Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
Halastavaink területe, vizfelhasználása és halhozama 1970—1985 Év Vízjogi eng. h. tó ha üzemelt tóter. ha Víz haszn. Halhús, t főműves f. mentes összes főműves mentes ossz. mió m3 m3/ha OSSZ. q/ha 1970 14 253 10 604 24 857 10 381 9 420 19 801 260 13 122 19 697 10,0 1975 16 123 8 892 25 015 13 419 7 574 20 993 379 18 051 23 544 11,2 1980 15 532 8 059 23 591 14 551 7 431 21 982 364 16 537 23 996 11,0 1983 17 842 8 324 26 166 16 803 7 336 24 139 491 20 342 30 652 12,7 1984 18 473 8 781 27 254 17218 7 865 25 083 459 18 285 27 500 11,0 1985 18 676 8 593 27 269 17 082 7 985 25 067 440 17 670 24 103 9,5 nos volt az 1983. évivel (24 162 ha), míg az elmúlt évi alig volt több az 1985. évinél (25 162 ha), az engedélyezett tavak területe jelenleg 27 653 ha. (Érdemes megemlíteni, hogy a tavaik vízfelhasználása közel azonos az öntözőtelepekével.) Beigazolódott Répássy Miklósnak, a magyar halászat műszaki megalapozójának mondása: ........az a mérnöki munka, amely egy magasabb gazdasági cél érdekében végzett vízrendezéssel az ősi halászat megölője lett, most már mint mezőgazdasági vízhasználatot támasztotta fel, módot nyújtva sok, eddig mezőgazdaságilag egyáltalán nem, vagy csalk alig hasznosítható területeknek jövedelmezőbb kihasználására." Kedvező adottságaink is a tavak fejlesztése mellett szólnak: a) éghajlati és területi viszonyaink igen alkalmasak ponty tenyésztésére, b) sok a mély fekvésű szikes, szántóföldi művelésre alkalmatlan terület, amelyet tógazdálkodással érdemes hasznosítani, Hullámvédelmi betonelemek Halpusztulás a tunyogmatoicsi holtágban 1983—84 telén c) a tavak vízszükségletének 70%-a öntözési idényen kívül jelentkezik, a vízpótlások pedig beilleszthetők az öntözési szünetekbe, d) öntöző főműveinkkel sok olyan területre eljuttatjuk a vizet, ahol azelőtt gondolni sem lehetett volna öntözésre, e) váitógazdálkodásba is bevonhatók a tavak, ami egyik módja a talajjavításnak, ezt rendeltetésszerű használatnak kell venni, f) egyre keresettebb a fehérjedús és könnyen emészthető halhús, ezenfelül igen jó és olcsó valutaszerző exportcikk is, g) emeltszintű tavaik építésével bélés öntözővíz tározást is biztosíthatunk bennük. A halhústermelést az alábbi két kategóriába sorolhatjuk: a) a természetes vizek (folyók, tavak, holtágak, csatornák) halászata, b) tógazdasági (mesterséges) haltenyésztés. Ez utóbbi a víz minősége, a tó jellege, és a tenyésztett halak biológiája szerint két alcsoportba sorolhatók: 1. hideg vízi, lazac, pisztráng félék, 2. meleg vízi, főleg pontyfélék tenyésztése. Ezenkívül járulékos haltenyésztésre szolgálnak a többcélú víztározók, holtágaik, rizstelepek és a szennyvizek halastavakban történő utótisztítása. Figyelemre méltó még az erőművek hulladék vizének és a geotermikus vizek halászati hasznosítása is. A 139 000 ha-t kitevő természetes vizekben található halaknak csak bizonyos hányadát tudjuk zsákmányul ejteni, ezért a tervszerű utánpótlásokon, védelmi intézkedéseken és a fogási technika korszerűsítésén kívül még az alábbi műszaki beavatkozások is szükségesek : a) a halívások elősegítése céljából a hullámtéri kubikokat és mélyedéseket egymással és a folyó medrével öszsze kell kötni, b) egyes helyeken a halak eiszökése ellen rácsozást kell alkalmazni, másutt a halak vándorlását kell biztosítani hallépcsőkkel vagy haláteresztővel, c) a vízkivételi szivattyúk szívócsonkján, az ivadék bejutása ellen, kettős rácsozást kell alkalmazni, d) mentett oldali holtágaiknál gondoskodni kell a teljes lecsapolásról és azok vízpótlásáról: vezérárok, a holtág alsó végén zsilip. A természetes vízi halászat fontosságát bizonyítja, hogy áruhaltermelésünk kb. 1/3-át ezekből a vizekből nyerjük! 19
