Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
Az önjáró rakodógéppel történő iszapletermelés feltételeit sikerrel megoldottuk, a medencébe a gépi bejárás lehetségessé vált speciális zsilip-kapuk beépítésével. (Ezeket vállalati szabadalom védi.) A kézi mozgatású iszapletermelő, iszapfelszedő-szivattyú gépkombináció létrehozásához a Hydromechanikai Kissszövetkezettel közös fejlesztésbe fogtunk. Ennek eredményeként egy iszapszivattyú a szűrőlapról az iszapot felszedi és csővezetéken keresztül egy konténerbe továbbítja. A balatoni telepeken a teljes iszapvíztelenítési folyamatot számítógép irányítja automatikus üzemmódban. A technológia az ilyen folyamatirányításra alkalmas. Lényeges kérdés, hogy az eddigi tapasztalatok alapján miben látszanak a a vákuumos iszapágy előnyei és hátrál nyai? Előnyei látszanak: — egyes iszapok más gépi víztelenítési eljárásokhoz képest jobban kezelhetővé váltak, jobban manipulálhatóbbak, — a technológia kevés mozgó gépészeti elemet tartalmaz, ezek típusgyártmányok. A karbantartási igényük kicsi, az üzembiztonságuk nagy. — a teljes víztelenítési ciklus jól automatizálható, számítógépes irányításra alkalmas, — a víztelenítési technológia kis energ iafelhaszná I ássaI működ ik, — az iszap szárazanyag-tartalma a további feldolgozástól függően az elérhető maximális érték alatt bárhol könnyűszerrel beállítható, — az eljárás vegyszerfelhasználása más ismert eljárásokhoz képest kedvezőbb, alacsony, — a létesítmény gyorsan megvalósítható, — a laboratóriumi vizsgálatok előre jó becslést adnak a várható víztelenítési eredményre, — a megvalósítási költség a hagyományos gépi víztelenítés költségeihez képest alacsonyabb. Az előnyök után tekintsük át az eddig megismert hátrányokat: — a víztelenítés szakaszos, a kvázi folyamatos üzem csak több medencével érhető el, — a nagyfelületű medencéknél iszapletermelés már nehézkesebbé válik a hagyományosokhoz képest, — a felületet minden szűrési ciklus után gondosan le kell mosni. A VIZITERV és együttműködő partnereinek folyamatban levő műszaki-fejlesztési munkáinak egy része erre az új szűrőlapra épül. Az alkalmazási területek, amelyeken már rövid távon eredmények várhatók széles körűek, így például: — iszapkezelés és elhelyezés komplett megoldása, — ipari és veszélyes hulladék kezelés, — mobil, konténeres iszap- és hulladékvíztelenítő gépcsalád, — fázis szétválasztás, — vízművek iszapjainak víztelenítése stb. A vákuumos iszapágyak várhatóan a maguk alkalmazási területén gyorsan és sikeresen tért fognak hódítani. Az alkalmazásukhoz azonban a gondos megelőző laboratóriumi munka, a megfelelő lap kiválasztása, és a helyes technológia kialakítása elengedhetetlenül fontos lesz. Jakab Elemér— Groniewsky Tamás Vízparti területek hasznosítása A MTESZ Békés Megyei Szervezete, a MTESZ Központi Környezet- és Természetvédelmi Tanácsa, a Magyar Hidrológiai Társaság Békés Megyei Területi Szervezete, a MTESZ Békés Megyei Szervezete Környezetvédelmi Tanácsa, a Magyar Hidrológiai Társaság Környezetvédelmi Bizottsága, a Magyar Hidrológiai Társaság Ipari Vízgazdálkodási Szakosztálya, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara 1988. július 15—16-án Szarvason Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Tanácskozást rendezett a vízparti területék hasznosítása témájában. A tanácskozás homlokterében a szarvasi holtág rekonstrukciója állt. Dr. Körösfalvi Pál, a Békés Megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatója a MTESZ Békés Megyei Szervezetének tiszteletbeli elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Ezt követően összefoglaló előadásokat hallottunk. Szarvas város és környezetét dr. Szántosi Antal, Szarvas város tanácselnöke ismertette. A város kiemelkedő