Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 5. szám

A műszaki alkalmazottak 'keresetvisszaesése a munkáskeresetekhez viszonyítva nyilvánvaló. 1949-ben a műszaki alkalmazottaik még kétszeresét keresték az ipari munkás bérének. 1978-ra ez a mérték 39%-ra esett vissza.

Tarthatatlannak kell minősíteni azt a jelenlegi helyzetet, amelyben a termelésszínvonalat elsősorban meghatározó és a világpiacon is versenyképes termékek előállításának munkájában oroszlánrészt vállaló réteg jövedelme folyamatosan devalválódjon az alacsonyabb munkakultúrát végzők irányába.

A kereseti arányokban kialakult helyzet megváltoztatására sok pénzre volna szükség. Emellett egy globális értékelés más értelmiségi területekkel állítana elő feszültséget.

A kialakult helyzet racionálását számos torz gondolkodási mód és ellentétes helyzetmegítélés is akadályozza. Ezek a teljesség igénye nélkül a következőkben is megjelennek:

— Nincs összhangban a rendelkezésre álló munkahelyek szakmai igénye a képzettek körével. Jelenleg hazánkban az okeveles mérnökképzés 37 szakma és ezen belül 66 oliágazatra oszlik. Mindebből következik a túlspecializáltság, a szakma konvertálhatóságának szűkülése.

— A jelenlegi bérarányok összekuszálják a munkaerőpiac mechanizmusát. A vállalatok számára az olcsó mérnök torzított igényit közvetít a képzés felé. Erre utal a nemzetközi összehasonlításban is bemutatott kép, hogy amely országokban drága a mérnök, ott a keveset nagy hatékonysággal működtetik.

— Sok vagy kevés mérnök van-e hazánkban? A teljesítményhez viszonyítva sok van. Sok vélemény úgy ítéli meg, hogy ehhez igazodik a keresetük is. Kivezető út a teljesítménynövelés.

— Sok mérnök nem képzettségének megfelelő munkát végez. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a mérnöki diplomával rendelkezők mintegy 40%-a nem dolgozott mérnökinek minősített munkakörben. Természetes, hogy a mérnöki munka hasznosítható, sőt szükséges nem kifejezetten mérnöki munkaterületen (pl. külker, marketing stb.). A 40% ezt is tartalmazza, de aránya túlzott.

— A vállalatvezetés és a közvélemény nehezen vállalja és viseli el a kiemelkedő képességű mérnökök extra kereseti lehetőségét.-— A torz gondolkodás miatt az alkotó gondolkodást és cselekvést érvényesítő újítók és feltalálók csak rendkívüli tortúra járással tudják érvényesíteni járandóságukat. A vezetés inkább vállalja a peres eljárást, mint a belső meggyőzést az egyenlósdi felszámolására.

— Sok szervezet maximum mindenkit egyformán érintő bérfejlesztési rátát vállalja, semmint a műszaki értelmiség átlagnál magasabb keresetnövekedési százalékát. Utóbbi időben szép számmal lehetett találkozni ellenpéldával is. Számos vállalati kollektíva eljutott már ahhoz, a felismeréshez, hogy az alkotó munka átlagnál merészebb preferálása adja meg az egzisztenciális biztonságot a vállalat valamennyi dolgozójának.

— Simább dolog mérnöknek úgy fizetésemelést adni, ha vezetővé kinevezik. A kiemelkedő teljesítményű honorálásé vezetői munkakörbe helyezéssel nagyrészt előidézte a vezetői munkakörök elburjánzását, szükségtelen vezetői állások kreálását.

—- A mérnöknek nemcsak a keresete alacsony, hanem számos torz gondolkodás kizárta egyéb szociális lehetőségek igénybevételétől is. Pl. a munkáslaikás-építési akcióból a mérnököket kizárták, vagy a mérnök gyermeke a támogatásnál nem volt beszámítható stb.

— A mérnöki túlfoglalkoztatás egy jelentős része produktívvá tehető, ha a jelenlegi műszaki pontokat — amelyet nem mérnökök töltenek be — átadnák mérnököknek. (Pl. műszaki középvezető poszton állók) műszaki igazgató, főmérnök, főosztályvezető, üzemvezető (41,5%-a nem felsőfokú műszaki végzettségű, 13,5%ának pedig szakmunkás képesítése van).

A műszaki pálya presztízsét erősen kikezdték a felsorolt kereseti-anyagi jellegű tényezők. Felszámolásával kormányzati és társadalmi szervek egyaránt foglalkoznak.

