Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 5. szám
rencia anyagokat ajánlunk fel vizsgálatra. Különböző maradványvegyületekkel doppolt, sertészsír, emberi vérplazma, vizelet és vízoldható oldószerek állnak rendelkezésére. A helyszíni laboratóriumok megvizsgálják ezeket az anyagokat és az eredményeket oz alkalmazott analitikai módszer reprodukálhatóságának és pontosságának ellenőrzésére visszaküldik. Ezek a minták két célt szolgálnak 1. a laboratóriumok közti összehasonlításhoz adnak ismeretlen összetételű ellenőrző mintákat, 2. az összetétel tisztázása után ezek 3—6 hónapon át a belső laboratóriumok ellenőrző mintáiként szolgálnak. A SZENNYEZÖANYAGOK DINAMIKÁJA A FELSZÍN ALATTI VIZEKBE VALÓ BESZIVÁRGÁS FOLYAMATÁBAN (Jan Lehoczky, Csehszlovákia) Az előadó mondanivalójának lényegét az alábbiak szerint ismertette: A felszín alatti vizek, vízbázisok vízminősége változásának szempontjából egyik alapvető tényező az a természeti környezet, amelyen át a vizek beszivárognak, átszűrődnek, tározódnak, és ezek a folyamatok meghatározzák a vízkészletek minőségi állapotában bekövetkező változásokat. A víz ebben a környezetben szivárgássá'! és bizonyos talajszűrési folyamatokon áthaladva mozog. A vízminőség alakulásának továbbiakban mindkét esetben a természetes nyersvíz tulajdonsága is befolyásoló tényező. A felszín alatti vizek minőségét meghatározó tényezők közé azokat a fizikai, kémiai, biokémiai, geokémiai, mikrobiológiai és más folyamatokat is be kell sorolni, amelyek ebben a bizonyos közegben, környezetben mennek végbe. Mindezeken kívül az emberi tevékenység is gyakran lényegesen befolyásolja a vízminőség alakulását. A beszivárgás (infiltráció) főbb tényezői : — a hidrogeológiai szerkezetek, folyami képződmények tulajdonságai, — a beszivárgó (felszíni) és beszivárgott (felszín alatti) viz hidrológiai és hidraulikai viszonyai, — a felszíni és a felszín alatti vízminőség tényezői, tulajdonságai. A talajszűrési folyamatokkal kapcsolatos főbb tényezők: — a talajszelvény és az altalaj tulajdonságai (mechanikai, fizikai és kémiai), vízáteresztő képesség, stb., — a természetes nyersvíz (felszíni vizek, csapadék) tulajdonságai, — a felszín alatti vízbázisok felett végzett agrotechnikai, agronómiái műveletek és egyéb tevékenységek (tápanyagpótlás, növényvédő szerek alkalmazása, vetésforgók kialakítása, stb.) hatásai. Amilyen mértékben sikerül feltárni a fenti folyamatokat, illetve a környezetekben végbemenő egyéb folyamatokat, olyan mértékben és olyan hatékonyan lehet majd előre jelezni a vízminőség alakulását, valamint kidolgozni a vízminőségvédelmi szabályokat. Csehszlovákiában széles körű kutatásokat végeztünk e szempontból. így pl. a Duna menti Csallóköz vízbázisát vizsgálva, ahol a kavicshordalék vastagsága meghaladja a 200—300 m-t, a mederfenéktől számított 60—100 m mélységben a felszín alatti vízben különböző vegyületeket határoztunk meg (pl. alkilaromát típusú szénhidrogének, o- és p-xilén, etilbenzén, toluén, C-13 — C-19 alkén típusú szénhidrogének stb.). A meghatározott koncentráció 10~6 — 10“® nagyságrend között volt. Ezen kívül klórozott szénhidrogéneket és klórozott szénhidrogén eredetű inszekticideket is meghatároztunk. Hasonlóképpen mind a felszíni, mind a felszín alatti vizekben triazin, karbamát, ureát típusú herbicideket is meghatároztunk. Más hidrogeológiai szerkezetek és folyami képződmények között, ahol a kaviosréteg vastagsága nem haladja meg a 10—15 m-t, a felszín alatti vizekben hasonló típusú aromatikus és klórozott szénhidrogéneket, fenolos jellegű vegyületeket, különböző típusú herbicideket, poliszaharidokat és más jellegű szerves anyagokat is meghatároztunk. A felsorolt vegyületeket UV- és IR- spektrumok összehasonlítása alapján, továbbá gázkromatográfiás módszerrel, illetve gázkromatográfiás és tömegspektrométeres módszerrel is azonosítottuk. Az elért eredmények alapján a továbbiakban a vízminőségi helyzet reálisabb megítélése