Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 2. szám

egyensúlyállapotnak kell fennállnia, mert csak így valósulhat meg e tényezők hatékony kihasználásán belül a gépek, berendezések optimális felhasználására való törekvés.

Ha a munkafolyamat bármelyik eleménél változás áll be, az hatással van az egész rendszerre. Ezért egy-egy tényező megváltoztatását nagy körültekintéssel kell végezni, mert ha az önmagában hasznos is, nem biztos, hogy a többi tényezőre is előnyösen hat.

Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a termelés folyamata végső soron visszavezethető a felhasznált

— munkaerő számának alakulására, minőségének változására (a teljesített munkaórák és munkaintenzitás változására) ;

— a termelési eszközök minőségi változására;

— a technikai fejlődésre; ezen belül a műszaki-technikai fejlődés három, egymással összefüggő vonatkozását emeljük ki:

a) volumenhatás

(a technikai felszereltség növekedése),

b) minőségi hatás

(korszerűbb gépek, anyagok felhasználása következtében a fajlagos ráfordítások csökkentése),

c) strukturális hatás

(a szakmastruktúra, valamint a gépi struktúra változása és egymással való összehangolása).

A munkaerő termelékenysége (amelyben szerepet játszik a termelési eszközök kihasználtsága, teljesítőképessége, egyéb műszaki jellemzői) kölcsönösen hat a rendelkezésre álló összes erőforrás alakulására, amely tartalmazza a szakképzettséget, szervezettséget, szorgalmat, munkakedvet stb. Ugyanakkor mindkettőre hat a technikai-műszaki fejlődés. Hosszabb távon az előbbi tényezők is visszahatnak a felhalmozási hányad alakulásán, a kutatásra fordított összeg nagyságán, a termelés által támasztott műszaki fejlesztésre irányuló „szükségleten” keresztül.

Ebből következik, hogy a műszaki fejlődés kritériumának nem az egyes tényezőkre vonatkoztatott (egymás által is befolyásolt) hatékonyság változását, hanem az egész termelési folyamat összhatékonyságának alakulását, tehát az adott feladat összráfordítás igényességének csökkenését tekinthetjük.

Az összráfordítások számbavétele kétféleképpen történhet:

— az érték—árkategóriák segítségével (ezek azonban sokszor torzítanak) és

— az összmunka-ráfordítás (tehát a termelési eszközöket is eleven munkaráfordításra visszavezetve) számbavételével. A műszaki-technikai fejlődés kritériumának az így számba vett munkaráfordítások csökkenése, tehát az „időtakarékosság elvé”-nek érvényesülése tekinthető.

Hosszabb távon a technikai fejlődés végső kritériuma az összráfordítások hatékonyságának javulása, ezen belül

azonban a technikai fejlődés különböző szakaszaiban az egyes ráfordításelemek alakulása eltérő lehet.

A gépi állóeszköz-ellátottság oldaláról technikai fejlődésnek tekintjük a felszereltség növekedését, ez azonban a műszaki fejlődés komplex hatásáról vallott nézetünk alapján csak „potenciális” technikai fejlődés. Ha a növekvő technikai felszereltség nem párosul a kapacitások ésszerű kihasználásával, a gépi berendezések és az élőmunka hatékonyság kombinálásával, a meglevő szűk keresztmetszetek felszámolásával, a termelési folyamat racionális szervezésével stb., az összhatékonyság kedvezőtlenül alakulhat. így valójában nem beszélhetünk műszaki fejlődésről, legfeljebb a jövőbeni műszaki fejlődés „megelőlegezéséről”, mivel a jelen periódusban érvényre jutó ellentmondások a technikai fejlődés realizálásának időszakát kitolják.

A gépesítés növekvő színvonalának hatása

A gépesítés színvonalának javulása két síkon jelentkezik:

— mennyiségi hatás: nő a foglalkoztatott létszámú gépi ellátottság;

—- minőségi hatás: átalakul a lekötött gépi berendezések struktúrája, nő a korszerű gépi állóeszköz-állomány aránya.

A két hatás viszonya periódusonként eltérő.

