Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 4. szám
nyező az árvízvédelem. A Budapest és Rajka közötti szakaszon a védelmi művek kiépítettsége igen eltérő. A csak mezőgazdasági hasznosítású Dunabogdány öblözetében egyáltalában nincsen védmű. A Komárom—almásfüzitői szakasz kiépítettsége (24%) messze alatta marad az országos átlagnak (62%). Az árvizek nézőpontjából rendkívül veszélyeztetett Szigetköz kiépítettsége 67%-os. A területhasznosítás oldaláról vizsgálva a felszíni vízjárás az árvízi és fakadóvíz veszélyeztetettségen kívül elsősorban a talajvízviszonyokra gyakorolt hatás vonatkozásában fontos tényező. Gyakorlati hatása a termelőszférán belül elsősorban a mezőgazdasági üzem legfőbb termelési tényezőjében — a talajviszonyokban — nyilvánul meg. A Duna alluviumán kialakult talajok termelési potenciálja — a BNV oldaláról vizsgálva — azok vízháztartási tulajdonságait helyezi előtérbe. A „Környezeti Hatástanulmány” értékelte az itt előforduló talajtípusok fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait és ezen belül a vízháztartást meghatározó mechanikai összetételt, a jellemző tenzióértékeknél (pF) észlelt víztartalmat, kapilláris vízvezetést és talajvízviszonyokat. A Szigetköz talajainak vízgazdálkodás-típus meghatározásához szerző egy 5 modelles rendszert dolgozott ki, amely a tenyészidőben észlelhető talajvízállás, a kapilláris vízemelést mutató fedőréteg és az ez alatti kavics fekü egymáshoz való viszonyára épül. A növénytermesztés számára a talajvíz csak akkor biztosít vízutánpótlást, ha az a taiajképző fedőrétegben mozog, a kialakuló kapilláris zóna eléri a gyökérzónát és mindez a tenyészidőn belüli kritikus csapadékszegény időben áll a növény rendelkezésére. A „Környezeti Hatástanulmány” felmérése szerint a Szigetköznek 30%-án belül, évenként változó kiterjedéssel áll fenn ez a helyzet. A BNV várható hidrológiai hatása a már ismertetett geológiai és topográfiai viszonyok következtében kiterjedten a Szigetköz területén fog megnyilvánulni. Gönyütől keletre, a tatai és esztergomi öblözetek kivételével csak igen keskeny parti sávra korlátozódik a Duna közvetlen hatásterülete. A várható talajvízhatás adatokat a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézet Mosonmagyaróvári Osztályának megfigyelései is alátámasztják. Hatéves termelési és természeti adatrögzítő tevékenységük szerint azt tapasztalták, hogy a növényeknek csak akkor van vízutánpótlása a talajvízből, ha annak mélysége átlagban nem nagyobb 220 cm-nél. A sokévi termelési adat, a csapadék és talajvízjárás együttes vizsgálatából azt a tapasztalatot lehet leszűrni, hogy a talajvízhatást rendkívülien nehéz pontosan meghatározni, mert a magas talajvízállás általában csapadékos időjárással párosul. A Vízlépcsőrendszer hatása a felszíni és felszín alatti vizekre Területi vonatkozásban a BNV létesítése az árvízi biztonság változásában jelentős. Az új, illetve megerősített töltések a jelenlegi 70—100 évenként jelentkező árvizek helyett a 200 évenként jelentkezők ellen is biztonságos védelmet nyújtanak. Fakadóvizek vonatkozásában évi átlagban a következő területek mentesülnek az elöntéstől : Szigetközben 1000 ha, Gönyű öblözetében 60 ha, Tata—Komárom öblözetében 44 ha, Neszmélynél 15 ha, Esztergom öblözetében 800 ha, Pilismarótnál 4 ha. A „Környezeti Hatástanulmány" készítése idején a talajvízjárás, illetve talajvízháztartás vonatkozásában háromféle kiépítési lehetőség merült fel: — a Közös Egyezményes Tervben előírt létesítmények hatására kialakuló vízháztartás, — a kiindulási (jelenlegi) állapotot konzerválni igyekvő talajvíztartás, ami már kiegészítő létesítményeket feltételez, — és a terület vízgazdálkodási lehetőségeinek fejlesztését biztosító kiegészítő létesítmények építése. Az előterjesztett változatok közül a Tárcaközi Bizottság a harmadik változatot fogadta el. Ennek értelmében egy hullámtéri beszivárogtató és egy mentett oldali vízpótló rendszer kialakítása kerül kidolgozásra. A Duna medrének az a szakasza, amit az üzemvízcsatorna kikapcsol a jelenlegi vízforgalomból, a jövőben elveszíti talajvízszabályozó funkcióját. Ezt a vízpótló rendszerbe bekapcsolt mellékágrendszer veszi át. A hullámtéri vízpótló rendszer nemcsak az