézményesített együttműködésének kér­désére is, melynek csírái már megtalálhatók Magyary Zoltán szövetkezetszervezési koncepciójában. A Társulás a szellemi és anyagi erőforrások koordinált, szervezett felhasználása révén elismerésre méltó küldetést fejt ki, mivel ezáltal a környezetvédelmi célokat szolgáló műszaki, biológiai stb. megoldások nemcsak a szakmai kö­vetelményeknek megfelelően, hanem egyúttal gazdaságosan realizálódnak. Ebben van a Társulás fő ereje, ami rendkívül fontos tényező az anyagi erőforrások mikénti felhasználása tekintetében, különösen most, amikor a környezetvédelmi cé­lokat szolgáló pénzeszközök iránti igények fokozódnak, a le­hetőségek viszont korlátozottak. Az így élért eredmény máris igen jelentős, azonban ennél sokkal jelentősebb az a gazda­sági hatás, amely a szakszerű, a komplex szemléletből fa­kadó intézkedések, megoldások eredményeként abban mu­tatkozik meg, hogy a térség környezeti értékei, melyek nem­zeti vagyonunk felbecsülhetetlen részét képezik, nem pusz­tulnak tovább és így alapul szolgálnak a jövőben is e tér­ség törésmentes társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. A Társulás elősegíti a térség különböző üzemeinél rendel­kezésre álló eszközök, berendezések hatékony, gazdaságos kihasználását. A térségben eddig lefolytatott feltáró tevékenység ered­ményéként ismeretessé vált, hogy egymástól elkülönítetten igen jelentős kapacitások állnak rendelkezésre, amelyek ala­pot adnak megfelelő érdekeltségi rendszer és szervezési mód­szer esetén a környezetvédelmi munka racionális, költségkí­mélő fejlesztésére. A feltárás során ismertté vált az az igen értékes szellemi kapacitás is, amely adott esetben jól mobilizálható. De mindezek mellett igen nagy jelentőséggel bírnak a térségre vonatkozó pontos információk is, ezen bélül egyebek között a technológiák összefüggései, a folyamatok kimenetéi stb. Mindezek alapján a területen belül igénybe vehetők a meg­levő műszerek, mérőeszközök, laboratóriumi kapacitások. Eh­hez hasonlóan a későbbiek során — eszközfejlesztés nélkül — a meglevő számítástechnikai eszközök felhasználásával tárolhatók és feldolgozhatok a preventív környezetvédelmet szolgáló adatok. A Társulás által felvállalt szerteágazó, sok esetben inter­diszciplináris jellegű feladatoknak a megoldása elsődlegesen az alkotó széliem! munka függvénye. Általánosan bizonyítható az a tény, hogy egyre inkább az alkotólképes, állandóan megújulni tudó emberek munkájától függ egy-egy szervezet tevékenységének sikere. Természete­sen nem elegendő csak felismerni az alkotó szellemi munka értékét, hanem átgondolt szervezéssel, megfelelő alkotási technikák alkalmazásával ki is kell alakítani azokat a meg­valósítási formákat, amelyek lehetővé teszik az alkotó szel­lemi munka hatékonyságának nagyfokú növelését. A szel­lemi alkotó tevékenységhez ugyanis más feltételeket kell biz­tosítani számtalan vonatkozásban, mint a rutin jellegű mun­kához. Szem előtt kell tartanunk, hogy bármilyen intézmé­nyes alkotó munkát a produktum kialakulási folyamatának természetéből kiindulva lehet a leghatékonyabban megszer­vezni. A Társulás — a megalakulástól kezdve — ezeket az alap­elveket szem előtt tartva, céltudatosan kereste a feladatkö­rébe tartozó tevékenységek megoldásához szükséges szellemi erőforrások mozgósításának módozatait és arra a következ­tetésre jutott, hogy a leghatékonyabban team-ek szervezé­sével lehet a követelményeknek eleget tenni. A döntés igen helyes volt, mivel a környezetvédelmi feladatok megoldásá­nak interdiszciplináris jellege miatt rendkívül nagy jelentő­sége van a csoportos alkotó (team-) munkának, ugyanis az egyén — legyen az bármilyen kiváló elme — egyre kevésbé tud megbirkózni olyan nagy horderejű vagy tudományos igé­nyű feladatokkal, amelyek komplex ismereteket igényelnek. Ezeket csak az erők összefogásával, kiváló szakemberek szer­vezett együttműködésével lehet sikeresen megoldani. A csoportmunkával kapcsolatos koncepció kialakításánál a Társulás bátran alkalmazhatta iránytűként ezt a megol­dást, mivel ez már a 30-as évek hivatkozott helyzetfeltáró munkájánál is bevált. Magyary Zoltán ezzel kapcsolatban „A közigazgatás és az emberek” c., 1939-ben megjelent ta­nulmány előszavában a következőket írta: „Ez a kötet szervezett csoportmunka eredménye. Az adat­gyűjtés terjedelme oly nagy, hogy ugyanarra az időszakra vonatkozólag egy ember által nem lett volna elvégezhető. Azonkívül a feladat oly sokirányú is, hogy az adatgyűjtés, és még inkább a feldolgozás, különböző szakemberek közre­működését tette szükségessé. A csoport tagjainak összeválo­­gatása és a munka összhangjának biztosítása, valamint az anyagi előfeltételék megszerzése és különböző hatósági kö­zegek bizalmának és támogatásának megnyerése alulírott vezető feladata volt, akitől a tanulmány elvégzésének esz­méje is származott.” Ha ez a módszer akkor sikeres volt — márpedig az volt —, akkor ennek alkalmazása a mai bonyolultabb körülmé­nyek között még inkább indokolt, különösen a környezetvé­delem területén. A Társulás megalakulása óta eltelt néhány esztendő ta­pasztalatait elemezve örömmel állapíthatjuk meg, hogy itt a team munkában rejlő lehetőségek céltudatos kihasználása révén igen jelentős olyan megoldások születtek, amelyek ha­tékonyan járultak hozzá a térség környezeti állapotának ja­vulásához. Ennek igazolására megemlítjük, hogy például a veszélyes hulladéknak minősülő gyógyszergyári szennyvíz­­iszap elhelyezését, annak technológiai tanulmánytervét olyan team dolgozta ki, amelynek munkájában geológiai, hidro­geológiai, vegyész, földhasználati, földéntékelési, környezet­­védelmi, közegészségügyi szakemberek mellett a helyi sajá­tosságokat jól ismerő, termelőmunkát irányító szakember is részt vett. Ugyancsak team munka révén előrelépés történt az olajtartalmú hulladékok, a galvániszapok problémájának megoldásában, a veszélyes hulladékok széles körének ártal­matlanításával kapcsolatos eljárások kimunkálásában, az erőművi pernye hasznosításában, a faapríték-tüzelés mód­szerének kialakításában stb. Ezek mögött — a nem teljes kö­rűen felsorolt — műszaki megoldások mögött igen jelentős gazdasági eredmények húzódnak meg. Az eddig elért eredmények A Társulás tevékenységének is köszönhetően a Tatai-me­dencében jelentkező nagymértékű környezeti szennyezések csökkentésére az utóbbi években hathatós intézkedések szü­lettek. A tervszerű levegőtisztaság-védelem érdekében terv készült a Tatai-medencére, amely területegységenként tar­talmazza a levegő jelenlegi szennyezettségi fokát és üte­11

Next

/
Thumbnails
Contents