Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
A KÖRNYEZETFEJLESZTÉS irányítási és közgazdasági összefüggései a TATÁI TÁJBAN Abból a (fontos alapelvből IkiinduIva, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés követelményei által támasztott igényeket ki tudjuk elégíteni és e mellett eleget tudjunk tenni a létünk alapját jelentő természeti kincseik megóvásának, rendkívül fontos felismernünk azokat a közgazdasági összefüggéseket is, amelyek iránytűként szolgálnak az ember és a természet közötti együttélés harmóniájának megteremtéséhez. Figyelembe véve, hogy a Tatai Medence bőségesen rendelkezik olyan értékekkel — ásványi kincsek, termőföld, vizek, erdőségek, felüdülést nyújtó tájak, történelmi értékek stb —, amelyek az itt élő népesség, de ezen túlmenően egész társadalmunk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, ezért célszerű - nek látszik néhány olyan közgazdasági összefüggés felvillantása, amelyek segítséget adhatnak a tudatos, tervszerű, konkrét cselekvéshez, vagyis a térség említett értékeinek a megvédéséhez és Végső fokon a szebb, a kiteljeSedettebb emberi élet megvalósításához a jelenlegi és a későbbi generációk számára egyaránt. Elsősorban a döntéshozó szervek, intézmények, vállalatok vezetőinek, dolgozóinak kell magukévá tenniök azt a szemléletet, hogy a feladatkörükbe tartozó gazdasági kérdésekkel kapcsolatos elhatározásai kná I, intézkedéseiknél mindig mérlegeljék azok környezetvédelmi kihatásait és ezeknél a mérlegeléseknél tartsák szem előtt az ökológiai összefüggéseket is. Csak közgazdasági elemzések útján vonhatók le megalapozott következtetések a környezetvédelmi intézkedések tényleges hatékonyságáról, maguknak a természeti erőforrásoknak a megóvásáról, a tervezés, az irányítás és a gazdasági ösztönzés módszereinek milyenségéről és helyéről a természeti erőforrások racionális hasznosításával kapcsolatos feladatok megoldásában, valamint ezek korszerű formáinak fejlődéséről. Korábban a környezetvédelmet érintő döntések megalapozásához elegendőnek tartották a biológiai, műszaki paraméterek mérlegelését és figyelmein kívül hagyták azok ökonómiai vonatkozásait, ami számtalan — gyakran szinte jóvátehetetlen — hibához vezetett. Ez vonatkozik az ásvány-vágyon kitermelésére, annak ütemezésére és módozataira, a különböző ipari üzemeik telepítésére, az ezekben alkalmazott technológiák kialakítására, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, az ezzel összefüggő agrotechnikai stb. módszerek 'alkalmazására, az erdőgazdasági munkálatokra, a településfejlesztésre, a turizmus fejlesztésére stb. A gazdaság és a környezet követelményeinek összehangolása távolba tekintő tervezést és hatásos problémamegoldó mechanizmust kiván. Az ember és a természet „normális" kapcsolatának helyreállítását természetesein helytelen fenne úgy felfognunk, hogy .térjünk vissza a technika előtti időkhöz, hanem olyan helyzetet kell kialakítanunk a termelés szférájában, almely alapja fesz a töretlen fejlődésnek is egyben lehetővé teszi a társadalom és a biológiai élettér közötti feszültség megszüntetését. Világosain látnunk kell: a természet és a társadalom helyes kapcsolata nem abban áll, hogy lefékezzük a természeti erőforrások felhasználását, miivel ezáltal megállítanánk a termelés és következésképpen a társadalom fejlődésének folyamatát. A természeti erőforrások olyan racionális felhasználására van szükség, amelynek során a társadalom délül tűzi ki maga elé, hogy maximális gazdaságossággal bánik a természeti erőforrásokkal. Egyrészt arra van szükség, hogy ne lépjük át a megújítható természeti erőforrások Ikialkniáziósanalk azt a határát, almélyen túl elvész a természet önálló regeneráló (képessége, másrészt hogy komplex módon Hasznosítsuk a kitermelt — különösem a meg nem újítható — erőforrások összes elemeit, harmadrészt pedig minimálisra csökkentsük