Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 3. szám

lyen modelljük van az alkotókról. Számos tapasztalat mutatja, hogy ennek a modellnek a valósághűsége fellendítheti egy szervezet eredményességét, hiányos vagy téves volta pedig elsorvaszthatja a többség alkotóképességét.

A vezetőknek és az alkotók ügyeit intéző dolgozóknak rendelkezniük kell az alkotásnak és az alkotóképesség értékének megítéléséhez szükséges adottsággal, felkészültséggel. Az értékek tisztelete, felismerése és megbecsülése kedvező légkört teremt és élteti, erősíti az alkotók teremtő erejét. Ennek fontosságát minden alkotó vallja. Az értékek, képességek, alkotások helyes megítéléséből azután már természetszerűleg következik az alkotó szabadság, a tévedésekkel is együttjáró alkotnivágyás és a sohasem hibázó középszerű megkülönböztetése, az alkotó eszközzé degradálásának elkerülése, szellemi tulajdonának védelme, teljesítményeinek értékelése, az alkotók sajátos kezelése stb.

Abban a mechanizmusban, amely az alkotás interakciós folyamataira ma jellemző, a vezetőnek egy új, az egyéb feladataihoz képest sokkal nehezebb, kifinomultabb,

ugyanakkor kevésbé körülhatárolt szerepe bontakozik ki. Ez a szerep nem programozásból és irányításból áll, hanem túlmegy azon egészen addig, hogy gerjeszti az új megoldásokat, és az alkotóképes szakemberek által kidolgozott alternatívák közül felismeri és keresztülviszi azt, amelyik leginkább elősegíti a hatékonyság növelését. A szakemberek ismerik ugyanis legjobban a lehetőségeket. A vezetőnek ehhez magát az alkotó folyamatot kell jól ismernie, de ezen túlmenően arra is szükség van, hogy felismerje az alkotó gondolatok forrását és az igények, korlátok és az egész cél ismeretével sokoldalúan rendelkező alkotó egyének közötti személyes kommunikáció fontosságát. Ez azt jelenti, hogy a vezetésnek sokkal éberebben kell figyelnie a változásokra irányuló erőket és azoknak a szakembereknek az alkotó reagálásait, akik az igények és lehetőségek alternatív kombinációira törekednek. Több figyelmet kell szentelni egy olyan közösség létrehozására, amelyben minden szinten, minden érintkező szakterületen kialakuló személyes kapcsolatot és döntést az üzemi, intézményi céloknak ismerete jellemez. Ez nemcsak azt követeli a vezetőktől, hogy többet foglalkozzanak saját közösségük belső jellemzőivel és adaptív viselkedésével, hanem azt is, hogy alaposabban vizsgálják meg a saját és a nagyobb közösség más szakosított szervei közötti kooperációs viszonyokat.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban azok a vezetők képesek munkatársaiknál az alkotás „gerjesztésére", akik saját maguk is alkotó módon gondolkodnak és cselekszenek. Ezt a vízügyi szervek vonatkozásában is számtalan példával lehetne igazolni.

Az alkotó tevékenységet elősegítő módszerek

Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy megfelelő szellemi kapacitás rendelkezésre állása önmagában még nem feltétlenül garancia a kívánt innovációs tevékenység kibontakoztatásához. Ehhez a vezetésnek kell megfelelő atmoszférát biztosítania abban a felfogásban, hogy az ,,ötletteremtést" olyan hatásköri kialakítással táplálja, amely nem szab túlságosan nagy korlátokat, ezenkívül korrekt anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszert alakit ki, megfelelően érvényesítve a differenciált elbírálást.

E követelmények mellett rendkívül fontos az is, hogy a vezetők:

— vonják be munkatársaikat az intézmény, illetve üzem céljainak kitűzésébe. Rendszeres időközönként meg kell beszélni a megoldásra váró feladatokat, a vitát vezetőkből és munkatársakból álló kis létszámú csoportokban célszerű lefolytatni;

— adják meg a szükséges tájékoztatást munkatársaik részére és álljanak készen a tőlük érkező információk fogadására ;

— az alkotóképes munkatársak számára teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy sokat érintkezzenek és vitatkozzanak egymással. Ez lehetőséget ad ui. arra, hogy sokoldalú megvilágításba kerüljön az a probléma, amit meg akarnak oldani, ezenkívül az ilyen eszmecserék további ötleteket is adhatnak;

— elemezzék az üzem életében előfordult innovációs sikereket és kudarcokat és az alkotóképes munkatársakkal vitassák meg a kiváltó okokat;

