Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 1. szám

4

A Pilátuson készült légifelvétel

— A Pilátus svájci gép, kanadai motorral. Különleges feladatokra készül, például hegyi mentésre. Ebben a kategóriában —■ hét személy szállítására alkalmas — a világon a legjobbak közé tartozik. Miért? A le- és fölszálláshoz egészen rövid pályahosszra van szüksége alig 150 méterre. Deakár50 méteres távolságon megáll földet érés után. Akár' a fölszántott mezőre leszállhat, kitűnő a sebesség-tartománya. 110 és 220 km/óra sebesség mellett manőverezhetek vele a levegőben. A megfigyelésnél, pl. egy buzgár felfedezésénél ez igen nagy előny. Hiszen szinte már álló helyzetből tájékozódhatom fentről . . . Ekkor még adjuk hozzá, hogy a gép 7 és félórányi repüléshez elegendő üzemanyagot vihet magával. Elrepülhetnénk vele, leszállás nélkül, Budapesttől Isztambulig.

— Már-már szerelemmel beszél róla . . .

— Ami jó, megbízható, arról nem lehet elég megbecsüléssel szólni. A Pilátussal élvezet repülni! Soha egy pillanatig nem érzi az ember, hogy ez a gép cserben hagyja. Egyébként pedig a legújabb Pilátusunknak külön története van. Kezdem ott, hogy az ilyen gépnek ára van . . .

— És valutáért vesztegetik . . .

— Napjainkban már 800 ezer dollárért. Mi, annak idején, jóval olcsóbban szereztük meg... Szóval: kimentünk Svájcba, elmentünk a céghez. Azt mondják: uraim van itt egy Pilátus, melegen ajánljuk önöknek. Jól körbejártuk: 350 000 dollár. Egy argentin milliomos hagyta ott. Megrendelte, kifizette az előleget, de közbejött a falklandi háború, és a milliomos bajba került. Csődbe ment, vagy efféle. A gép meg ott maradt Svájcban . . . Nézegettük azt a szépséget, sok pénz, dehát mi nem úgy indultunk, hogy gépet veszünk. Mi motort akartunk venni a régi Pilátusba. Nem is lett volna egy új repülőre valónk. Na, de új helyzet volt, és észnél voltunk mi is. „Hát... megvennénk tán —'töprengtünk ott —', de kék-fehérre van festve. Nekünk meg piros-fehér kellene. Kérnénk, hogy fessék át nekünk . . Erre az eladó: vigyük így! Vigyük el, s kapunk 13 százalék kedvezményt. Még a póttartályokat sem számolják fel. Hát ezt az üzletet nem lehetett kihagyni . . .

— Tehát most három Pilátusa van a vízügynek?

— Tulajdonjog szerint igen. De voltaképp a Gáz- és Olajszállítási Vállalatnak is köze van ezekhez a gépekhez. „Besegítettek" a vásárlásukba, illetve a felújításukba. Ezért mi repüléseket végzünk számukra . . .

— Ez mit jelent?

— A levegőből ellenőrizzük az oiaj- és gázvezetékeket. A törés, a szivárgás helyét a levegőből könnyebb megállapítani. Megváltozik a föld színe, télen jókora helyen, köralakban megolvad a hó.

— Hány órát töltött a levegőben?

— Repülési időm 9080 óra.

— A felszállások számát jegyezte?

— Pontosan. 19 020-nál tartok.

— Életveszélyben volt-e?

— Az mindig életveszély, ha a pilóta nem tartja be az előírásokat, nem ügyel a látási távolságra, az időjárási tényezőkre. Megesett velem is, hogy úgy alakult: vakon, a műszerekre hagyatkozva kellett repülnöm. De sohasem ért meglepetés. Nem dicsekvésből mondom: ismerem Magyarországot,

mint a tenyeremet. Tudom, hol húzódik magasfeszültség, hol van gyárkémény, vagy más akadály. Mi sokszor repülünk igen alacsonyan, s aki egyszer elszámítja magát, elábrándozik, az nem javíthat többé . . ,.

— Melyik folyót szereti legjobban a magasból?

— A Dunát.

— Mit jelent főpilótának lenni a vízügynél?

— A repülőgépvezető, nappal vagy éjszaka, bármikor biztonságosan repül, vagyis szakmájának tökéletesen ura. Túl a magasfokú szakmai képzettségen, szükség van itt gyors észjárásra, önálló cselekvési, döntési képességre. És nem utolsó sorban fellépésre, beszédképességre, udvariasságra. Jómagam a magyar kormány nem egy tagját vittem a gépemen. És utasaim voltak más országok miniszterei, vezető beosztású tisztviselői is.

— Egy utódot már kiképzett. . . Mennyi időbe telt ez?

— Egy esztendőbe. A felkészült repülőgépvezető tizenkét hónapi oktatás után válik alkalmassá arra, hogy főpilóta legyen . . .

— Hogy minden szakmai fogásra megtanítsák . . .

— Igen.

— És az utód meggondolta magát. . .

— Az utolsó pillanatban. Kilépett. Teljesíthetetlen anyagi követelései voltak.

— Több fizetést kért, mint az öné?

— Többet. Hat ezer forinttal . . . Ezért maradok még égy esztendőre. Fölkészítem az új főpilótát. . .

— És jövőre? Vége?

— Hogyan lenne vége! Hatvan éves koromig repülhetek. Amíg lehet, viszszajárok a reptérre. Dolgozom, a nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezés szerint. Repülés nélkül én nem élhetnék . . . Azután meg — remélem — a fiam repül helyettem is. Pilótának készül.

Kása Csaba

18