Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 5. szám

A műszaki alkalmazottak 'keresetvisszaesése a munkáskere­setekhez viszonyítva nyilvánvaló. 1949-ben a műszaki alkal­mazottaik még kétszeresét keresték az ipari munkás bérének. 1978-ra ez a mérték 39%-ra esett vissza. Tarthatatlannak kell minősíteni azt a jelenlegi helyzetet, amelyben a termelésszínvonalat elsősorban meghatározó és a világpiacon is versenyképes termékek előállításának mun­kájában oroszlánrészt vállaló réteg jövedelme folyamatosan devalválódjon az alacsonyabb munkakultúrát végzők irá­nyába. A kereseti arányokban kialakult helyzet megváltoztatására sok pénzre volna szükség. Emellett egy globális értékelés más értelmiségi területekkel állítana elő feszültséget. A kialakult helyzet racionálását számos torz gondolkodá­si mód és ellentétes helyzetmegítélés is akadályozza. Ezek a teljesség igénye nélkül a következőkben is megjelennek: — Nincs összhangban a rendelkezésre álló munkahelyek szakmai igénye a képzettek körével. Jelenleg hazánk­ban az okeveles mérnökképzés 37 szakma és ezen be­lül 66 oliágazatra oszlik. Mindebből következik a túl­­specializáltság, a szakma konvertálhatóságának szű­külése. — A jelenlegi bérarányok összekuszálják a munkaerőpiac mechanizmusát. A vállalatok számára az olcsó mérnök torzított igényit közvetít a képzés felé. Erre utal a nem­zetközi összehasonlításban is bemutatott kép, hogy amely országokban drága a mérnök, ott a keveset nagy hatékonysággal működtetik. — Sok vagy kevés mérnök van-e hazánkban? A teljesít­ményhez viszonyítva sok van. Sok vélemény úgy ítéli meg, hogy ehhez igazodik a keresetük is. Kivezető út a teljesítménynövelés. — Sok mérnök nem képzettségének megfelelő munkát vé­gez. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a mérnöki diplomával rendelkezők mintegy 40%-a nem dolgozott mérnökinek minősített munkakörben. Természetes, hogy a mérnöki munka hasznosítható, sőt szükséges nem ki­fejezetten mérnöki munkaterületen (pl. külker, marke­ting stb.). A 40% ezt is tartalmazza, de aránya túlzott. — A vállalatvezetés és a közvélemény nehezen vállalja és viseli el a kiemelkedő képességű mérnökök extra kere­seti lehetőségét.-— A torz gondolkodás miatt az alkotó gondolkodást és cselekvést érvényesítő újítók és feltalálók csak rendkí­vüli tortúra járással tudják érvényesíteni járandóságu­kat. A vezetés inkább vállalja a peres eljárást, mint a belső meggyőzést az egyenlósdi felszámolására. — Sok szervezet maximum mindenkit egyformán érintő bérfejlesztési rátát vállalja, semmint a műszaki értel­miség átlagnál magasabb keresetnövekedési százalé­kát. Utóbbi időben szép számmal lehetett találkozni el­lenpéldával is. Számos vállalati kollektíva eljutott már ahhoz, a felismeréshez, hogy az alkotó munka átlagnál merészebb preferálása adja meg az egzisztenciális biz­tonságot a vállalat valamennyi dolgozójának. — Simább dolog mérnöknek úgy fizetésemelést adni, ha vezetővé kinevezik. A kiemelkedő teljesítményű honorá­lásé vezetői munkakörbe helyezéssel nagyrészt előidéz­te a vezetői munkakörök elburjánzását, szükségtelen vezetői állások kreálását. —- A mérnöknek nemcsak a keresete alacsony, hanem szá­mos torz gondolkodás kizárta egyéb szociális lehetősé­gek igénybevételétől is. Pl. a munkáslaikás-építési ak­cióból a mérnököket kizárták, vagy a mérnök gyermeke a támogatásnál nem volt beszámítható stb. — A mérnöki túlfoglalkoztatás egy jelentős része produk­tívvá tehető, ha a jelenlegi műszaki pontokat — ame­lyet nem mérnökök töltenek be — átadnák mérnökök­nek. (Pl. műszaki középvezető poszton állók) műszaki igazgató, főmérnök, főosztályvezető, üzemvezető (41,5%-a nem felsőfokú műszaki végzettségű, 13,5%­­ának pedig szakmunkás képesítése van). A műszaki pálya presztízsét erősen kikezdték a felsorolt kereseti-anyagi jellegű tényezők. Felszámolásával