Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 4. szám
Д Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer Környezeti Hatástanulmányának értékelése A tervezés előzményei A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése minden bizonnyal jelentős fejlődési mozzanat az érintett kultúrtáj történetében. A legelső beavatkozás, amely a természetes állapotot megváltoztatva a kultúrtáj irányába mutatott, a Duna magyarországi felső szakaszának szabályozása volt 1885—1893 között. A következő lépés a trianoni békeszerződés utáni megosztott állapotból fakadó további víz- és területrendezés volt. A vízrendezési munkákat követően megváltozott a táj arculata és hasznosítása. A természetes állapotban a kiterjedt árterek uralkodtak, ahol az állandó árvízveszély miatt a rét-legelő művelés, állattartás szolgálta a lakosság eltartását. A szabályozott körülmények között, az árvíztől védett területeken megindulhatott a szántóföldi növénytermesztés. A hullámtéri, főként legelőként használt fűzfás csoportokkal szabdalt területeken megjelentek a telepített nyárfaerdők. A vizek uralta őstájat lassan felváltotta a kultúrtáj. Az első világháborúig a Szigetköz Dunához közel eső részeit a Duna túlsó partján lakó csallóközi falvak lakossága birtokolta, illetve használta az állattartás céljára. A Duna határfolyóvá válása után indult csak meg a Szigetköz Dunához közel fekvő településeinek fejlődése. A Vízlépcső létesítése így már a harmadik antropogén beavatkozás az érintett táj életében, ami az első kettő után kialakult kultúrtáj további fejlődésének meghatározója. A vízlépcső létesítésének mai koncepciója a magyar—csehszlovák Dunaszakasz komplex vízgazdálkodás fejlesztésének előmunkálatai során alakult ki. Az 1951 óta készült felmérések és tanulmányok fokozatosan kiterjedtek a műszaki-gazdasági megoldások mellett az érintett mezőgazdasági területek hasznosítási kérdéseire, a tájesztétikára, az ökológiára, rekreációs lehetőségekre stb. Ezek azonban még nem voltak napjaink korszerű értelemben vett komplex hatásvizsgálatok. Csak az elmúlt évtized felismerése volt, hogy a természeti tényezőkbe történő nagy mértékű beavatkozások hatásait részletesen fel kell mérni az előnyök és hátrányok nézőpontjából. A hatások és kölcsönhatások értékelése után fel kell tárni azokat a műszaki-gazdasági lehetőségeket, amelyek a káros tendenciákat közömbös irányba, a közömbös hatásokat előnyös irányba terelhetik. Az 1985 júniusára elkészült „Környezeti Hatástanulmány" az Országos Környezet és Természetvédelmi Tanács 3/1983. sz. határozata alapján készült a VIZITERV-ben 16 külső intézmény bevonásával. Az interdiszciplináris összhang megteremtését egy Tárcaközi Bizottság valósította meg. A területi vízgazdálkodás helye a Környezeti Hatástanulmányon belül A BNV létesítésének fő célja az érintett Duna-szakasz energiájának hasznosítása, a hajózás nemzetközi szintű biztosítása, valamint az árvédelem és folyószabályozás magasabb szintű megoldása. Az ezt szolgáló beavatkozások egyik fő hatása a térség vízháztartásának megváltozása. A kiviteli terveket előkészítő tanulmányok eredményeként a vízháztartási vizsgálatok olyan sokrétű összefüggésrendszert tártak fel, amelyek indokolttá tették a vízgazdálkodás javításának feladatát a fő célok mellé emelni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a területi vízgazdálkodás távlati fejlesztésének lehetőségeit főművi vonalon a BNV létesítésével egyidőben kell megteremteni. Míg az energiahasznosítás, hajózás, árvízvédekezés létesítményei viszonylag szűk területi határok között, többnyire vonalas jelleggel valósulnak meg, addig a területi vízgazdálkodás kiterjedt társadalmi-gazdálkodási életteret fqlg át. Az előző