Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
100 éve jelent meg az első VÍZRAJZI ÉVKÖNYV A természet erőivel folytonos harcban álló ember eleinte passzív szerepet játszott a vízzel szemben: kereste azt a magasságot, amely fölött biztonságban tudhatta javait és jegyezte a folyók mentén az előállott legnagyobb árvizeket, hogy gátat tudjon vetni a víz rombolásának. A rendkívüli! árvizek magasságát — figyelmeztetőül az utókor számára — világszerte számos helyen emléktáblával jelölték meg. A természettudományos gondolkodás térhódítása és a gazdasági és társadalmi életnek a XVIII. században megindult rohamos fejlődése ebben a vonatkozásban is jelentős változást hozott. A folyóvizekkel szemben eddig passzív — helyi jellegű — védelmi művek építésében kimerülő magatartást az államhatalom aktív beavatkozása váltotta fel a hadászati és kereskedelmi szempontból fontos víziutak megjavítására és az árvízveszély csökkentése érdekében. A műszaki munkálatok megtervezéséhez természetesen részletes adatokra volt szükség. A rendszeres vízállás-észlelés a kezdete minden hidrográfiai tevékenységnek. Magyarországon a legelső vízállási adatokat Marsigli közölte 1693—94-ből, és 1732-től maradtak fenn adatok a Duna budai vízállásairól. 1851-ben került sor a víziutak biztosítása érdekében a vízjelző szolgálat megszervezésére. Ekkor a folyamfelügyelők kötelessége volt a napi vízállások figyelemmel kísérése. Csak a kiegyezés után, 1868-ban kezdték meg a közmunka- és közlekedési miniszter (KKM) rendeletére a vízmércék rendszeres leolvasását. A nagy területeket átfogó, szövevényes vízrendszerek tervszerű rendezéséhez vízrajzi felvételek voltak szükségesek. A rendelkezésre álló vízrajzi felvételek, megfigyelések lehetővé tették az átfogó ármentesítési, vízrendezési, folyószabályozási tervek elkészítését. Hazánkban az összefüggő, nagy folyószabályozási, árvédelmi munkák a XIX. század második felében a kor követelményeinek megfelelően alapjában véve befejeződtek. A magyar vízügyek fejlődése azonban sok problémát tárt fel. Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a kor magyar vízi munkálatainál valami „nincs rendben". Az árvíz után a közvélemény a munkálatok szakszerű felülvizsgálatát követelte. A meghívott külföldi szakértők a vízjelző szolgálat kiépítését is javasolták. Kitűnt, hogy ezek helyes megoldása csakis széles körű kutatómunka alapján lehetséges. Új tudományos alapok teremtése, új vízrajzi felmérés, adatgyűjtés vált szükségessé. Elsősorban a megoldatlan kérdések vetették fel egy olyan intézmény alapítását, amely a vízrajzi adatgyűjtéssel és annak szakszerű feldolgozásával foglalkozik. Egy „központi hidrographiai hivatal” felállítására már 1881-ben történt kormányintézkedés, mikor a sürgősnek nyilvánított Tisza-szabályozási munkák érdekében az Ll. te. megadta a szükséges költséget a Tisza és mellékfolyóinál eszközlendő felvételekre és vízműtani mérésekre. A javaslattételtől a megvalósításig azonban elég sok idő telt el. Külföldön ez idő tájban csak az egyes vízügyi hivatalok (szajnai és rajnai folyammérnöki hivatalok) vagy tudományos egyesületek (Svájc) foglalkoztak vízrajzi adatgyűjtéssel. „Ha nem iparkodunk idejekorán összegyűjteni és megismertetni mindazokat az adatokat, amelyek — folyóink tulajdonságainak teljes ismeretéhez szükségesek — ha nem kísérjük figyelemmel mindazokat m évfolvun 47. státiu 1902- november 20. VÍZÜGYI És HAJÓZÁSI KÖZLÖNY VÍZJOGI, KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI HETILAP. Saerfcessióség és kiadóhivatal: l*4ipet,TU.