Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
1988. évi tavaszi árvízről Az év március—áprilisában csaknem valaimennyi folyón több, eltérő méretű árhullám vonult fe. Jelentős volt a Duna, a Körösök és a Tisza középső szakaszának árvize. Egyidejűén március 29-itől április 5-ig 11 vízügyi igazgatóságon 2154 km hosszú árvédelmi vonalon volt különböző szintű védelmi készültség, mely a teljes árvédelmi rendszer 51%-át érintette. Jórészt figyelő szolgálatot tartottak, de számos lokális beavatkozás is történt, mely a folyamatos biztonságot szolgálta. Az árvíz lefolyása —• fővédvonalak között — kizárólag a hullámtéren történt. A védett ártérre víz nem került, így ártéri kár sem keletkezett. Ugyanakkor az árvédelmi töltések között — helytelenül vagy engedély nélkül — létesített épületek kárt szenvedtek a nyári gátak egy része megmerült. Néhány általános megállapítás A folyón levonuló nagy víztömeg árvízi veszélyessége egyenes arányban van a víztömeg nagyságával, szintjével, eloszlásával és fordított arányban áll a védművek kiépítettségével, karbantartottságával, valamint a védelmi szervezet működésével. E régi — de ma is teljes mértékben érvényes — felismerésnek a következménye, hogy az árvízi veszély csökkentése érdekében, ahol lehetséges, tározókat kell kialakítani. Nagy folyóknál — ahol erre nincs lehetőség — a védművek megfelelő méretei és a védelmi szervezet megbízható, hozzáértő működtetése a sikeres védekezés feltétele. E triviális megállapítás minden védművel védekező árvédelemre érvényes, de a korai viszonyokra azért kell külön kiemelni, mert természetföldrajzi és történelmi okok miatt Magyarország árvízi veszélyeztetettsége Európában egyedülálló. Az ország területének 23%-a árvízjárta terület, melyet 4200 km hosszú árvédelmi fővédvonal óv — zömmel az ország határain kívül képződő, de rajtunk áthaladó, nálunk torlódó árvizek elöntéseitől. Az összefüggő árvédelmi rendszer kiépítése másfél évszázada tartó folyamat. Jelenleg védműveink 6ő%-a 2770 km, méreteinél fogva védelmet nyújt az 1%-os valószínűségű — statisztikailag 100 évenként egyszer előforduló — árvíz ellen. A töltések további 34%-a 1430 km mérethiányos. E szakaszok a gyakrabban, — 60—80 évenként — előforduló árvizek ellen védenek. Gazdasági korlátok miatt még nem épült védtöltés az ártér 3%-án. A sikeres és ökonomikus árvédekezés egyik feltétele a megbízható és időbeni informáltság. A várható árvízszintek, tetőzési időpontok előrejelzése, tartósságának megállapítása megalapozza a védelem munkáját. Lehetővé válik a szükséges tevékenység kifejtése és a védelmi súlypontok áthelyezése. Ki kell emelni, hogy úgy a központi előrejelzés, mint a vízügyi igazgatóságok hidrológiai munkája — szinte kivétel nélkül — jól működött. Az árvíz genezisének .megállapítása, a külföldi információk és hazai adatok feldolgozása kellő időben — megbízható és számszerűen pontosan — történt. Adott esetben döntő jelentőségű a védelmi szervezet működőképessége. A védelmi működőképesség magáiban foglalja az árvízzel kapcsolatos tárgyi és helyi ismereteket, szervezetközi kapcsolatokat, előrejelzést, szakmaispecifikus ismereteket, jelenség megfigyelést, értékelést, aktuális teendők megtervezését, megszervezését, a beavatkozás gyors fegyelmezett végrehajtását — ellenőrzését, a lokális és regionális feladatok, valamint a védekezésben résztvevő egyéb szervezetek összehangolását. E címszavakban felsorolt feladattömegben még rendszeres gyakorlás esetén is bekövetkezhet kisebb hiba. Árvíz nélküli, hosszabb időszakok alatt az emberek kicserélődése, a tényleges gyakorlatozás hiánya mindig megnehezíti és kodkázatossá teszi a sajátos tevékenység újra végzéséit. A tapasztalatok részleges hiányát azonban pótolta a vezetők jó szervező munkája és dolgozóinak hivatástudata és helytállása. Az árvíz néhány sajátossága Itt és most a Duna és a Fehér-, Fekete-Körös árvizének néhány sajátosságát és a védművekkel kapcsolatos tapasztja lato kát é rintj üik. A DUNA Az elmúlt évek — 1981 óta tartó — csapadékszegény időjárása 1987/88 telén is folytatódni látszott. A Duna, a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőjében 1988 január végéig igen kevés csapadék hullott. A január 27-i hótérkép még nem közölt hóban tárolt víztömeget. A február havi csapadéktevékenység is átlag alatti. Március első és második dekádjában megindult erős havazás — a Pozsonyig tartó vízgyűjtőre átlagosan 200 mm csapadék hullott — mely nemcsak pótolta a csapadékhiányt, hanem a hónap közepén a Duna vízgyűjtőjében Pozsonyig 21,8 km3, a Tisza vízgyűjtőjében Szegedig 4,5 km3 hóban tárolt víztömeget halmozott fel. (Id. 1. sz. ábra). Megteremtődött az árvíz kialakulásálnak feltétele. (Külön figyelmet érdemel, hogy a nyári árvíz feltételei is adottak.) Az Alpokban a havazással egyidejűén a 0 °C-as hőmérséklet 1200 m-es szintre emelkedett. E szint alatt hullott eső és a megolvasztott hó heves lefolyással járt. A változó hőmérséklet és csapadékfronitok hatására a Duna külföldi szakaszán jelentős árhullámok indultak el. Az egymást követő árhullámok, az osztrák vízlépcsők duzzasztott tereinek előürítései a Duna kisebb esésű magyar szakaszán egymásra torlódtak, melynek eredményeként a dunaremetei vízmércén — 1876 óta előfordult — hatodik legmagasabb szintű vízállás állt elő. Az antropogén hatásokat illetően figyelmeztető, hogy az előző öt magasabb vízszinttel tetőző árhullámok a 111 éve végzett észlelések óta — mind a vizsgált időtartam utolsó harmadában — 1954 óta következ-16 A Duna árvize Szigetközben a bagaméri szakaszon (Vámosszabadi, 1988. ápr, 7.)