Abban az esetben, ha valamely szervezet gépparkjának kihasználását növelni akarja, akkor meg kell állapítani :

— milyen tényezőket kell még a munkafolyamatban változtatni,

— milyen módon és mikor történjék a változtatás (fejlesztés),

— mennyiben adottak a változtatás feltételei vagy milyen módon lehet azokat biztosítani,

— a tényezők változtatásának összefüggéseit, egymásra való hatását,

— a változtatás várható eredményeit és azok anyagi kihatásait stb.

Az itt felvetett követelmények körültekintő és megalapozott szervezési tevékenységet igényelnek, mert a dinamikus előrehaladás csak így biztosítható. Céltudatos, reálisan megalapozott, tervszerűen folytatott munka hozhat csak maradandó eredményeket. Csak ilyen módon lehet biztosítani a rendelkezésre álló vagy fejlesztésre kerülő berendezések, felszerelések hatékonyabb kihasználását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző szervezetek, vállalatok, elsősorban az élőmunka hatékonyságával, illetőleg hatékonyságának növelésével foglalkoznak.

Ez helyes, de az élőmunkával kapcsolatos termelékenység növekedése mellett súlyának megfelelően, jobban kell foglalkozniuk vízügyi szerveinknek berendezéseik, felszereléseik hatékonyabb kihasználásával is. A gazdaságosság szempontjából egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egységnyi érték előállításához a vállalat milyen értékű termelőberendezést köt le.

Az elkövetkező években vízügyi szerveinknél tovább nő a „technikai bázis" és ezzel együtt kell haladnia

— a tervszerűségnek,

— a szakszerűségnek és

— a szervezettségnek

a fejlesztés, az üzemeltetés, a karbantartás, valamint a gépekkel, felszerelésekkel való gazdálkodás terén.

A vállalatoknak, vízügyi igazgatóságoknak három fő szempontot kell figyelembe venniük a gazdaságosabb termelés érdekében, ha az adott termelőberendezés-állománnyal többet kívánnak termelni.

Ezek a következők:

— a gépi időalap (munkaidőalap) növelése,

— a munkaidőalapon belül jelentkező veszteségek csökkentése, megszüntetése,

— a termelőberendezések és technológiai folyamatok korszerűsítése, állandó fejlesztése.

Fentiek alapján törekedni kell arra, hogy a vállalatok, igazgatóságok termelő gépparkjának hasznos üzemeltetése minél nagyobb műszakszámmal történjék. Ezen a téren vállalataink még jelentős tartalékokkal rendelkeznek, melyek felhasználása természetesen több tényezőtől függ.

A másik alapfeltétel esetén olyan effektiv tartalékról kell beszélnünk, amely annak következtében jelentkezik, hogy a munkarend szerinti időalap az esetek többségében nincs optimálisan kihasználva. Jelentős eltérés mutatkozik a munkarend szerinti időalap és az ún. hasznos időalap között. Ennek oka sokféle lehet, hatásuk azonban azonos, időbeli kieséseket, veszteségeket okoz. Ezek nagymértékben csökkentik a munkarend szerinti időalapot, ami a termelő berendezések nem kielégítő hatásfokú kihasználását okozza.

E belső tartalék felhasználásával arra kell törekedni, hogy a hasznos időalap közelítse meg, vagy érje el a munkarend szerinti időalapot.

A harmadik alapfeltétel — azaz a termelőberendezések korszerűsítése, a technológiai folyamatok fejlesztése — önmagában is jelentős a termelés hatékonyságának növelése szempontjából, de az előző két alapmegállapításra is döntő hatással van. Míg az előző alapfeltételnél a rendelkezésre álló időalap jó kihasználásában levő tartalékok felhasználását tűzheti ki feladatául az adott vállalat, igazgatóság addig az utóbbi — a korszerű technika — olyan lehetőséget is biztosít, amelyet a meglévő technikai bázissal nem lehet elérni.

A műszaki fejlődésnek a gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen hatása a termelékenység, a gépi berendezések, a felszerelések hatékonyságának emelkedésében mutatható ki. Ez a termelés (vagy termelésnövekedés) forrásainak munkaerő-állóeszköz oldalról való elemzését teszi szükségessé.

Dr. László Ferenc

11