Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
a jelenségeket, melyek eddigi szabályozásaink következményei gyanánt majdnem naponként mutatkoznak; ismét (Id. 1879.) készületlenül fognak bennünket találni a ránk rohanó árvizek, és keservesen meg fogjuk újból adni tespedésünk árát" — írta Péch József (1829—1902), a vízrajzi osztály későbbi vezetője a M. M. É. E. Közlönyében 1884-ben. E cikk azzal vált nevezetessé, hogy Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter figyelmét felhívta a vízrajzi munka szükségességére. Baross Gábor 1886. május elsején 1007/eln. rendeletével létrehozta a vízrajzi osztályt, műszaki tanácsának külön egységeként. A felállított vízrajzi osztály a minisztérium tanácsadója volt a hatáskörébe tartozó ügyekben, intézkedett a vízrajzi adatok beszerzéséről társulatoknál, folyammérnöki kultúrmérnöki hivataloknál, vezette a medernyilvántartásokat, jegyezte a vízállásjelentések eredményeit, törzskönyvet rendszeresített a vízmércékről, a magassági pontokról, adatszolqáltatás formájában. A vízügyi szólaálatnak minden elméleti vonatkozású kérdésben szakértő szerve volt. A műszaki osztályok közül neki volt a legnaqyobb önállósága. Saját maqa rendelkezett személyzetével, napidíjasokat alkalmazhatott s nem zárkózott el a fiatalok alkalmazásától sem. (Id. Bogdánffy). A Vízraizi Osztály vezetője, Péch József, az idősebb aenerációhoz tartozott, aki 1853-ban a Tárná—Zaqvva szabályozási előmunkálatainál, 1854—57 között a Tisza szabályozásánál, 1859—70 között a Paulis—Vlajkováci Ármentesítő Társulatnál. 1871—1873 között a Temes—Beqa völgv rendezésének előmunkálatainál működött. 1873. VII. 12-én lett a Temesvári Folyammérnöki Hivatal vezetőié. 1879 júniusában — a szegedi árvizet követő személycserék kaDCsán — a KKM vízépítészeti szakosztályába rendelték. 1882-ben már középítészeti felügyelő. Az 1883-as győri árvíz alkalmával — mint miniszteri biztos — Péch éijelnappal a vész helyén maradt, átfázott s „elismerésül meqkapta az árvízvédő mérnökök működési pótlékát, a köszvénvt”, olv súlyosan, hogy 1888. november 27-én jobb lábát térden felül amputálni kellett. Péch így sántánbénán, műlábbal is megteremtette magyar vízrajzi szolgálatot, s oly maaas színvonalra emelte azt, mely a külföld elismerését is kivívta. A Vízrajzi Osztály Péch másfél évtizedes vezetése alatt százados mulasztásokat pótolt. Nem szorultunk többé külföldi szakértőkre: azok jöttek hozzánk hivatlanul, hogy tanuljanak. Míg 1886 előtt senki sem tudott maqvar hidroqráfiai törekvésekről, a századfordulóra az egész világ ismerte és méltatta vízrajzi munkálkodásunkat. E páratlan siker elsősorban az osztály vezetője, Péch József nagy tudásának, páratlan szervezőképesséaének volt köszönhető. Péch József alapozta meq a maqyar hidrológusok nemzetközi tekintélyét. A Péch által szervezett vízrajzi osztály szem előtt tartotta, hogy működésének gyakorlatiasnak kell lennie, anélkül, hogy a tudomány szükségleteit és követelményeit figyelmen kívül hagyná. Ennélfogva — különösen fennállásának első éveiben — „erejének legnagyobb részét szükségképpen a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás és hajózás céljaira szolgáló adatok öszszegyűjtésére és feldolgozására fordította, hogy mindezek tanulmányozásával végül megállapíthassák folyóvizeink működésének törvényeit." — írta Péch az osztály 1887. évi jelentésében. Az újonnan felállított osztály első feladata volt a meglevő régi vízmércék rendezése és új vízmércék felállítása. Megszervezték a vízmérce- és csapadékmérő hálózatot, felállították a vízjelző szolgálatot, bevezették az árvízi előrejelzéseket, valamint vízrajzi alapponthálózatott létesítettek. Elvégezték a fő folyók teljes vízrajzi fevételét, a folyószabályozások hatásának ellenőrzése