&istbft.|t5rat 41. (BejaJ uáffií). A tfasavSigyi társulatnak, a aia«ya.r hnjódwrf egyesükének, a gŐshajÓsási tis*tvis«iók egyesületének és » tistaí ármentesitó társulatok kóvös ayagdijlo tere? ének hivatni ös köalönye. ТАЙШОМ; tvs*: Clmadomársyostó. KSrmndeletok. —Kinevezés. — Arm hivaWús rés*: F-teiik: Péch József. f. — V***gy* á>,ríeméttysé. Cseodált ertgedélyehése. — ögytó.- Apró fcSid*«5<my«k. — freä&a»: Kisebb fcö2l«menyek. — ffafnigási шигшж*Ь: Kanada. csatomat (Ж S) — ffajósás. Apré közlemények. — A* egyesülitek kör éhéi: А magyar bajósásl egyetsűieb ~~ Ш1*тг***к * TeageréflJí.fcrönlk*. —á. —a. — Hossza járatú vitorlások magyar parancsaiofeat A bortiäixm; GyisajeWaiések. Meghívók. — Magyar tánMyi aUemvasatnk, — .Msjgánhirdeiések. •— VjráMs. Közleménye iák utánnyomását esakis « forrás megnevezése mellett engedjük meg. + Fájdalomtól megtört seivvel tudatjuk a bőn esemclt és felejthetetlen íermtó, apának, nagyapának, testvéről apósnak és , PECH JÓZSEFNEK okleveles mérnök, а Ш. mzt. vatóerona-rend lovagja, kár. tanácsos, а IBLÍmlvelésSgyi m.^kir. minis* term*» minisiari b&imw#» az orazágos viEépitésI ig&sgatöság vhr^j*! osztályának sx«rv«*ó,je és vezetne, a 'magyar fBldr-ajü társaság tisiteletbeli tagja, jS-iík-HMki honeéd-Amiasicr $tb. stb. folyó M X?-m éjjel *.«12 órakor, életének ?4-ik, évében, a halotti s«slség«k ájtatas lelvetel* o*»» történt gyászos «Unmytát. - -k A boldogftito&k hűlt tetemei folyó hó l§~én délután *J*4 órakor lógató a gyásahásbas Vtt. kp-» gattaatdlietvötcta Zt- »»ám alatt, * rém. kath. egyMs sseriartása sserist baszentehemi és azután a kerepes*-ot .meUétíi temetőben örök nyugalomra beáyartaini. . _ A* enge&steiő «sent mhsealitoaat aa elhunyt lelki üdvtárt folyó hó JäÖ-ая déieáulí § érakor íbg &z er zsá bet vártjai rom. kath. plébániatemplombaa a Míedanhatának beraü la Hatni. ♦. Budapest,' 1802, november he ÍS-án. * Az örök béke lengjen áldott porai felett! Béch dóasefaé Péch Mikló# Péch Béláoá szól Schmidt Vilma hitvese.- , Pech Márta Méh Ödönné ásót Waftay Meiaaic ' Méh Bianka , Pöch Kálmánná ssöl, Motery Margit Péch Béla Méh Lásiüó ; >'menyei. ■ . Ivöcb ódón Pceh Istváo Pách Kálmán . Páeb' tSyala 'ч-í - NW* . PemdS igaác Pccb Aladár Mch Sultan hav. Ad öl fáé toki. UíiokaiT . -aaöt. IMrndl Beoedikta í^eb íaaboíta ? I^Si Mr о Cl ígoáceé s*bl. Mredl Ilona . sugnra, IBetóleg sogotoöt. A m. klr. földmlvelésüg-yl mtolstariom oroágos vízépítési igazgatóságának tisztikara mély fayiabntmat jelenti, begy а osztály szerveaóje é* éxúemekbm. .;:yej»ioje PÉCH JÓZSEF oki. mérnék, hír. és minister* tanácsos, a ÜL oast. vaskorona-rend lovbgja, a magyar Ш4га]е1 társaság twEtelctbfli tagja, tö4&4S-iki honvéd, V ''' * • .-* H ?. éleiének 74. évében, folyó évi november bó 17-en elhunyt. A megboldogult hűlt teteme november hó Iá-én délután fél 4 órakor fog Budapesten a ker^, Uottenbiller-utca 27. ш. a. gyásshaabói a kerepesi-uti temetóben <^ók nyugalomra helyeztetni Bud&festen, 1ÍÖ2, évi november iS-án, - ' Nyugodjék békével! Megjelenik mindpo csütörtökön. Elóösctésl ár: I Égési, évre iS к., Ш évre T8 k., negyed «vre S k. Egyes s*ám ara <0 f. [ Hkdetések ára: 1 гк-прагеШс sor 20 L 12