kormány­zati és társadalmi szervek egyaránt foglalkoznak. A pályához vezető út nehézségei — A műszaki egyetemeken és főiskolákon a jelentkezők alkalmasságelbírálását döntően felvételi vizsgákon a mate­matika, fizika tárgyak ismeretanyaga elsajátítási szintjére alapozzák. (Ez egyébként leszűkített bírálati szempont, mert ez nem adja vissza a jelentkezőik műszaki érzékét, rátermett­ségét.) — Általános a közvéleményben is, hogy könnyebb elsa­játítani az ún. humán ismereteket, mint a matemati­kát, fizikát, kémiát. — A matematika, fizika nehéz tárgyak, elsajátításukhoz több idő és kitartás, rendszeresség szükséges, mint a humán tárgyakéhoz. — A humán területeken a jó verbális készségek pótolhat­ják az ismeretek hiányát, műszaki területeknél az eg­zakt követelmény ezt nem teszi lehetővé. — Egyetemi tanulmányokban a műszaki tárgyak szoro­san kapcsolódnak egymáshoz, emiatt egész évben hé­zagmentes tanulást kell folytatni. — Szakközépiskolások a felvételi tárgyakat kisebb óra­számmal tanulják, mint a gimnáziumokban, így na­gyobb a felvételi rizikó. Mindezek a tényezők nem adnak egyforma felvételi esély­lehetőséget és sok fiatalt a könnyebb ellenállás irányába te­relnek. Mindezek mellett tendencia, hogy ma többen is akar­nak humán területekkel foglalkozni, mert korábban többen foglalkoztak a technikával és elhanyagolták az emberi té­nyezőket. A mérnöki munka tartalma A „mérnöknek lenni’ tudatképben sok fiatalban olyan tö­rekvés jelent meg, hogy „tervező leszek", „konstruktőr le­szek”, „találmányokat kitaláló leszek” stb. Ez a mérnökkép azonban a napi környezettel való érintkezés során erősen fa­kul, elszürkül. A fiatal is szembetalálkozik az adminisztráló mérnökképpel, a fejlett technikát importáló és nem készítő mérnökkel, a monoton munkát végző mérnökkel, a terme­lést nem irányító, hanem regisztráló mérnökkel stb. Nyilván számos negatív tapasztalat erőteljesen befolyásolja a fiata­lokat, hogy érdemes-e mérnöknek tanulni. A megbecsülés problémái Az anyagi megbecsülés torzulásáról, mint a megbecsülés egyik alapvető tényezőjéről részletes szó volt. Amellett, hogy a mérnöki munka az alapja a gyártás, a gyártmány és a gyár fejlesztésének, tevékenységükhöz mérten mérsékelt a nyilvánosságban való részvételük. Közgazdászok, szociológu­sok, jogászok szimpátiát tudnak ébreszteni a nyilvánosság előtti szereplésükkel magának a szakmának is. Nem egy esetben a mérnökkép a nyilvánosság előtt úgy jelenik meg, mint a kálváriát járó feltaláló, újító. Hazánkban nagyon sokat tesz a televízió az alkotó mér­nöki munka támogatásához azzal!, hogy rendszeres műsort, nyilvánosságot biztosít a feltaláló-újító tevékenységnek. A műsor „Felkínálom népgazdasági hasznosításra . . . találmá­nyomat” címet viseli. A műsor a nyilvánosság erejét hasz­nálja fel arra, hogy a jó gondolat, termék gyártót és piacot kapjon. Természetesen a mérnöki pálya vonzóerejét még számos értékdimenzió befolyásolja: technikaellenesség, önérvényesí­tési lehetőség, változatos munka, egzakt munkateljesítmény, jövőért való felelősség, a műszaki érdeklődés, a munkában való függetlenség stb. Fentiékben érzékeltettük, hogy létező probléma hazánkban a műszaki pályák iránti visszaeső érdeklődés. A megoldás el­sősorban a társadalmi gondolkodásváltással kezdhető, olyan gondolkodás szükséges, amely eltűri a gazdaságfejlő­désben kulcsszerepet vállaló műszaki értelmiség teljesítmé­nyéhez kapcsolódó jövedelemszerzést. Természetesen a feladatok sokrétűek; érintik a felsőokta­tás racionalizálását, a vállalati, a pályaválasztási és felvételi rendszer kritériumrendszerét stb. Az állami, társadalmi, államigazgatási és vállalatvezetés ismeri a problémákat, megoldásán dolgoznak. Legnehezebb­nek tűnik a torz gondolkodás — ami e téren is kialakult — megvá I toztatása. Dr. Magyar József 13

Next

/
Thumbnails
Contents