Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 6. szám

Környezettudat — környezeti nevelés

1972-ben Stockholmban zajlott le az első környezetvédelmi ENSZ-világkonferencia, amelynek a 96. sz. ajánlása az alábbiakat írja elő:

„Ajánlatos, hogy ... elsősorban az UNESCO és más érintett szervek, tanácskozás és megegyezés után megtegyék a szükséges lépéseket a környezetvédelmi oktatás olyan nemzetközi programjának létrehozására, amely tudományközi megközelítésű, iskolai és iskolán kívüli formában, az oktatás valamennyi szintjére kiterjedően ... az állampolgárok felé irányul, azzal a célkitűzéssel oktatva őket, hogy akármilyen egyszerű intézkedések megtételére is van lehetőségük saját kereteiken belül, megfelelően kezelve és befolyásolva környezetüket.”

A 97. ajánlás pedig így szól:

„Ajánlatos, hogy a főtitkár intézkedjék olyan információprogram létrehozásáról, amelynek célja tudatosítani az egyénekben azt, amit a környezeti kérdésekkel kapcsolatban ismerniük kell és a közösséggel megismertetni a környezet védelmével és ellenőrzésével kapcsolatos problémákat.”

1975-ben 35 állam vezetői írták alá Helsinkiben a záróokmányt, amely szerint:

„.. . bármely környezeti politika csak akkor lehet sikeres, ha a környezet védelmét a lakosság minden csoportja... felelőssége tudatában elősegíti, ami folyamatos, elmélyült felvilágosító és nevelőmunkát igényel, különösen az ifjúság körében.”

Az UNESCO is felzárkózott a nemzetközi elvárásokhoz és először 1975-ben életre hívta Belgrádban az első — környezeti neveléssel foglalkozó — nemzetközi konferenciáját. A tanácskozás eredményeként megszületett ajánlások nemzetközi szinten az ún. Belgrádi Karfában láttak napvilágot. A Karta a célokat a következőkben határozta meg:

„. . . tudatosítani kell a világ népeiben a környezet értékét, s a környezettel kapcsolatos problémákat, ki kell fejleszteni bennük a féltést, a törődés szándékát, s ki kell alakítani az ismereteket, készségeket, magatartási formákat, s az indítékot, hogy mind egyénenként, mind pedig együttesen dolgozzanak a jelenlegi problémák megoldásán, valamint az újak megelőzésén.”

A belgrádi találkozót követte az UNESCO égisze alatt 1977-ben Tbilisziben megrendezett Környezeti Nevelési Kormányközi Konferencia. Ezen a nagy jelentőségű rendezvényen számos ajánlás született, ezekből idézünk:

„. .. A konferencia meghatározza a tagállamoknak a környezeti nevelés célját, amely a felelősségérzet megteremtését, a helyes magatartásformák kialakítását jelenti a bioszféra, az életminőség, a kulturális és etikai örökség, a természetes életközösségek, tájképi értékek, növények és állatok, történelmi emlékhelyek, valamint a település védelme érdekében.

Mindezen célok elérése érdekében a tagállamoknak meg kell oldani

— a vezetőképzést a környezetvédelem területén,

— az iskolai tantervek átalakítását,

— tankönyvek, segédkönyvek kiegészítését, ha kell, újak írását,

— korszerű nevelési módszerek meghatározását (beleértve az AV, a számítógépes- és videoprogramokat is).

A konferencia néhány ajánlása kiemelten foglalkozik a szakmunkásképzésben rejlő lehetőségek kiaknázásával, és hangsúlyozza, hogy minden szakma oktatásában helyet kell kapjon a környezetvédelem. További ajánlások foglalkoznak a pedagógusképzéssel és továbbképzéssel, valamint a döntéshozók képzésével, felvilágosításával.

1987-ben Moszkvában volt a Tbiliszi + 10 év Konferencia, ahol számvetést készítettek az elmúlt évek eredményeiről és javaslatokat készítettek a „hogyan tovább"-ra.

A KGST-ben 1971-ben írták alá az Egyezményt, amely a KGST komplex programja értelmében foglalkozik az oktatás alsó, közép és felső fokán a környezet- és természetvédelmi oktatással, képzéssel, ötéves munkaterv szerint dolgoznak a KGST-tagorszógok szakemberei. Egy-egy adott témának meghatalmazottja irányítja a kutató munkát. A KGST-ülések, értekezletek szinterei a tapasztalatcserének, amelyek az ökológiai oktatás elmélyítését célozzák. Az egyes KGST-tagországokban eltérőek az ökológiai oktatási koncepciók, ezeket a következő ötéves tervben (1986—1990), egy monográfiában gyűjtik össze és teszik közkinccsé.