érdekében. Tökéletesítették a hidrometriai mérőeszközöket és mérési módszereket. Péch József koncepciójában a vízgazdálkodási feladatok sikeres megoldásához szükséges minden alapvető adat gyűjtése, feldolgozása mellett azok rendszeres közreadása is helyet kapott. A Vízrajzi Osztály által végzett munkák és tanulmányok közzétételét évkönyvek kiadásával kívánta elérni. Javaslatát a KKM miniszter 1887. július 28-án 29.141. sz. alatt kelt rendeletével jóvá is hagyta s még ez évben megjelent — a világon is az elsők között — „A Közmunka- és Közlekedésügyi Magyar Kir. Minisztérium Vízrajzi Évkönyvei” című kiadvány első száma. E sorozat „Vízrajzi Évkönyv” címen a vízügyi szolgálat egyik legfontosabb kiadványa lett. Péch az Évkönyv rendszeres kiadásával meqvetette a magyar hidrológiai szakirodalom alapjait. Az Évkönyvek három fő részből állnak, mégpedig: az első rész tartalmazza a Vízrajzi Osztály előző évi működéséről, elért eredményeiről szóló általános jelentést, a második rész magában foalalia az Osztály által befejezett tanulmányok részletes ismertetését, a harmadik rész pediq tartalmazza a külföldi vízraizi hivatalok előző évi működésének kivonatos ismertetését. Az ekső. 1887. évi Vízraizi Évkönyv a csehországi vízrajzi bizottság, a svájci hidrometriai hivatal és a bádeni meteorológiai és hidroarófiai központi hivatal szervezetét és eljárásait ismertette. Péch szerint erre azért volt szükséq, hoav' eavrészt figyelemmel kísérjék a külföldi hivataloknál felmerülő vízi műszaki kérdéseket és az általuk követett eljárásokat, másrészt pediq azért, hogy a külföldi tapasztalatokkal összevetve alaposabb ítéletet lehessen alkotni a hazai vízraizi osztály által követett eljárásokról és elért eredményekről. Az Évkönyvekben az Osztály taqjainak részletes külföldi útiielentései is helvet kaotak. Ezeken kívül az Évkönyvek mellékleteként vagv esetleg külön kötetetekben közölték a vízállásokat. az azokhoz tartozó arafikonokkal és feldolaozásokkal. Az első visszamenőleg 1876-tól közli a vízállásokat, ekkor az ölrendszerben leolvasott számok mindegyikét át kellett számítani centiméterre. Az Évkönyv szerencsés felépítésének köszönhető, hogy nagyon sok értékes adat és eredmény ma is hozzáférhető, e kiadvány egész tárháza immár a nagyértékű megfigyeléseknek. A Péch József által szerkesztett Vízrajzi Évkönyv tanúsága szerint kevés az olyan hidrológiai kérdés, amellyel ne foglalkoztak volnak ebben az időszakban. Az Osztály alapítása után alig egy évtizeddel annak munkája már túllépte a vízrajzi kutatások viszonylag szűk körét s megindultak azok a vizsgálatok is, amelyek már kifejezetten a vízgazdálkodási kutatásoknak nevezett szélesebb tudományterület legkülönbözőbb kérdéseit ölelték fel. 1886-ban az árvizek elleni védekezése igényeit szem előtt tartva szervezték meg az Osztályt. A nagy folyók voltak a fontosak, és ezeken is elsősorban a vízállások alakulása. Az árvíz-előrejelzés és később a vízerő-hasznosítás szempontjából részletesen tanulmányozták a hegyvidékek kisebb vízfolyásait is, de az ország belső területén levő vizeknek korábban nem tulajdonítottak fontosságot. Péch József, a mindent egységbe foglaló mester, távozása törést jelentett a Vízrajzi Osztály életében. 1902. után Péch halálával megszűnik az egységes terv szerinti általános kutatómunka. Csak egyes kutatók egyéni eredményei emelkednek ki ebben az időszakban. Ezután Vízrajzi Évkönyv nem jelenik meg egészen 1930-ig. A Vízraizi Osztály fokozatosan a vízügyi szolgálat „pihenőhelyévé" vált. Ez a folyamat az 1920-as évek második feléig tartott, amikor a „vízgyógyintézet" — így nevezték akkoriban vizes körökben — néhány kritikus évtized után újra fejlődésnek nem indult. dr. Kálniczky László Klossy Irén; Egry emlékére Balaton (fametszet) 13