A pályához vezető út nehézségei

— A műszaki egyetemeken és főiskolákon a jelentkezők alkalmasságelbírálását döntően felvételi vizsgákon a matematika, fizika tárgyak ismeretanyaga elsajátítási szintjére alapozzák. (Ez egyébként leszűkített bírálati szempont, mert ez nem adja vissza a jelentkezőik műszaki érzékét, rátermettségét.)

— Általános a közvéleményben is, hogy könnyebb elsajátítani az ún. humán ismereteket, mint a matematikát, fizikát, kémiát.

— A matematika, fizika nehéz tárgyak, elsajátításukhoz több idő és kitartás, rendszeresség szükséges, mint a humán tárgyakéhoz.

— A humán területeken a jó verbális készségek pótolhatják az ismeretek hiányát, műszaki területeknél az egzakt követelmény ezt nem teszi lehetővé.

— Egyetemi tanulmányokban a műszaki tárgyak szorosan kapcsolódnak egymáshoz, emiatt egész évben hézagmentes tanulást kell folytatni.

— Szakközépiskolások a felvételi tárgyakat kisebb óraszámmal tanulják, mint a gimnáziumokban, így nagyobb a felvételi rizikó.

Mindezek a tényezők nem adnak egyforma felvételi esélylehetőséget és sok fiatalt a könnyebb ellenállás irányába terelnek. Mindezek mellett tendencia, hogy ma többen is akarnak humán területekkel foglalkozni, mert korábban többen foglalkoztak a technikával és elhanyagolták az emberi tényezőket.

A mérnöki munka tartalma

A „mérnöknek lenni’ tudatképben sok fiatalban olyan törekvés jelent meg, hogy „tervező leszek", „konstruktőr leszek”, „találmányokat kitaláló leszek” stb. Ez a mérnökkép azonban a napi környezettel való érintkezés során erősen fakul, elszürkül. A fiatal is szembetalálkozik az adminisztráló mérnökképpel, a fejlett technikát importáló és nem készítő mérnökkel, a monoton munkát végző mérnökkel, a termelést nem irányító, hanem regisztráló mérnökkel stb. Nyilván számos negatív tapasztalat erőteljesen befolyásolja a fiatalokat, hogy érdemes-e mérnöknek tanulni.

A megbecsülés problémái

Az anyagi megbecsülés torzulásáról, mint a megbecsülés egyik alapvető tényezőjéről részletes szó volt. Amellett, hogy a mérnöki munka az alapja a gyártás, a gyártmány és a gyár fejlesztésének, tevékenységükhöz mérten mérsékelt a nyilvánosságban való részvételük. Közgazdászok, szociológusok, jogászok szimpátiát tudnak ébreszteni a nyilvánosság előtti szereplésükkel magának a szakmának is. Nem egy esetben a mérnökkép a nyilvánosság előtt úgy jelenik meg, mint a kálváriát járó feltaláló, újító.

Hazánkban nagyon sokat tesz a televízió az alkotó mérnöki munka támogatásához azzal!, hogy rendszeres műsort, nyilvánosságot biztosít a feltaláló-újító tevékenységnek. A műsor „Felkínálom népgazdasági hasznosításra . . . találmányomat” címet viseli. A műsor a nyilvánosság erejét használja fel arra, hogy a jó gondolat, termék gyártót és piacot kapjon.

Természetesen a mérnöki pálya vonzóerejét még számos értékdimenzió befolyásolja: technikaellenesség, önérvényesítési lehetőség, változatos munka, egzakt munkateljesítmény, jövőért való felelősség, a műszaki érdeklődés, a munkában való függetlenség stb.

Fentiékben érzékeltettük, hogy létező probléma hazánkban a műszaki pályák iránti visszaeső érdeklődés. A megoldás elsősorban a társadalmi gondolkodásváltással kezdhető, olyan gondolkodás szükséges, amely eltűri a gazdaságfejlődésben kulcsszerepet vállaló műszaki értelmiség teljesítményéhez kapcsolódó jövedelemszerzést.

Természetesen a feladatok sokrétűek; érintik a felsőoktatás racionalizálását, a vállalati, a pályaválasztási és felvételi rendszer kritériumrendszerét stb.

Az állami, társadalmi, államigazgatási és vállalatvezetés ismeri a problémákat, megoldásán dolgoznak. Legnehezebbnek tűnik a torz gondolkodás — ami e téren is kialakult — megvá I toztatása.

Dr. Magyar József

13