Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
Tatai tó-részlet a várral mértékben borulhat fel a biológiai egyensúly, ami az önszabályozó rendszerben már nem állítható helyre, hanem tervszerű beavatkozást tesz szükségessé. Mindezek azt indokolják, hogy a mezőgazdaság műszaki fejlesztésének üteme, iránya és színvonala meghatározásánál is egyidejűleg kell figyelembe venni a termelés fejlesztését, valamint a környezetvédelmi érdekeket. Hasonlóan nagy súllyal kell figyelembe venni azt is, hogy a környezetvédelmi intézkedések nem vonatkozhatnak csupán a ma problémáira, a jelenleg alkalmazható védekezési lehetőségekre, hanem messzemenően számítani kell a környezet távlati alakulására, a károsodások várható nagyság redjére (preventív környezetvédelem), a károk kiküszöböléséhez szükséges társadalmi, gazdasági és politikai feladatokra, továbbá a korszerű védekezési lehetőségek bevezetésére vonatkozó legújabb eredményekre is. Az emberi környezet további romlásának megakadályozása ugyanis csak az összes természeti elem összehangolt, komplex védelmével képzelhető el. Mindebből egyértelműen következik a tényezőkre, folyamatokra stb. irányuló információk kellő részletességű, pontosságú, aktualitású ismerete, egységes rendszerbe foglalásának szükségessége. Ilyen rendszer alapján nyílik lehetőség a térségben lezajló gazdaságfejlesztési, környezeti folyamatok egységes kezelésére, jövőbeni hatások számszerűsítésére, preventív intézkedések kezdeményezésére. Ugyancsak ezen az úton lehet mód a gazdálkodó szervezetek, irányító szervek álláspontját, környezeti problémák megoldására irányuló szándékát felhasználva valóságos és megalapozott előrejelzésekre épülő — gazdaság fejlesztési, környezetvédelmi stb. — javaslatok, tervek, döntéselőkészítések kidolgozására, a tapasztalatok, következmények visszacsatolására, értékelésére. Ágazatközi, területi összehangolási igények Az ágazatokba sorolt gazdálkodó szervezetek érdekeltsége általában eltérő, így különösen a gazdasági érdekek eltérőek, népgazdasági, területi, ágazati, vállalati vonatkozásokban egyaránt. Különösen érvényes ez a környezetvédelem területén, ahol a környezeti ártalmakat előidéző, elszenvedő, illetve azok elhárítására illetékes szerveknél erős „ágazati egyoldalúság" tapasztalható (pl. ipari szenynyező anyagok vízbe eresztése stb.). amelynek leküzdéséhez az összérdekek — területi, népgazdasági — figyelembevételére irányuló tudatos cselekvés szükséges. E lépés azért sem nélkülözhető, mivel a kiszóródások, diffúz szennyezők vonatkozásában a bírságolás orientáló hatása korlátozottan alkalmazható, ugyanakkor a gazdasági okok mellett figyelemmel kell lenni a szennyeződések jelenlegi szintjéből következő és vállalati szintre is visszaható egyéb hatásokra (pl. munkaerő-utánpótlás, rekreációs idő megnövekedése, tiltó hatósági intézkedések, gazdasági fejlődés korlátozása stb.) E hatások kisebb térségben közvetlenebbül érvényesülnek, visszahatásuk időintervalluma rövidebb, intenzitásukat pedig az ökológiai tűréshatárhoz közel eső szennyezésértékek növelik. Trethon F. (1977) szerint a problémák összehangolt megoldása érdekében mielőbb szükséges az érintett ágazatok közreműködésével felmérni, hogy a már működő üzemeknél milyen összegű befektetések szükségesek a környezeti ártalom megengedett mértékre történő visszaszorításához. Ezen számítások ismeretében lehet és kell megállapítani a védelmi intézkedések időbeni rangsorolását, a népgazdaság anyagi lehetőségeivel összhangban. A környezetvédelem határai alapvetően összefüggenek a gazdasági produktivitás teherbírásával. Ebből kiindulva a Tatai Medencében e feladat megoldásának javasolt módszerét e kivonat második része tekinti át. E tárgykörhöz kapcsolódó igény az ágazati korlátoktól mentes innovációs tevékenység is, amely környezetgazdálkodás vonatkozásában pl. a hulladékok és szennyezők másodnyersanyagként történő felhasználását segíti, különösen az ipari és mezőgazdasági ágazatok között, de más ilyen módon összekapcsolható ágazatok vonatkozásában is. Az összehangolás hiánya könnyen eredményezheti az ökoszisztémák önszabályozó rendszerének megbomlását, az instabilitást. A környezeti tényezők, a természeti erőforrások túlzott megterhelése — melyek egyedenként, ágazatonként megfelelőek lehetnek, de összességükben olyan kritikus határátlépést okozhatnak, ami a térségben működő ökoszisztémák biológiai egyensúlyának irreverzibilis, többé már helyre nem hozható megváltoztatását vonhatja maga után. A központi szabályozók szerint a környezetvédelemben csak bizonyos korlátok között érdekeltek a vállalatok, eltérőek adott esetben az ágazatok érdekei is. A vizsgált térségben ezzel ellentétben egyre közvetlenebbül jelentkeznek ezen érdekek azonosságai a gazdálkodó szervezetek részéről a területi irányító szervek támogatásával. Ennek megfelelően igénylik az összhang megteremtéséhez szükséges feltételek (információk stb.) szervezett biztosítását egy erre létrehozott szervezett rendszeren keresztül. Ezen az úton lehet segíteni, hogy a környezetvédelmi döntések szervesen illeszkedjenek a vállalati döntések rendszerébe, tervezése a vállalati terveknek is része legyen. így egyre inkább polgárjogot nyer az a feltétlenül helyeselhető vállalati magatartás, amely nem elsősorban a költségáthárítás gyakorlatában keresi a megoldást, és nem a következmények, hanem az okok megszüntetését tekinti elsőrendű célnak. A Tatai Medencében, e viszonylag kis térségben, magas színvonalon tevékenyekedő szervezetek további fejlődésüket, együttműködésüket, az itt élő lakosság megfelelő körülményeit, a természeti erőforrások védelmét, racionális felhasználását csak megfelelő együttműködéssel, koordinációval, környezeti hatásaik összehangolásával biztosíthatják. Ennek érdekében anyagi ráfordításokra is hajlandók, természetesen nem önzetlenül, hanem az előzőekben vázolt — gazdaságilag ugyan nehezen megfogalmazható, számszerűsíthető, de feltétlenül meglevő és ható — érdekeikből, a jövőbeni, esetleg nagyságrendekkel nagyobb ráfordítások megelőlegezésének igényéből következően. Ezen összehangolási igény kielégítését szolgálja a települések közötti koordináció megfelelő színvonalú megoldása is. A települések közötti együttműködés, koordináció elengedhetetlen a népgazdaság-fejlődés új feltételei miatt is. Ezt a gazdaság irányítási rendszerének tervezett változásai szintén erőteljesen indokolják. 19
