Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
1. ábra. Kemecsei ÁG. öntözőtelepe. Medencesor 2. ábra. A szűrő és tartály Uj magyar mikro szóróiéi A több, mint fél évszázados múlttal rendelkező esőztető berendezések fejlesztése során újra és újra felmerült a kisnyomású szórófejek alkalmazásának lehetősége. Ugyanúgy a nagynyomású berendezések is időnként előretörtek. Mindkét oldal kellően tudta indokolni előnyeit. Jól emlékezünk a derekegyházi hajós berendezésekre, melyek 90—100 méterre szórták a vizet és a számtalan külföldi szóró-ágyúra, melyek elsősorban a munkaerő-csökkentés érdekét szolgálták. De ugyanígy, pl. a hatvanas évek elején hazánkban is megindultak a vizsgálatok a kisnyomású, pl. perforáltcsöves permetezőkre, elsősorban az energiaigény csökkentése érdekében. Mindkét irányzat az intenzitás csökkentésével is járt, mely előnyösnek mutatkozott a tócsásodás elkerülésére. Hazai és külföldi vizsgálatok bizonyították, hogy a talaj víznyelőképessége többszörösére növekedhet az intenzitás és a cseppátmérő csökkentésével. Az 1970-es évek pedig meghozták a csepegtető öntözés hazai fejlesztését, elsősorban olasz és ausztrál együttműködéssel. Bár voltak hazai elgondolások a berendezések korszerűsítésére korábban is, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékén 1975-ben kifejlesztett (176491/1981. IX. 30. sz.) szolgálati találmány rendkívüli jelentőségűnek mondható. Dr. Dobos Alajos és társai által tervezett vízsugaras vízadagoló fej tulajdonképpen azt az arany középutat valósítja meg, mely egyesíti magában a csepegtető és esőztető berendezések előnyeit, elkerülve azok hátrányait. Kis nyomással működnek, ugyanakkor nem tömődnek el. A kis nyomás, tehát az energiaigény csökkentésének előnyeiről talán nem érdemes szólni, az eltömödés pedig közismerten a csepegtetés réme. A találmány első alkalmazója az AGROBER volt, mely a szabadalom tulajdonosa, alkalmazója 1978-ban lett. 1979—80- ban több, mint 20 országban a találmány bejelentésre került. 1980—82-ben több országban referenciatelep létesült, így 1980-ban a spanyolországi Kanári-szigeteken banán ültetvényekben és paradicsomban, valamint Tanzániában, 1982-ben az egyiptomi Marsa—Matrouch nevű helységben gaufa ültetvényben. A gödöllői MÉM Műszaki Intézet 1980—81-ben funkcionális vizsgálatot végzett, szakértők bevonásával. A hazai, első üzemi méretű öntözőberendezés a Kemecsei ÁG. nyírbogdányi telepén létesült 1979—81 között. A telep 3 ütemben valósult meg. 1. táblázat Beruházási ütem Telepített terület (Ha) Térállás m Alany Fa, db 1. (1979) 62 5x3 M IV 3 780 13 7,5x4,5 31 875 II. (1980) 59 5x3 M IV 36 622 III. (1981) 117 5x3 M IV 66 294 összesen: 251 138 571 A tervet az AGROBER Szabolcs-Szatmár megyei kirendeltsége (Nyíregyháza) készítette (tervező: Sranek Ferenc), a tanszék együttműködésével. Az öntözőtelepet az Állami Gazdaság házilagosan kivitelezte. A terület mélyrétegű savanyú erdőségi homok. Az Aranyféle kötöttségi szám 24—25. Az oldalirányú talajnedvesedés mértéke maximálisan 0,65—0,75 m. Az öntözőtelep vízigénye 1000 l/p, a ténylegesen öntözött területet figyelembe véve, ez 0,50 l/s/ha fajlagos vízellátásnak felel meg. Az üzemeltetési terv szerint 1166 üzemórában évi 225 mm vízborítás adható ki. A vízellátásra szolgáló nagyátmérőjű mélyfúrású kutakból 1000 l/p vízhozam emelhető ki. A vízemelésre búvárszivattyúk szolgálnak. A víz jelentős vastartalma miatt (3,3 mg/l) vastalanításról kellett gondoskodni. A vastalanító medencesor (1. ábra) 3 részből áll, mélylégbefúvásos levegőztetőbői, ülepítőből és tisztavíz-medencéből. A medencék TAURUS W fóliával béleltek. A tisztavíz-medencéből a szivattyú a vizet szűrőn (2. ábra) keresztül emeli a 15 m3-es tározóba, ahonnan a hálózati szivattyú a csőhálózatba juttatja. A mechanikai szennyezőanyagok teljes kiszűrése tangenciális beömlésű, körgyűrűben elhelyezett homokszűrővel történik.1 Az öntözővizet szállító vezetékek KPE, a szárnyvezetékek LPE csövekből készültek. Az ágas elrendezésű szárnyvezetékek a földbe épített mellékvezetékekre tolózárral és nyomásmérővel ellátott sza-1 Dr. V. Nagy Imre és társai találmánya; BME Vízgazdálkodási Tanszék. 14
