Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
Angolnafogó csapda elektromos daruja Siófokon Az említett gazdasági és műszaki beavatkozásokkal növelhetjük és minőségileg javíthatjuk a természetes vizek halhozamait, de intenzív haltenyésztést csak olyan tavakban folytathatunk, aihol a vízgazdálkodási alapfeltételek: a tavak feltöltése, vízpótlása és teljes lecsapolása biztosító van. A tógazdaságok lehetnek dombvidékiek (völgyzárógátasak), vagy síkvidékiek (körtöltéses, vagy rekeszekre osztott érmedrek). Csak olyan területen építsünk tavakat, amelyek szántóföldi művelésre alkalmatlanok és víztartóak. A halastavak műtárgyait halrácsokkal kelI ellátni! A tavak víznormáját, a csökkent vízfelhasználás figyelembevételével, átlagosan 17 000 m3/ha tervezzük, ami azonos az 1985. évi átlagossal is. (1. tábla) Említést érdemel még tavainkban a a vízi szárnyas (kacsa, lúd) tenyésztés. Kézenfekvő és kísérletekkel igazolt a kommunális és élelmiszerfeldolgozó üzemek szennyvizeinek halastavakban történő utótisztítása. A pisztrángtelepek kialakítása különleges követelményeket kíván, főleg a szuperintenzív pisztrángosok. (Pl. a Tapolca mellett létesült Ódörögd-pusztai, amely évente 300 tonna halhúst termel, a nyirádi bányákból nyert vízzel táplálva. Hagyományos technológiájú pisztirángtelepünk kettő maradt: Garadnán, Lillafüred mellett és Szilvásváradon, a Szolajka források völgyében. A víztározók, főleg a sekélyebb vízmélységű alföldiek, járulékosan alkalmasok félintenzív haltenyésztésre, de a tározások eredeti célját nem hátráltathatják! A víz biológiai egyensúlyának elősegítése céljából minden víztározót halasítani kell! A tározók halászati hasznosításáról részetes ismertetőt adtunk lapunk 1986. évi 5. számában. Rizstelepeink, kiegészítő létesítmények híján, a járulékos halászati hasznosításból kiestek. Hozzájárult ehhez az is, hogy a parcellák lecsapoiásakor a halak kifogásával nagyobb kánt okoztak a főkultúrában, mint amennyit a halasítás jövedelmezett. Igen kedvező és kettős népgazdasági hasznot jelent a halakkal történő biológiai növényirtás, ami fenntartásban jelentős megtakarítást jelent a hagyományos gyomtalanítási módokhoz képest! Erről több ízben beszámoltunk: 1966—87-ig közel 3300 to halat telepítettünk, ami több mint a Balaton két évi halzsákmánya és ez összesen 57 millió Ft-ot, hektáronként átlagosan 1000—1200 Ft kiadást jelentett; múlt évben, 54 helyen, 2284 ha-t népesítettünk. Végül: hazai húsfogyasztásunknak csak 3—4%-,a hal, kb. 3,5 kg/fő évente, amit ezredfordulóra, fokozott halhústermeléssel legalább kétszeresére kívánunk felemelni! A tógazdasági haltenyésztésen kívül intenzívebb halasítást tervezünk víztározóinkban és a holtágakban, de szuperintenzív medencés és ketreces haltenyésztéssel is számolunk. Dr. Fóris Gyula A vízgazdálkodás 1987. évi munkavédelmi helyzete és a balesetek alakulása A vízgazdálkodás a múlt évben is a terveknek megfelelően teljesítette a munkavédelmi feladatokat. A gazdálkodó szervezetek további erőfeszítéseket tettek a biztonságosabb munkakörülmények kialakítása, a balesetek, valamint a munkahelyi megbetegedések megelőzése érdekében. Megjegyzendő, hogy a munkavédelemre fordított költségek csak kis mértékben emelkedtek, így csak az 1986. évi helyzet stabilizálására volt lehetőség, melynek döntő oka a gazdasági helyzet változása volt. A költségráfordítások összege a következő volt: Megnevezés MEDOSZ HVDSZ__ összesen: Teljes ráfordítás (M Ft) Az előzőből: egyéni védőeszközökre (MFt) 126 44 225 57 351 ~ 101 Az 1987. évi baleseti helyzet a következőképpen alakult: Megnevezés összes munkavállalók száma* Foglalkozási balesetek száma Táppénzes napok száma Csonkulásos Halálos balesetek balesetek száma száma MEDOSZ 41 393 566 16 229 1 10 HVDSZ 42 217 573 16 869 — 4 összesen: 83 610 1 139 33 098 1 14 * teljes munkaidő ben foglalkoztatottak 1000 főre jutó Egy főre jutó Egy balesetre jutó Megnevezés balesetek táppénzes táppénzes száma napok száma napok száma MEDOSZ 13,6 2,5 29 HVDSZ 13,6 2,5 29 Átlag 13,6 2,5 29 20
