Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
Az utóbbi évek általános tapasztalata az, hogy a felszíni vizekkel kapcsolatos igény folyamatosan csökken, míg a felszín alatti vizek igénybevétele mind több megbízást eredményez. Ez a változás megmutatkozik a kutatási megbízások és közvetetten az alap(ozó) kutatások területén is. Amíg a felszín alatti vizek vizsgálatában kiterjedt lehetőségeink vannak numerikus modellezési módszerek kidolgozására és fejlesztésére, úgy a felszíni összegyülekezés minden fázisában szünetelnek a modellezési munkák. Az OTKA kutatások is elsősorban a felszín alatti vizekkel kapcsolatos ismereteket gazdagítják. A csapadék-lefolyás-erózió és ezzel együtt a nempontszerű szennyezések vizsgálatára alig nyílik lehetőség. Lényegében ugyanaz a helyzet a „klasszikus" talajvízhidrológia területén is. Egyébként lényegében a felsorolt területeken van meg leginkább az előrelépési lehetőség is, hiszen az ott dolgozó kutatóink felkészültsége nemzetközi mérőével mérve is jó. — A 100 milliárdos nagyságrendű vízügyi beruházások és fenntartások tudományos megalapozása, előkészítése, hatásvizsgálata ... csak az eddigieknél hatékonyabb kutatásiműszaki fejlesztési tevékenységgel érhető el. A kutatás-fejlesztés intézményrendszerének a korszerűsítésén túlmenően milyen hatékonyságnövelési lehetőségek mutatkoznak? — Nagyon sok lehetőség van. Először is azt a szemléletet kellene megszüntetni, hogy jelentős beruházásokat vagy fenntartási munkákat lehessen indítani anélkül, hogy azoknak kutatási, fejlesztési összetevője legyen. Valamikor a beruházási pénzek bizonyos százalékát képzőművészeti alkotásokra kellett fordítani (születtek is „művek”). A kutatás vonatkozásában ilyen kötelezettség nincs. Az elkészült terveket véleményezi tucatnyi hatóság, a kutató kivételével. A kutatóhoz nagyon gyakran már csak akkor fordulnak, ha baj van, jóllehet előzetes vizsgálattal nemcsak számos későbbi probléma lenne megelőzhető, de sok esetben a költségek is csökkenthetők lennének. A hatékonyság növelésének egy másik útja a mérés-feldolgozás^kutatás-közreadás-alkalmazás teljes vertikuma folyamatosságának biztosítása. Ma még nagyon rossz a kap-ID. ÉHN JÓZSEF (1913—1988) Éhn József halálával nagyszerű ember, kiváló kolléga távozott sorainkból. Olyan mérnököt veszítettünk el, akit élete folyamán mindvégig a szakmai tisztesség és a korrekt emberi magatartás vezérelt. Id. ÉHN JÓZSEF aranydiplomás oki. építészmérnök, 1913. január 11-én született Kapuváron. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1937. februárjában szerezte építészmérnöki oklevelét. Első munkahelye a Műegyetem Városrendezési Tanszéke volt, ahol tanársegédként dolgozott, majd egy év eltelte után tervpályázati eredményei alapján több önálló tervezési megbízást kapott és ennek kapcsán 1940—1948. között magán tervezői tevékenységet folytatott. 1948. szeptemberében az Állami Mélyépítési Tervezőirodához került, amely vállalatnak jogutódjánál, a KÖZÉPTERV- nél, illetőleg az UVATERV-nél dolgozott osztályvezetői beosztásban. 1958. augusztusától az ÉM 44. sz. Állami Építőipari Vállalat alkalmazásában volt, mint építésvezető, majd mint főtechnológus. Az ÉM Építőiipari Főigazgatóság megalakulásakor, 1963. július 1-jén az Építésügyi Minisztériumba helyezték át főelőadói munkakörbe. 