századforduló előtti folyamszabályozás és ármentesítési munkák mintegy 40—50 ezer ha-on biztosították a mezőgazdasági művelés alapfeltételét. A BNV építése, annak külső (74 500 ha) hatásterületén belül, a feladatok szerint differenciáltan érinti a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeit. A területi vízgazdálkodás tulajdonképpen egyet jelent a területi hasznosítási feltételrendszer egyik legfontosabb tényezőjével. A területhasznosítók közül kétségen kívül a mezőgazdaság a legérzékenyebb az esetleges vízgazdálkodási változásqkra. Nemcsak azért, mert a terület 89%-át lefedi, hanem azért is, mert napjainkban a szántóföldi, gyepes területi és kertészeti növénytermesztés termelési tényezői közül egyre inkább a víz válik minimum faktorrá. A terület ökológiai potenciáljának változása is legjobban a mezőgazdaság lehetőségein keresztül mérhető le. A terület eltartóképessége, esztétikája, rekreációs képessége, településfejlesztési lehetőségei, mind szorosan kapcsolódnak a mezőgazdasági, illetve vízgazdálkodási potenciál változásaihoz. A fömüvi és kiegészítő létesítmények területi vízgazdálkodási hatása A Vízlépcsőrendszer közös magyar— csehszlovák beruházása keretében a főművi létesítmények mellett a meglévő létesítmények és a területek védelmét szolgáló művek szükség szerinti átépítése is megvalósul. Ez az alapberuházás a térség jelenlegi vízgazdálkodását jelentősen módosítja. Éppen ezért az alapberuházással együtt nemzeti beruházásként olyan kiegészítő létesítmények is készülnek, amelyek nemcsak a káros vízgazdálkodási hatásokat mérséklik, hanem igen jelentős fejlesztési lehetőséget is jelentenek. Ahhoz, hogy az összesített hatást érzékelni lehessen, röviden át kell tekinteni a természeti viszonyokat. Földrajzi viszonyok A hatásterület jelenlegi térszínét a Duna bevágó feltöltő munkája alakította ki. A Szigetköz a Duna újpleisztocén-holojcén hordalékkúpján fekszik. A megsüllyedt felszínt kitöltő kavicsos üledék a holocénben elérte a 200—300 m vastagságot. Ez adja meg a Szigetköz sajátos talajvíz helyzetét. Az erekkel és morotvákkal felszabdalt alluviális felszín a folyammal párhuzamosan a 130 mB-ről 110 mB-re lejt. A hullámtéren a számtalan kisebb-nagyobb Dunaág napjainkban is alakítja a felszínt. A Szigetköztől kelet felé elkeskenyedő Győr—tatai teraszvidék a Kisalföld nyúlványa. Itt a hatásterület az alacsony újpleisztocén teraszhoz tartozik, amelynek szegélyén a hordalékkúp anyagából álló pleisztocén teraszok 45—55, illetve 75—80 m-re emelkednek ki a Duna „0" vízszintje felett. A Börzsöny és a Visegrád-hegység közé beékelődő Duna hatásterülete a medren kívül, csak egy igen keskeny parti sávra korlátozódik. Klimatikus viszonyok A csapadék mennyisége a Mosonmagyaróvár térségében mért 600 mm körüli átlaggal szemben Komárom felé csökken 523 mm-ig, majd a Duna-kanyar felé ismét emelkedik. A növénytermesztés szemszögéből tekintve azonban a csapadékadatokat, azok önmagukban csalóka képet mutatnak. A hőmérsékleti és a levegő párateltségi adataival együtt vizsgálva kiderül, hogy Esztergom térségében a nagyabb meleg, illetve potenciális párolgás mintegy 220 mm évi csapadékhiányt mutat, míg ugyanez a kisebb párolgás miatt Mosonmagyaróvár környékén csak 54 mm. Ez a tény 166 mm hasznosítható többlet nedvesség előnyt jelent a Szigetköz növénytermesztése számára. Felszíni és felszín alatti vizek A jelenlegi vízháztartás alakulása már nemcsak a természeti viszonyok következménye, abban antropogén hatások is érvényesülnek. 1983 óta a természetes hidrológiai viszonyokat felváltdtta a folyamszabályozással, árvédekezéssel és belvízrendezéssel felülvezérelt vízgazdálkodás. A hatásterület biztonságos használhatósága szemszögéből, igen fontos té-
