Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
diák a környezeti problémák felvetéséig, kialakultak bizonyos szokások és tevékenységformák. Itt a nevelési célok elérése több irányú pedagógiai tevékenységet igényel. Egyértelmű volt, hogy a környezet- és természetvédelmi nevelés-oktatás az általános iskolában (sőt a középfokon is) nem egyetlen tantárgy feladata, hanem kiterjed az iskolán belüli és kívüli nevelési alkalmakra egyaránt. A jelenlegi általános iskolai helyzetkép objektív értékeléséhez hozzá tartozik, hogy országszerte nagyobb hangsúlyt kap az iskolán kívüli (szakkör, klub stb.) környezetvédelmi tevékenység, mint az iskola falai között folyó tudatos oktatás. Az Országos Pedagógiai Intézet által 1981-ben kiadott Környezetvédelmi Nevelés kézikönyve című kiadvány eljutott minden iskolához, mégis az a tapasztalat, hogy a nevezett kiadványt sokon nem ismerik, nem használják. Azokban az általános iskolákban, ahol bevezették ,,Az ember és környezete" című fakultatív tárgyat, közkézen forog az igen hasznos segédkönyv, ezeknek az iskoláknak a száma azonban elenyészően csekély. Kevés pedagógus vállalkozik a fakultációs tárgy oktatására, mivel annak oktatása nagy ökológiai felkészültséget, természetismeretet és sok terepmunkát kíván. Számos hazai és külföldi példa bizonyítja, hogy ez a discipline elsősorban tudományközi, tehát interdisciplina és nem elegendő fakultációs tárgyként oktatni, az ismeretek átadása minden tantárgy feladata (minden pedagógus feladata). Az oktatás középfokán már sokkal heterogénebb képet kapunk a környezeti oktató-nevelő munkáról. A középiskolában cél egy olyan ökológiai szemlélet kialakítása, amely egyrészt természettudományos megközelítésű, másrészt szerves része az emberi műveltségnek. Az általános iskolát végzetteknek alig 20°/0-a megy gimnáziumba, ahol a második osztályban a biológia tárgyon belül magas ökológiai felkészítésben részesülnek. Kérdés, hogy mire ez a tanulóifjúság eléri a gimnázium negyedik osztályát, mennyire marad meg benne a 2 éve kapott ismeretanyag, és mennyire halványítja el az érettségire és az egyetemi felvételire való felkészülésben a választott szakterületre való koncentrált tanulás. Eredménynek könyvelhető el, hogy a gimnáziumban a természettudományos tárgyak szintjén megfelelő ismeretanyag áll rendelkezésre, probléma azonban, hogy sem az ún. humántudományok, sem a társadalomtudományok tárgyai nem zárkóznak fel a környezeti ismeretek átadásában. Következésképpen a 14—18 évesek helyes magatartása, környezeti etikája nem kérhető számon sem a pedagógustól, sem a diáktól jgazán. A szakmunkásképző iskolákba és a szakközépiskolákba kerül az általános iskolát végzettek 80%-a. Ezekben az iskolatípusokban az oktatott szakmák jellege határozza meg a lehetőségeket. Nincs túl sok gond azokban az iskolatípusokban, ahol biológia vagy földrajz tantárgy van, mert ezek a tárgyak hordozzák az ismereteket, mint a vízügyi, kertészeti, egészségügyi, mezőgazdasági stb. iskolákban, A munka- és környezetvédelem című tárgy először évi 3 órában, majd 5 órában tartalmazott környezetvédelmet. Természetes, hogy a tárgyat oktató pedagógus nem lehetett szakember, és így csak felszínes ismeretközlés történt. Ha országosan — minden megyében — beindul újra a technikusképzés, ott már 10 órás tanterv biztosítja a környezetvédelmi és természetvédelmi ismeretnyújtást. Ma azonban még csak néhány megyében folyik technikusképzés, és ott is hiányzanak a tankönyveik, jegyzetek, szaktanárok, vagyis nincs meg az „infrastruktúra". Ezt a gondot felismerve, az Országos Pedagógiai Intézet, az akkori Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal és a Magyar Mezőgazdasági Múzeummal közösen szabadegyetemet és tanfolyamokat szerveztek pedagógusok számára. Ezeken