Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
170 éves hídon Az ország legrégibb vízmércéje A HONFOGLALÁSTÓL AZ UTOLSÓ FAHÍDIG A honfoglaló magyarság az új hazában is, a korábban megszokott, jólismert és gazdaságilag legjobban hasznosítható tájakat választotta telephelyül. Rendkívül jellemző az ősi nemzetségi törzsi telephelyek kiválasztására az is, hogy általában „kétpartiak". A folyó, amelyet halásztak és amelyet hajóztak, nem elválasztotta, hanem összekötötte a településeket. Gyula is így alakult ki a Fehér- Körös! kétoldalán. Az évek előrehaladásával a fejlődés során a folyón való átkelés érdekében szükségessé vált a hajókon kívül a híd építése is, a városrészek összeköttetésére. A hídépítés kezdetei a legrégibb időkig nyúlnak visza, ismert, hogy évszázadok óta híd állott a most 170 éves kőhíd helyén. Már a középkorban vezetett át kereskedelmi útvonaj Békés megye területén. Gyulánál volt a Budáról Lippára vezető út egyik folyóátkelője. Az ország belsejéből az erdélyi hegyeken át vezető átjárók felé tartó út is itt haladt el. A Lippa—Simánd—Gyula útvonalon jutott el a Maroson szállított tordai sóbányák sója az Alföld keleti peremvidékére. A tordai sóbányákból nemcsak Erdély szükségletét fedezték, hanem Magyarország nagy részét, egész Budáig innen látták el. Ezek a sószállítások évszázadokon át mindig áthaladtak Gyulán, a Fehér-Körös hídján. A török uralom 1566—1695 között nem kedvezett a kereskedelemnek. A törökök félelmükben hol felégették, máskor éppen hidat építettek a vízfolyás felett. Az első írásos adat a gyulai Fehér- Körösi hídról Evlia Cselebi török utazó 1660—1664 évek közötti emlékirataiban található. Ö akkor a porta megbízásából bejárta az országot. Részletes gyulai városleírásában szerepel, ihogy kapu volt a híd kezdeténél: ,,a külső városból száz lépés széles tahidon lehetett bejutni a középső városba". Gyulától északkeleti irányba történelmileg fontos út alakult ki és haladt át a hídon Sarkad—Kötegyán—Nagyszalonta—Nagyvárad felé. 1723-ban az uradalom földbirtokosa vásártartási jogot szerzett Gyulának. Ez magával vonta az utak és hidak jókarban tartását. Az uradalom építette és tartotta fenn a hidakat, melyek után 1743-tól hídvámot szedett. Ezen mind nagyobb szerepet játszó Fehér-Körösi hidat a földesúr 1764-ben átépítette. I. József császár már 1706-ban rendeletben szorgalmazta a jó utakat és hidakat a postaszolgálat megindítása érdekében. A tervezett postaút Csaba—Gyula—Sarkad szakasza volt a legnehezebben megvalósítható. Itt a 3,5—4 méter széles gátat helyenként több méter magasra emelték ki az átlagos terepszintből, az állandó árvízelöntések miatt. Ezen útszakaszon 13 helység robotmunkásai dolgoztak. Hoszszú évekig tartó útépítési munkák után 1787-re készült el a Békés megyén átvezető postaút. A nagy munkák ellenére sem volt zavartalan a postaforgalom. Már 1788-ban a tavaszi árvíz úgy megrongálta a gátakat, hogy használatuk lehetetlenné vált. 1793-ban a hetivásár-szabadalommal kapcsolatban szóbahozták a rendek a gyulai Fehér- Körösi hídnak „képtelen állapotját". Ezután abban állapodtak meg, „hogy a megye a híd fájának szállítására és a híd készítésére az ácsok mellé szekereket és kézi munkásokat ad, az uraság pedig a hídfát a maga költségén megszerzi és az ácsokkal kifaragtatván tökéletesen elkészíti”. A fahíd azonban „sok mindenféle nehézségek és akadályok miatt tökéletesen nem ment". így 1794. november 20-án a megyei közgyűlésen fontolóra vették a rendek, hogy „mennyi költségbe kerül egy ifiyen fahíd, s milyen kevés ideig tart és egy ilyen hídnak elkészítése és javítása milyen nagy erdőpusztítással jár." A „fa matériában” is