A környezeti nevelés, oktatás, képzés hazai áttekintése.

A hatvanas évek második felétől hazánkban is előtérbe került a környezetés természetvédelmi nevelés, oktatás, képzés megszervezésének fontossága, s ezért már a hetvenes évek elejétől megindult az új ismereték beépítése a tantervi programokba, úgy az oktatás alsó és közép, mint felső fokán. Az 1976-ban megszületett ún. II. törvény, az emberi környezet védelméről az alábbiakat írja elő:

„Gondoskodni kell áriról, hogy az állampolgárok a környezetvédelmi feladatokat és követelményeket az oktatás, nevelés, közművelődés és tájékoztatás útján megismerjék. Elő kell segíteni, hogy a környezetvédelemben a lakosság társadalmi munkával is részt vegyen.”

A Minisztertanács 2007/1976. (IV. 1.) számú határozata az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásának intézkedési tervéről szól. Ennek a dokumentumnak a 4. pontja az alábbiakat hangsúlyozza:

„Az alsó, közép és felső fokú oktatás keretében — az oktatás jellegével összhangban — ismertetni kell a környezetvédelmi követelményeket és feladatokat, továbbá biztosítani kell

nek és továbbképzésének lehetőségét és feltételeit.

Mindezeket megerősíti az Országos Környezetvédelmi Koncepció és Követelményrendszer. További megerősítést jelentett az 1982. évi 4. számú törvényerejű rendelet, amelynek célja, hogy a természetvédelem hagyományait megőrizve, eredményeit továbbfejlesztve, az emberi környezet védelme érdekében egyes természeti értékek különleges oltalmának, megerősítésének és fenntartásának alapvető szabályait megállapítsa.

A törvényerejű rendelet az alábbiakat írja elő:

„Gondoskodni kell arról, hogy a természetvédelem célkitűzéseit az egész társadalom megismerje és tevékenyen vegyen részt azok megvalósításában. Ennek értelmében: biztosítani kell, hogy az állampolgárok a természetvédelemmel összefüggő alapvető ismereteket és feladatokat a közoktatás, ismeretterjesztés és tájékoztatás útján megismerjék.”

Újabb előrelépést jelent az 1985. évi I. törvény az oktatásról hatályba lépése. A törvény bevezető részében szerepel a környezetvédelem.

A környezetvédelmi nevelés, oktatás, képzés bevezetését, széles körű alkalmazását indokló és előíró törvények és jogszabályok mellett az Állami Tervbizottság VII. ötéves tervi előterjesztése így fogalmaz: „Az oktatásban, nevelésben erősíteni célszerű a környezetvédelem szerepét a környezeti értékek megóvásának, megőrzésének elősegítése érdekében. A társadalmi tudatformálás fejlesztése szintén kiemelkedő jelentőségű. A környezetvédelmi feladatok tudományos megalapozottsággal történő megvalósítására a kutatások előtérbe állítása, az eredmények széles körű alkalmazása nyújt lehetőséget.”

A határozat pedig az alábbiakat írja elő:

„A környezetkímélő magatartás erősítésében, a társadalmi cselekvőkészség kibontakoztatásában fontos szerepe van az oktatásnak, a nevelésnek, az egészségügyi felvilágosításnak, a társadalmi és a szakmai közvélemény — az okokat feltáró és a kibontakozás irányát bemutató — tájékoztatásnak."

Számos hazai és külföldi példa bizonyítja, hogy a szemlélet, a szokások és a magatartás formálását már a családban, az óvodában kell elkezdeni.

Az Óvodai Nevelési Programban a legtöbb alkalmat a környezetismereti foglalkozások kínálják.

Az általános iskola alsó tagozatában a környezeti nevelés feladata további összefüggések feltárása s a neveltség szintjének emelése. Ezt a tevékenységet a nevelési célok elérése garantálja, amelyek közül az alsó tagozatban a legjelentősebb a pozitív beállítódás és értékszemlélet, valamint az életkori sajátosságoknak megfelelő cselekvő magatartás kialakítása a környezettel szemben. Az általános iskola felső tagoszakemberek környezetvédelmi képzésé-zotában már eljut a pedagógus és a