a rendezvényeken alkalmanként 60—100 pedagógus vett részt. Az adott helyzetben ez „tűzoltás" volt és csak akkor lenne a továbbiakban is célravezető, ha a szabadegyetemet, tanfolyamot végzett pedagógusok munkaiközösségekben, helyi szervezésekben továbbadnák a tanultakat. Volt már erre is példa, de ez sem általános. Összefoglalva, az alsó és közép fokú oktatásban a környezet- és természetvédelmi ismeretnyújtásra élsősorban a természettudományok adnak lehetőséget, az osztályfőnöki órák évfolyamonként — legjobb esetben — egy alkalommal tárgyalnak környezet- és természetvédelmi témaköröket. Komoly előrelépést jelent az általános iskolai hetedik és nyolcadik osztályos fakultáció. Azonban a pedagógusok nagy része nem szívesen vállalja a fakultációs tárgy oktatását, részben technikai (ilabormunka), részben a tartalmi (terepmunka) miatt. A felsőoktatási intézmények a magyar környezetvédelem jelentős tudományos-szakmai bázisát jelentik. A graduális képzés több pontján szerepelnek környezetvédelmi ismeretek, de még itt sem valósult meg az, hogy a környezetvédelem elemei minden alkalmas tantárgynál megjelenjenek. Egyes intézményeknél már önálló tárgyként oktatják a környezetvédelmi ismereteket, sőt környezetvédelmi egyetemi tanszék is alakult. A jelenlegi gyakorlatban a hallgatók túlnyomó többsége jut eltérő mélységű korszerű ökológiai-környezetvédelmi szemlélet birtokába. FELSŐOKTATÁSI KÉPZÉSI FORMÁK Agrárfelsöoktatás Agrártudományi Egyetem, Gödöllő 1971-ben készült az agrár felsőoktatási intézmények számára egy környezetvédelmi törzsanyag, amelyet a tantárgyakba beépítve javasoltak oktatni. A III. évfolyamtól ökológia című önálló tárgy indult a Mezőgazdaságtudományi Karon. A fakultatív képzés keretében a Gépészmérnöki Kar. V. évfolyamán 6 tantárgy közül választható a Környezetvédelem című tárgy. Agrártudományi Egyetem, Keszthely A Mezőgazdaságtudományi Karon az egyes szaktárgyak keretében folyik környezetvédelmi képzés. A fakultatív jellegű tárgyat A környezetvédelem biológiai alapjai címmel rendszeresen meghirdetik. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron Az erdőmérnök hallgatók 1971-től önálló tárgyként a 9. félévben kapnak Tájrendezés és Környezetfejlesztés című tárgy keretében környezet- és természetvédelmi ismereteket. Az 1986-os tanévben önálló tanszék alakult a környezeti témakörök oktatására. Kertészeti Egyetem jellegében eltér az egyéb agráregyetemtő'l. Az egyes karokon eltérő mélységben, de mindenütt folyik környezetvédelmi képzés. Kiemelkedő a Táj- és Kertépítési Szak, ahol intenzív környezetvédelmi képzés folyik. Műszaki felsőoktatás Budapesti Műszaki Egyetem Az egyes szaktárgyakba építve történik a környezetvédélmi ismeretek oktatása. A nagy hagyományú környezetalakító hatású szakokon (ágazatokon) végbement olyan változás is, amely általánosított környezetvédelmi diszciplínákhoz vezetett (pl. Építő-, Gépész- és Vegyészmérnöki Karokon). Számos választható tantárgyban is megjelent a környezetvédelem. Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc önálló környezetvédelmi tárgy oktatása csak a Bányamémöki Koron folyik. A Kohó- és Gépészmérnöki Karokon a szaktárgyak keretében történik a képzés. Veszprémi Vegyipari Egyetem A szervező vegyészmérnöki szakon 1980 óta önálló tantárgyiként szerepel „A környezetvédelem gazdaságtana és szervezése" című téma oktatása. Az elmúlt tanévtől kezdődően a nehézvegyész szakon ugyancsak önálló tantárgyként oktatják „A környezetvédelem kémiája" című témát. A környezetvédelmi kutatások száma jelentőísen megnőtt az egyetemen, párhuzamosan evvel a TDK-imunlkákban is megjelentek a környezeti témakörök. Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Elsősorban a szaktárgyi képzésbe épült be szervesen a környezetvédelmi 2