1967. januárjától a VIZITERV-nél dolgozott, kezdetben mint az építész osztály helyettes vezetője, majd az osztály vezetőjeként: 1974-től nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig az építész szakági főmérnöki teendőket látta el. Tervpályázati eredményei: — Komárom városában 3 lakóház és gépkocsiszín I. díj — Sportöltöző I. díj — Víztorony pályázat megvétel — Kiállítási pavilon I. díj — Déli vasút felvételi épület megvétel csolat az egyes szakaszok között, gyakran megszakad a folyamat is. Az intézményi és intézmények közötti kutatás-szervezés feladata lenne a jelenlegi hiányosságok megszüntetése. Harmadik gondolatként az érdekeltség elvének általános kiterjesztését említeném. Ma még igen ritkák azok a kutatások, ahol a kutató és a kutatási eredményeket alkalmazó egyaránt érdekelt lenne. Napjaink gazdasági lehetőségei azt hiszem már igen sok fajta együttműködési megoldásra lehetőséget adnak. Használjuk ki ezeket és ezzel talán a pangó belső piacot is élénkíteni lehetne. — Az említett Vitairatra érkezett válaszok tanulmányozása alapján megállapítható, hogy nem bontakozott érdemleges vita a vízügyi ágazat jövőjét és a környezetvédelem eredményességét meghatározó fontos témakörben. Ennek mi lehet az oka? — Érdemleges vita valóban nem bontakozott ki, különösen, ha a Vitairat szűkén értelmezett tárgyát nézzük. Figyelmesen olvasva azonban a hozzászólás ürügyén érkezett anyagokat — ezek a Hidrológiai Közlönyben jelennek meg — egyértelműen megállapítható, hogy a vízgazdálkodási kutatás már régen nem kapott megfelelő fórumot és hogy egy ilyenre igen nagy szükség lenne. Ami a Vitairat lényegi mondanivalójával kapcsolatos vita elmaradását illeti, az részben magyarázható azzal, hogy a cikk átfutása időszakában a vízgazdálkodás mint önálló főhatóságé intézmény megszűnt, a KVM minden területen — így a kutatás területén is — a külső és belső feltételrendszer kialakításával volt elfoglalva, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem csatlakozó, illetve egymást átfedő területeinek rendezése még ma is tart. A Vitairat a szerző akaratától függetlenül egy lezárt időszakot jellemez, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a megállapítások, javaslatok jó része ne lenne alkalmazható a környezetvédelemmel bővített vízgazdálkodási ágazati kutatás esetén is. — Köszönöm a válaszokat. Déri József A VIZITERV előtti tevékenységének néhány kiemelkedő munkája volt: — BNV területén kiállítási épület és mozi; — Komárom városában 3 lakóház és gépkocsiforgalmi-telep; — EMAG (Első Magyar Gazdasági Gépgyár) albertfalvai gyártelepe; — Fővárosi és OTI-lakóházak Angyalföldön. A VIZITERV-nél jelentősebb tervezési munkái voltak: — a Kiskörei vízlépcső magasépítési létesítményei; — az OVH szentendrei állandó kiállítási telepe; — az OVH szentendrei számítástechnikai épülete; — az ÉVM Építőipari Főig. keretében a keretes homlokzati csőállvány sorozatgyártása kapcsán szakértői közreműködés; — és általában a mélyépítési osztályok magasépítési létesítményei. Egyéniségét a szerénység, az emberség hatotta át. Amikor szakmai partner volt higgadtan, barátságosan, mindig a meggyőzés útján kívánt eredményt elérni. Amikor főnök volt, akkor is baráti módon érvényesítette akaratát. Mindig figyelt munkatársaira. Őszinte érdeklődéssel fordult a gondolkodó ember felé. Egyszerre tudott Ő maga is ember és vezető lenni. Mindezen tulajdonságai miatt tisztelték, szerették munkatársai, ismerték el felső vezetői. Korábbi tervezőirodai működése kapcsán a győri vasúti felvételi épület tervezéséért 1956-ban Munka Érdemérem kitüntetést kapott. Életútja során alkotó munkáját több alkalommal Kiváló Dolgozó és két alkalommal Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Működése során több szakmai cikke jelent meg, egy szakmai (Garázs és szerviz c) könyv társszerzője volt. A mérnöktovábbképzésben, mint előadó adta át szakmaigyakorlati tudását a fiatal nemzedéknek. A Magyar Építőművész Szövetség (MÉSZ) alapító tagja volt. Távozásával a „vizes” szakma, a VIZITERV olyan embert veszített el, akire mindig szeretettel emlékezünk. Marton János 5