értéke a Körös holtága, amely az ország ötödik legnagyobb állóvize. Környezetének egyensúlyát a mezőgazdasági szenynyező források és Szarvas város szennyvize bontja meg. Rekonstrukciójára erőfeszítések történnek, amelyet intéző bizottság irányít. A vízgazdálkodás és környezetvédelem összefüggéseiről szólt Konkoly János, az MHT környezetvédelmi bizottsága elnökének előadása. A vízgazdálkodást a múlt századig az ökológiai irányzat, napjainkig a technológiai szemlélet jellemzi. A XIX. századig még nem voltak meg az eszközök, csalk a természethez való alkalmazkodásokhoz. Századunkban a vízzel, mint erőforrással való gazdálkodás alakul ki. Az árvízvédelem, az öntözés, a melioráció a talajvédelmet szolgálja. A csapadék és légszennyezés hat a vízminőségre. A vízminőség-védelmet komplex környezetszabályozási feladatnak tekintik. A folyószabályozással kialakuló holtágak új vízi életteret képeznek; de ugyanez vonatkozik a kavicskotrásokra és a tószabályozásokra is. A holtágak hasznosítása témájáról Mehrli Péter, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium főmonkatársa tartott előadást. A Dunán 32 átvágás 60 km-rel csökkentette a folyó hosszát. A Tisza és a Körösök 45%-:kal rövidültek a szabályozás következtében. Az 1985. évi országos felmérés szerint 700 holtág, 115 km2 területtel és 1100 km hosszban található az országban. A holtágak szerepe egyre növekszik. 117 db hasznosítható holtág 50 millió m3 hasznosítható vizet tároz. A mellék- és holtágakkal kapcsolatos javaslatok : — Rendezni kell a földnyilvántartást. Vízügyi kezelésben marad az a holtág, amely jelentős vízgazdálkodási érdekeket érint, a többi tanácsi hatáskörbe kerüljön. — Ki kell dolgozni a mellék- és holtágak új kataszterét, különös tekintettel a hasznosítási érdekeltségre. — Komplex fejlesztési tervek készítése szükséges a holtágakra. — Meg kell oldani a mellék- és holtágak frissvízpótlását. A mellékágak megnyitására a 94%-os tartósságé kisvízi felszíngörbe a mértékadó. — El kell készíteni a holtágak és mellékágak üzemelési szabályzatát. — Az építési hatóságnak 15—20 m szabad sávot kell a holtágak mellett biztosítani. — A holtágak vízminőségének megóvása az elsődleges cél. Szükséges, hogy az ipari és kommunális szennyvizektől mentesüljenek. Ezt követően a szarvasi holtág rehabilitációját mutatta be Pálinkás Lajos, a Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság főmérnöke videó-filmen. A 29,2 km hosszú holtág az 1850-es évek folyószabályozásával alakult lki. Az 1942- ben épült békésszentandrási duzzasztómű és az 1950-es évek rizsprogramja keretében megépült szivornya biztosítja vízellátását. üzemeltetését nehezíti, hogy a rekreációnak nincs költségviselője, a klasszikus vízügyi szakágazatok terhére tartják fenn. Szükséges lenne, hogy aki a vizet használja, járuljon hozzá az üzemeltetés költségeihez. Ezt bele kellene foglalni a holtág melletti telkek eladási feltételeibe. A holtág üzemeltetését nehezíti, hogy nincs egyetlen vízkormányzó műtárgya sem. Szarvas város 2000 m3 szennyvize terheli. A Malomzugi-csatorna fenolos termálvizet szállít bele. A holtág 100 ezer ha belvízgyűjtő befogadója, amit 100 km belvízcsatorna szállít hozzá. 4000 ha öntözés települt rá. A szarvasi holtág rehabilitációjának lényeges pontja, hogy a nagy emésztőképességű meder és a kis emésztőképességű művek közti ellentmondást feloldják; a tisztított szarvasi szennyvizeket a Hármas-Körösbe vezetik; a fenolos termálvizeket időszakosan tározzák, és árvizek idején engedik be a Körösbe; az áramlási viszonyok javítására folytatják a kotrásokat; az Anna-ligeti átvágáshoz műtárgy, a torkolathoz vízszinttartó műtárgy épült. A vízszinttartás évszakonként — a hasznosítási célnak megfelelően — változik. 7