a hulladékot. Az erőforrások takarékosabb felhasználására és a környezet szennyeződésének megelőzésiéire vonatkozó intézkedéseik számos esetben csak a későbbiekben kezd'enek egyre nagyobb 'hatást kifejteni, lehetővé téve, hogy hosszabb ideiig vegyük igénybe az erőt orrá sóikat. Rendkívül fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezetvédelem problémái elsősorban a termelés színhelyén dőlnek el. Ebből viszont természetesen 'következik, hogy a környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati terveikbe, a folyamatos üzem bevitelibe, a gazdaságii Szabályozásba. A környezet átalakítása elsősorban az ember műve, széles körű gazdasági tevékenységének következménye, tehát a környezet védelmének a termelés folyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasálgíi-termelési medhamíizmus és a társadalom tudati színvonala határozza meg. A környezetvédelmet eddig a ,,védelemcentrikusság" jellemezte. Ez — főként az előidézett káros emissziókból kiindulva — döntően az imissziák által előidézett áffafmals Hatások megszüntetésére, elhárítására, illetve csökkentésére Irányul. Ezzel 0 felfogással szakítanunk kell, mivel a környezetreíndszernelk nem objektív kiküszöbölhetetlen eleme a káros emisszió, így a Védelemnél értelemszerűen magasabb rendű kategória a „tervszerű környezetfejlesztés", amely tervszerűen megállapított távlati 'környezeti állapot elérésének megvalósítására 'irányul. Ez már nem azonos a „preventív cselekvés” módszerével, amely csak az előreláthatóan keletkező kóros .környezeti hatásoknak már eieve betervezett megoldásaik útján való elhárítását eredményezi, hanem olyan 1'éteS'ítmlényeiket, telepítési és elrendezési imádókat, műszaki ímeigoldásoikat és üzemeltetési eljárásokat jelent, amelyeknek Végrehajtásával a tervezett környezeti állapotoknak kell .Malálkiulnia,. Törvényszerű, hogy a (jövő útja nem lehet más, miint ez a 'módszer. Nem lehet kétséges, hogy a környezetvédelmi tevékenység ilyen felfogásban történő vitele csak rendszerszemléletű megközelítéssel lehet hatásos. Ez adja meg ugyanis a biztos irányt ahhoz, hogy az ok és Okozati összefüggések törvényszérű logikája allaipjám figyelemmel tudjuk kísérni a környezeti rendszer különböző élelmeinek Hatását, ill. tervszerűen tudjuk azokat működtetni az elérni 'kívánt cél érdekében. Azt 'kell szem előtt tartánunk, hogy a rendszerben működő összefüggéseik meghatározható irányú és „nyomvonallá" hatásláncolatok keretében 'érvényesülnek. Ebben a felfogásban kell vizsgálnunk mindig az alkalmazott, ill. alkalmazandó — jogi, hatósági, — gazdaságii, — műszaki, biológiai stb. beavatkozások körét. Az előbbiekből egyértelműen levonható az a köveítlkeztetés, hogy a környezetvédelmi feladatok ellátása csak tudatosan, tervszerűen szervezett cselekvés Ián Colátok útján oldható .meg hatékonyan. Ez parancsolóain követtel! a környezetvédelem legkülönbözőbb területein a szervezési tevékenység erősítését, a szervezettség! színvonal fokozását. Az a körülmény, hogy eddig a környozetvádelem egyes ~ kérdéseivel — mellőzve la szervezési élveket — sók esetben elszigetelten (moz'aük'szerűen) foglalkoztak. Számtalan kórós következménnyel járt. Ahhoz, hogy a jövőben ezéket elkerülhessük, a tudományos alapon nyugvó szervezésnek jelen kell lennie — az üzémíi, — a területi, — Oz országos, — a nemzetközi környezetvédelmi tennivalóik meghtatározásalkor és a Végrehajtásban. A könnyezeívéd'élembiein jelentkező szervezési feladatok eredményes ellátása végett ismernünk iktell azokat az elemeket, alrendszereket, amelyek a szervezés tárgyát képező rendszerben hatnak, köztem üködn ek. A megfelelő hatású cselekvéshez tehát komplex áttekintésre van szükség. Sikeres útkeresés Az előzőikben vázolt követelmények szem előtt tartásával indult meg Komárom megyében néhány évvel ezelőtt az az útkeresés, amely célul tűzte iki olyan 16
