Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
100 éves Hódmezővásárhely első közfürdője Vásárhelyen öt fürdő üzemelt az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Ezek közül 1869-ben létesült a mai strandfürdővel szemben a Solti-gőzmalom melletti „Anna” gőzfürdő, amelyben 3 szobát rendeztek be fürdőhelyiségül. Mindegyikben 2—2 kád volt. Hasonló gőzfürdőt épített a Bauer malomtulajdonos is 1874-ben a mai METRIPOND Mérleggyár területén, a Bocskai u. végén. Az igazi közfürdő építésének lehetőségét az 1884-ben használatra átadott „Nagy András János” kút kínálta — melyet Zsigmondy Béla fúrt —, hiszen a 10 000 hl/nap vízmennyiség csurgalékvize ezt lehetővé tette. A kútügyi bizottság ülésén Zsigmondy Béla mérnök javasolta, hogy a csurgalékvizet használják fel fürdés céljára: létesítsenek közfürdőt. Az 1885. április 15-i közgyűlés elfogadta a közfürdő építésére tett javaslatot, és Kristó Lajos polgármester elnökletével fürdöbizottságot hozott létre. 1885-ben Deák Mihály városi főmérnök javaslatára kéréssel fordulnak a Mindszent—Apátfalva Ármentesítő Társulat kormánybiztosához: „Nagy András János” adományából létesített szökőkútnak a közfogyasztáson felül 24 óránként 6000 hl vize a Népkertben felállítandó közfürdőben legyen hasznosítva. Amíg a közfürdő elkészül, a felesleges víz nyerjen elhelyezést a Hódtói csatornába, melyre a Mérnöki Hivatal javaslata a következő. „Fő utcán és Zrínyi utcán keresztül 200 mm belső átmérőjű, minden harmadik méteren téglaoszlopon nyugvó, a föld felszíne alatt 60 cm mélyen elhelyezkedő öntöttvas csöveken eszközöltessék a Hódtó—Kistiszai csatornába.” Az 1886. március 19-i közgyűlés a beterjesztett költségvetést és építési tervet javaslattételre kiadja az építési és egészségügyi bizottságnak. A tervet Czégényi Géza városi mérnök 1886. március hónapban elkészítette, Deák Mihály városi főmérnök is láttamozta. (Ezt a tervet sikerült a város levéltárában megtalálni.) Az említett két bizottság véleményezte a tervet és javaslatát az április 21-i közgyűlésre beterjesztette. A közös bizottság megállapította, hogy ilyen nagy városnak csak két kisebb fürdője van, ezért nagy szükség van egy megfelelő közfürdőre. Javasolja, hogy két fürdőmedence legyen: egy 12 méter hosszú és 8 méter széles a nők, és egy 16 méter hosszú, 12 méter széles medence a férfiak részére, továbbá hogy a fürdő a Népkert Újváros felőli részén épüljön fel. A költségek csökkentése érdekében Deák Mihály főmérnök az eredeti tervet módosította, a fürdő elrendezése és a medencék mérete változott meg. fgy a végleges terv egy férfi, és egy női úszóhelyet tartalmaz. Ezeket egymástól 10 db kádas fürdőszobát, fürdőszolga lakást, pénztárt és várótermet magábafoglaló favázas épület választotta el. A férfi úszóhely vízfelülete 192, a nőié 96 m2, az előbbinél 41 db, az utóbbinál 30 db ugyancsak fából készült öltözőkabin épült. Az eredeti tervek másolatát a Csm. Víz- és Csatornamű Vállalat Hódmezővásárhelyi üzemfőmérnökségének kiállító helységében meg lehet tekinteni. 1886. május 19-én már az árlejtést is megtartották. Ennek alapján a kőművesmunkát Kovács Sándor és Kátai Sándor 1374 forintért, az asztaloslakatos-üveges munkát Varga Ferenc és társai 435 forintért, az ácsmunkát Égető Ferenc és társai 4069 forintért, a homokszállítást köbméterenként 4,50 forintért Kovács Ferenc, valamint 300 ezer darab tégla szállítását ezrenként Ezután az építkezéshez hozzá kellett fogni, hogy még abban az évben kész is legyen. Július hónapban a fürdő közel van a befejezéshez. Az épület már tető alatt áll. A vízvezetéshez szükséges csövek is megérkeztek Budapestről augusztus elején, sőt augusztus 11-én befejeződtek a csőfektetési munkák is. Ezen a napon este 10 óra 23 perckor a „Nagy András János” kút víztároló medencéjét megnyitották és 11 óra 25 perckor érte el a népkerti sétautat, ahol egy elzáró szerelvény volt beépítve. Miután a hálózat megtelt vízzel, Deák Mihály főmérnök kinyitotta a tolózárat, és 11 óra 59 perckor érkezett a 20 °C-os víz a fürdő medencéjébe. Az új fürdőt 1886. augusztus 12-én minden különösebb ünnepség nélkül átadták a nagyközönségnek. Naponta 4— 500 fürödni vágyó vendég kereste fel. A munkálatokat már be is fejezték, amikor a 187. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyás céljából a belügyminisztériumhoz felterjesztették. A minisztérium ugyan jóváhagyja a határozatot, azonban a leirat rosszallását fejezi ki az utólagos felterjesztés miatt és a város vezetőire hárít minden felelősséget. A miniszteri leirat 1886. szeptember 5- én kelt. A fürdőt a város üzemeltette, kezelési szabályzata szerint a fürdés az } paríh:;.jV> ;t«c«:’>r. 4
