Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Gyermekpancsoló 1986. uszodában 10 krajcár, a kádas fürdőben 15 krajcár. A nyitott medencét, amely a férfi és a női uszodán kívül, a fürdő területe mellett épült fel, és amelyet az uszoda csurgalékvize táplált, a közönség díjtalanul használhatta, ezért is nevezték el „ingyenfürdő”-nek. A fürdés ideje az uszodában 2 óra, a kádas fürdőben 1 óra. A fürdőt évente 6 hónapig lehetett használni, így felvetődött, hogy a kádfürdőt melegvízzel kellene ellátni. Ezért egy 38 akós cséplőgépkazánt használtak fel a víz melegítésére, amelyet 1887. április hó végén helyeztek el. A „Nagy András János" kút vízhozama az évek során egyre csökkent, 1901-ben a fürdő részére egy új artézi kutat kellett fúrni a kádfürdő előtti közterületen. A kádfürdőt 1962-ben a Csm. Víz- és Csatornamű Vállalat átvette a várostól üzemeltetésre. Azonban 1971-ig a fürdő látogatottsága jelentősen lecsökkent, a létesítmény felújítása már égetően szükségessé vált. A város és a vállalat vezetői közös döntése alapján a kádfürdő gazdaságtalan üzemeltetése miatt 1971-ben átadták a létesítményt a METRIPOND Mérleggyár részére, és művelődési házzá alakították át. 1928. június hónapban Kishomokon (Hódmezővásárhely—Szeged közötti országút mellett) dr. Gál Sándor a saját birtokán és költségén épített egy földmedencés strandot, amely körül ágyas kabinok voltak. A városból kiránduló és pihennivágyó lakók „Gál” strandnak nevezték. A közkedvelt fürdőről ezideig nem találtam semmiféle dokumentumot, vagy fényképet. Két hónappal később adták át Újvároson a „Tornyai" strandot, amelyet dr. Tornyai János orvos építtetett a Síp u. végén, a Zádor-féle telken. Sajnos, 1944-ben a háború során megsemmisültek a létesítmények: beton úszómedence, kabinok, elárusító pavilonok. Tornyai számítása nem vált be. A város 1928 őszén Speyer-kölcsönből szintén strandfürdő építésébe kezdett. A következő évben 1929-ben átadott, központi fekvésű „városi partfürdő” sokkal olcsóbban fogadta a fürdőzőket, mint Tornyai súlyos bankkölcsönökkel terhelt városszéli kis uszodája. Az új fürdő nem messze a kádfürdőtől, ugyancsak a Népkertben létesült. A fürdő 1930. május 5-én kelt, létesítési és használatbavételi végrehatározata alapján egy 100,40 méter hoszszú és 20,40 méter széles, valamint egy kis ovál gyermekmedence (7,5 ill. 12,00 méter átmérőkkel) állt a fürdővendégek részére. A medencék körül 600 db kabin, közös öltözők és étterem épült. Ezt a fürdőt is átvette a Csm. Víz- és Csatornamű Vállalat és nem kevés gonddal ma is üzemelteti. A város lakossága mindig szívügyének tekintette a fürdők sorsát, így van ez ma is. A felsorolt fürdők önmagukért beszélnek, de alátámasztja ezt az a tény is, hogy a VÍZMŰ által üzemeltetett fürdők közül a hódmezővásárhelyi a legforgalmasabb. Nyári időszakban naponta 4—5000 vendég látogatja a 7,5 ha szépen parkosított, fás területen fekvő fürdőt. (Ma már 8 medencével rendelkezik.) Szomorú tény az is, hogy napjainkban a fürdőszolgáltatásra keveset tud fordítani az ágazat, így a régi fürdőink állapota fokozatosan romlik. Mindezek ellenére, az elődök kezdeményező készségét tovább folytatva Hódmezővásárhelyen 1987. január 27-én megalakult a Hazafias Népfront keretei között egy gyógyászati fürdő létesítésének előkészítésére dr. Borbáth Árpád igazgató főorvoshelyettes vezetésével egy társadalmi célbizottság. A mozgásszervi megbetegedések az utóbbi években jelentősen emelkedtek. Vásárhelyen a táppénzes betegek közel felét teszik ki a mozgásszervi betegségben szenvedők. Hozzávetőlegesen 8—10 ezer idült beteg lehet e betegségcsoportban. A betegek négyötöde fizikoterápiás, fürdőkezelést igényel(ne). Sajnos megoldatlan a kínálkozó lehetőségek ellenére a hidroterápiás kezelés. A fürdő területén és közelében olyan hőmérsékletű (45, 70, 75 °C-os), és talán összetételű vízkészlettel rendelkező termálkutak üzemelnek, amelyek lehetővé tennék a hidroterápiás kezelést. A célbizottság munkáját a város lakossága az előzetes reagálások és felajánlások alapján messzemenőkig támogatja. A jelek szerint csakúgy, mint 100 évvel ezelőtt, a lakosság ismét tenni akar a fürdőkultúra továbbfejlesztéséért, illetve a gyógyfürdő létrehozásáért. Harmat Péter Nyugdíjasok medencéje 1986. 5