hiány mutatkozik. FAHÍD HELYETT KŐHÍD Elhatározták tehát, hogy Gyulán a Fehér-Körösi Kapus-híd helyett kőhidat építenek. Ennek teljes költségét Békés megye vállalta magára. A napóleoni háborúk miatt a kőhíd eszméje évekig pihent, így több alkalommal még javítani kellett a régi fahidat. Ezt a munkát 1897-ben Magyar—Gyula városa végeztette. A hidat rendkívüli módon rongálták a sűrűn levonuló árhullámok, de főleg a jeges árvizek. így 1807-ben a főszolgabíró jelentette a vármegyének, hogy a fahíd annyira „megromlott", hogy rövid idő múlva használhatatlan lesz. így a vármegye utasította Vertich József megyei földmérőt, hogy készítse el a Fehér-Körösön építendő kőhíd tervét és költségvetését. Az elkészült tervet a Helytartótanács szakszerve, az Építési Főigazgatóság, nem hagyta jóvá. Az volt az észrevétel, högy „hoszabb és szélesebb, mintsem kellene", de attól is félt a főhatóság, hogy a mederfenék a pillérek súlyát nem tudja süllyedés nélkül viselni. Jobbnak látták volna, ha a hidat fából építik. A megye ragaszkodott a kőhídhoz és az ilyen értelemben elkészített költségvetést — a kért tervkiegészítésekkel — felküldte a helytartótanácshoz. 1810-ben a főszolgabíró újból jelentette: Gyulán a városban levő Fehér- Körös hídja annyira elromlott, hogy „a történhető veszedelemnek elkerülése végett szükség volna új, mégpedig kőhidat csináltatni". A vármegyei közgyűlés intézkedett a kőhídhoz szükséges kövek megszerzésére. A megyei mérnök személyében változások történtek, lemondás és halálozás miatt. Készült közben újabb terv íháromnyílású, majd ismét kétnyílású hídra. Űjabb adatok, vizsgálatok, levelezések történtek a főhatósággal, ami hosszú időt vett igénybe. 1812-ben Bodoky Mihály lett a megyei földmérő. Őt utasította a vármegye közgyűlése, hogy mihelyt a vízállás az építkezést lehetővé teszi, fogjanak hozzá az építkezéshez, a főhatósági jóváhagyásának reményében. Az Építési Főigazgatóságon az építkezés megkezdésére vonatkozó bejelentés visszatetszést keltett, s az 1812. december 1-i válaszlevél kiemeli, hogy a „nemes vármegye önkényes eljárásáért felelősséggel tartozik". Nem lett nagyobb baj az ügyből, mert magas vízállások miatt 1813-ban, de még a következő évben sem lehetett megkezdeni a munkát. 1814-ben a végső terv felterjesztésekor a megyei kísérő levélben ismét rámutattak arra, , hogy a „mostani fahíd már végső romlásban lévén” stb. A kőhíd építése végül a Helytartótanács akadékoskodása folytán csak 7 éves huzavona után kezdődhetett meg. A Fehér-Körösi gyulai Kapus-híd felépítéséhez szükséges 100 köböl (kubik-öl) terméskövet a Zarándi-hegység déli oldalán levő milovai kőbányából szerezték be. Az ívekhez szükségéé köveket Printz József radnai kőfaragó faragta. A mederben épült pillérre a „tolongó” (zajló) jég szétzúzásához szükséges háromszögletű vasat az arad megyei menyházai vashámorban készítették. Egy köböl kő helyszínre szállítására 20 szekeret vettek igénybe. így a vármegye községei 2000 szekéren szállították a köveket Gyulára. A híd kőművesmunkáit Nuszbeck Mihály, az ácsmunkákat Bruger Ignác gyulai mesterek végezték, 1815—1816 évek között. Az üzembe helyezés 1817- ben történt. A KAPUS-HÍD MA Aki Gyulára érkezik és a városközponthoz érve áthalad az Élővíz-csatornán — ez volt a hídépítés idején a Fehér-Körös — észre sem veszi, hogy 170 évvel ezelőtt épült hídon halad át. Inkább a vízfolyáson levő szökőkutak látványa és a part menti szomorúfüzek ragadják meg a figyelmet. Ha a hídfők lépcsőinél lemegyünk a vízhez, akkor tárulnak elénk a szép ívelésű híd kétnyílású téglaboltozatai, melyek három és fél tégla vastag falazattal készültek. A falazat a záradék-20