— óvakodjanak merev sémák alkotásától, mivel ezzel elejét lehet venni annak, hogy a munkatársak ne csak egyetlen megoldásra koncentráljanak;

— teremtsenek kreatív gondolkodást igénylő helyzeteket, de gondoskodjanak arról is, hogy emellett megfelelő nehézségi fokú problémák váltakozzanak olyan feladatokkal, amelyek megkövetelik a kreatív potenciál maximális megfeszítését és mozgósítását;

— hallgassák meg türelemmel munkatársaik ötleteit, ezekben keressék meg a jó, a hasznos, a megvalósítható magot, buzdítsanak ennek kibontakoztatására, következetes végigvitelére;

— ha a megoldandó feladat jellege szükségessé teszi, alakítsanak működőképes team-okat, és gondoskodjanak ezek eredményes működéséhez szükséges feltételekről;

— legyenek megértéssel a munka közben felmerülő nehézségek iránt, segítsenek azok megoldásában;

— számoljanak azzal, hogy az újat általában idegenkedve fogadják, félnek tőle és ezért azt nekik is védeniük kell és bátran ki kell állniok az új megoldások mellett;

— a sikerekből csak annyit tulajdonítsaknak maguknak, amennyi személyüket megilleti. Ne sajátítsák ki mások ötleteit, gondolatait.

A csoportmunka alkalmazása

A műszaki feladatok megoldásának interdiszciplináris jellege miatt rendkívül nagy jelentősége van a csoportos alkotó (team-) munkának. Ui. az egyén — legyen az bármilyen kiváló alkotó elme — egyre kevésbé tud megbirkózni olyan nagy horderejű vagy tudományos igényű feladatokkal, amelyek komplex ismereteket igényelnek. Ezeket csak az erők összefogásával, kiváló szakemberek szervezett együttműködésével lehet sikeresen megoldani.

A sokoldalú megközelítést igénylő vízügyi műszaki problémák —I amelyekből igen bő a választék — kollektív megoldása azért előnyös, mert az erre szervezett munkában több ismeret, képesség, tapasztalat információ stb. testesül meg, mint az egymástól függetlenül, egyénileg végzett tevékenységben. A kollektíva tagjai általában eltérő szempontok alapján közelítik meg a megoldásra váró problémát, s ez olyan kihívást jelent a tagok alkotó gondolkodásával szemben, ami már nem hasonlítható össze a problémamegoldási folyamatban csak magára támaszkodó emberrel.

A csapatmunka jelentőségét már sok kiváló elme hangsúlyozta. Itt most M. von Ardenne felfedező ezzel kapcsolatos véleményét adjuk közre, idézve gondolatát: „Korunkban megváltoztak a tudományos alkotómunkának és magának az alkotóaktusnak a forrásai is. Ma már lángelme csak ritkán tevékenykedik csendes magányban. Gyújtó ötletek, felfedezésekhez vezető feladatok és megoldások egyre gyakrabban fakadnak kölcsönhatásokból, III. okos partnerekkel folytatott eszmecserékből. A problémák növekvő bonyolultságát ellensúlyozza a munkaközösség segítsége . . . Egy fiatal tudomány úttörő szakaszaiban még a jelenlegi feltételek között is kiindulhat egyetlen kutatótól döntő kezdeményezés. De az ő sikerének is előfeltételei olyan elemek, amelyeket már mások megalkottak őelőtte . . .”

Fentiek előrebocsátása után természetesen hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a vízgazdálkodásban sem lehet mindenfajta alkotómunkát team útján megoldani. Alkotómunkát kizárólag akkor célszerű csoportra bízni, ha több egyén még szervezett támogatással sem képes megoldani az adott problémát. így például elképzelhetetlen lenne, ha a Balatont érintő környezetvédelmi problémák megoldását például csak biológusokra vagy csak hidrológusokra vagy csak vegyészekre stb. bíznák. A feladatok itt oly sokrétűek, hogy az említett tudományok képviselői mellett még számos tudományterület szakembereinek kell közreműködniük a keletkezett bajok orvosiásására és a továbbiak keletkezésének megelőzésére. De elképzelhetelen lenne például a környezetkímélő technológiák különböző válfajainak kialakítása is teamek igénybevétele nélkül. Az említetteken kívül még igen sok példát lehetne felhozni arra, hogy a vízgazdálkodás számos területén nem lehetne boldogulni teammunka nélkül, természetesen nemcsak műszaki jellegű témáknál, hanem a jogi, hatósági, közgazdasági stb. feladatok megoldásánál sem.

Dr. László Ferenc c. egyetemi tanár

13