itteni értékes telepített nyárfaállomány életfeltételeit biztosítja, hanem a Szigetköz talajvizét mintegy megtámasztja a Duna felől. A Szigetköz mentett oldalán a csapadék pótlására egy második vízadó csatornarendszer kiépítésére kerül sor. Ez a meglévő belvíz főcsatornák (Zátonyi Duna, Szávai, Nováki Főcsatorna) felhasználásával létesül. A szükséges vízmennyiségeket a tározó menti szivárgó csatornából, a tározóból, valamint az alvízcsatornából való átvezetéssel lehet biztosítani. A talajvíz várható alakulása Mind a Szigetközben, mind a Nagymaros feletti Duna-parti medencékben a BNV megvalósulása után megszűnnek a szélsőséges talajvízállások, s azok a jelenlegi közepes szint közelében alakulnak ki. A talajvizeknek ez a szabályozottsága önmagában is előnyt jelent a mezőgazdaság részére, hiszen a növények gyökérzete mentesül a „lábvíz” nagyobb mértékű ingadozásától, amit igen rosszul tűr. A Felső-Szigetközben némi talajvízemelkedéssel kell számolni. Itt a kívánatos szint tartását a Dunakiliti tározó szivárgócsatornája biztosítja. A Középső Szigetközben, különösen Lipót, Ásványráró térségében talajvízsüllyedés következik be. Ebben a térségrészben viszonylag sok a növénytermesztésre káros magasságú talajvízszintes terület. Ezért a süllyedés a káros és hasznos hatások egyensúlyának irányába hat. Az Alsó-Szigetközben néhány folton a talajvíz megemelkedésével kell számolni. Ennek ellensúlyozása érdekében a meglévő belvízlevezető hálózat bővítését kell előirányozni. A talajvízváltozás hatása az érintett térség mezőgazdaságának termelési potenciáljára A termőterület-vagyont a BNV építése három irányból befolyásolja: 1. kisajátított terület, 2. talajvízszint-változás, 3. fejlesztési lehetőségváltozás. A kisajátított terület — mint termelésből kieső terület — legnagyobb mértékben a rajkai Egyetértés MgTsz-t érinti. Ennek nagyságrendje a teljes üzemi területhez viszonyítva 3,6%. Az összes kisajátított mezőgazdasági termőterület a teljes hatásterület 2,5%-a. A talajvízszint-változás a talajok termőhelyi értékének megváltozásán keresztül mérhető le. A Szigetköz vonatkozásában a Környezeti Hatástanulmányhoz a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke kidolgozta a térség agroökopotenciálját, a jelenlegi és a tervezett viszonyokra. Megállapításai a búza és kukorica referencianövények esetében (a teljes vetésterület mintegy 75%-át teszi ki) igen meggyőzően támasztja alá a már idézett KATE Term. Feji. Intézete által begyűjtött termelési tapasztalatokat. Azt ugyanis, hogy a kalászosok termesztésében a vízfedezetet a csapadék általában szolgáltatni tudja, míg a nagy nyári vízigénnyel rendelkező kukorica esetében némi szerep (2,5%) jut a talajvízből történő utánpótlásnak is. Fenti, viszonylag kis mértékű káros hatással szemben, a KATE idézett osztályának felmérése szerint közel 4300 ha időszakosan fakadóvizes, illetve túlnedvesedett jelenlegi gyep- és erdőművelésben álló terület művelési ág változási lehetőségével lehet számolni. A rendszeresen túlvizesedő terület az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete szerint 5000 ha. A felmérések nagyságrendje így egybevág. A fejlesztési lehetőségek köre egyrészt a túlvizesedett és fakadóvizes területek intenzív művelésbe vonásával bővül, másrészt az öntözési lehetőségek kiterjesztésével. Ennek nemcsak az a célja, hogy a foltokban süllyedő talajvíz ellensúlyozására adjon módot, hanem a tervezett vízpótló rendszer a jelenlegi kiterjedt öntözési lehetőségek további bővíthetőségét is megalapozza. A hatásterület alsó szakaszain (Győr—Nagymaros között) a talajvíz kellő szinten tartása szivárgórendszerrel és ahhoz tartozó szivattyútelepekkel megoldható. Itt a szigetközihez hasonló területi vízgazdálkodási gondok nem merülnek fel. A „Környezeti Hatástanulmány”-ban feltárt kedvezőtlen hatások és kedvező lehetőségek összevetése azt eredményezte, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács 4/1985. (VII. 12.) OKTT sz. határozata többek között megállapította: „. . . a Vízlépcsőrendszer létesítése nem okoz helyrehozhatatlan környezeti károkat, amennyiben a hatástanulmányban rögzített, illetve az üzembe helyezés után a monitoring rendszer adatsora szerint szükségessé váló be-2