és megbízható előrejelzése, valamint a vízminőség-védelem érdekében fejleszteni kell a vízminőségi vizsgálatok és az értékelés rendszerét, hogy megóvjuk és javítsuk vizeink mii nőségét. KÜLÖNBÖZŐ TERMÉNYEK NITROGÉNIGÉNYÉNEK JELENTŐSÉGE A TALAJÉS FELSZÍNI VIZEK NITROGÉNTARTALMÁRA (G. Hofmam, C. Ossemerct, P. Demyttenaere, M. Van Meirvenne, Belgium) A fenti cím alatt kimunkált téma lényegét a szerzők a következőkben foglalták össze: Ma a legsürgősebb környezeti problémák egyike a felszíni víz minőségének megőrzése vagy esetleges javítása. A nitrogén és foszfor okozta szennyezés jelentősen növeli a felszíni víz eutrofizációját. Ezeket a szennyezéseket részben ökológiai, részben ivóvíz-szolgáltatási okokból meg kell akadályozni. A WHO az ivóvíz nitrátkoncentrációjára 50 mg NO3 I kritikus szintet ajánl (vagy 11,3 mq NO3-—N I). Mezőgazdasági területeken közepesen csapadékos klíma esetén a talaj- és felszíni vizek nitrátszennyezésének legfontosabb forrása a N03~—N bemosódása télen. Mivel a nitrát eltávolítása vízből mikrobiológiai vagy kémiai módszerekkel meglehetősen költséges, ezért egy kiegyensúlyozott N- műtrágyázási eljárás ajánlható. A modern műtrágyázási előrejelzés az Nmin- N-index módszer vagy az ásványi-N egyensúlyokon alapulhat (Wehrmann és Scharpf, 1979; Boon, 1981; Viaux, 1981; Hofman, 1983; Neeteson és Smilde, 1983). A mezőgazdaság célja egyrészt az optimális terménybetakarítás, míg másrészről a talajszelvényekben a N03~—N maradékot a minimális értéken kell tartani ősszel. Ezek következménye gyakran ellentétes feladat a N03_—N elvezetésnél. Módszerek Tél előtt és tél után 120 vagy 125 cm mélységig 25—30 cm-ként talajmintát vettünk. Az ásványi nitrogénkoncentrációt először potenciometriásan határoztuk meg egy nitrát szelektív elektróddal, később folyamatos autoanalizátort használtunk kolorimetriás meghatározási módszerhez. Ezeket a méréseket különböző talajszelvényekre végeztük el, amelyekben különféle növényeket termesztettek. Ezért lehetőség nyílott a tél során bekövetkezett nitrogénveszteség számítására és a közepes nitrátkoncentrációk becslésére a talajoldatokban a gyökérzet alól vett mintáknál. Az eredmények alapján minősíthettünk. Eredmények és az eredmények tárgyalása Termelt növény: cukorrépa és őszi búza. A méréseket két kisgazdaságban, Belgium eliszaposodott üledékes és agyagos talajjal bíró területein végeztük 1978—87 között. Ezekre a terményekre a nitrogén túladagolása a cukorrépa kisebb cukortartalmát és a gabona megdőlését eredményezi. Következésképpen a tudományosan megállapított nitrogénműtrágyázási előírás az elfogadott gyakorlat. Mikor ezt az előírást használták, a talajprofilakban aratáskor kis N03_— N-tartalmat mérteik (20—40 kg N03_— N ha 125 cm mélységig). Vagyis az optimális termés ezeknél a növényeknél a téli kismértékű N03~—N veszteségnél következik be (5—15 kg N03_—N ha). A gyökér alatti tartományból vett minták talajoldatában az átlagos N03_— N-koncentráció 5 mg NC>3~—N I körül van és a határértéket 10 mg N03~— N I koncentrációnál adhatjuk meg. Termelt növény: burgonya A burgonyagyökér kiterjedése és a növény nagysága meglehetősen kicsi. Az optimális terméseredményekhez a latens ásványi nitrogénmaradéknak sokkal magasabbnak kell lennie, mint a cukorrépa és a téli búza esetén (Hofman et al. 1984). Továbbá, mivel a N- tartalomhoz viszonyított betakarítási görbe lapos az optimum környékén, a farmerek minden negatív következmény nélkül könnyen betarthatják a megadott előírásokat. Az optimális termés nem várható el abban az esetben, ha a latens ásványi N-maradék kisebb, mint 75 kg N03~—N ha (75 cm mélységig), ami azt eredményezi, hogy az ásványi N-maradék legalább 100 kg N03_—N/ha 125 cm mélységnél. A szivárgási veszteség 25—50 kg N03_— N ha, ami g talajvízben az átlagos N- koncentrációban kifejezve 12,5 és 25 mg N03_—N ’l-t jelennt. A gyakorlatban a 200 kg N03_—N. ha ásványi N- maradék vagy ennél több nem ritka17
