Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
DOKUMENTUMAINK Egy vízmester naplója 1910 ö yVrA-^Í./’Oy/, Á*< у/т cy&yypOAA-eU. d+aXv^i< 7) A' 1 7 * ' 7 /7 7 7 ■ >d_ J&fA-/Lu,Ái /< ' S7 p JoJ^axJ!#. /c/f d£,44-a. /vy^ufrrv■/'/fá**y /^ЦуггАаУ^ ^4 /рТААЯ^Н^^VAAAApr A*f sT**aa. v^. //// ap.^^Je /<(*-£ с^/^оеЛ*^? a ^ ^ ^Осс^Л~~, /t^fiÁ^4<A y/!.o yfé? '.А/сДыЛл- ^ у^/тОуу- . jl3 jp. vz*.Á ЫЛ/fZ,^^^ tÁgA&.yAffZя" *£ y2***~~^- /V^. yTiOOO-, /ЯА-гу1Я^сА<у<7.______ /■/,/У yf stilly** n£ . 4^ ^ . :/# (o', kA /d*V Jbjty/íi vua,^/-/ , y«Z -1H4 a// <rMj!tdiíuis/-o jb.*-# z /4.'4axO£zTA1AL,C<? fr^Al-j.A-~>-p íztx £аы-ууу~< /. /tcc(f^i.<. yy-iOu<^f^< /ßpAscce^ey^-^ fyt p <Ly-tVjy6~~A £\y с,А!Л^£.-----— i^JL £-2/^.-r-<y^^er/-,pZt-£/ •tíysA-Zi.-^ g, i^y лу-у^4 _. fd-ljiA.’is/y ^*0*.&<m, гя-4*~у 't-rfJdeJ?*- (.. Atn Jril-,, Át-yrAy, yfj»-~y^ A--r -/<•<-1 <т 1ГХ/2. f-i*y*l'^--ff-z> *-* О _ /?*//,' a *^*«r°'^/yy>is,jjfó^Áy/-*-. *b y&Lviy^JLl^e *Z Attty^ftÁ Уг<^Ж</Й уС<ц-к-<!/<7£, A& /vt. А AfK^^Of Л/plQ^i -í^yi^^ _ д Z^-f^i. 3^. JA 4y Wf.XJxJjJ,' *j>A^4X b$t*<^-ei-*A рб&с/с A, A^Áy -^ЛА-С(у €aA<C/^PP_a í—О , ___ s z Л (i о s '.VI l.l.vf 1.ГЛК Annak ellenére, hogy 1910 előtt már foglalkoztak vizeink szennyezésének tilalmával, probléma maradt továbbra is az ártalmas anyagok vízbe történő levezetése. A vízjogról szóló 1885-ös törvény — mely összegzi az addigi szabályzókat — határozottan tiltja a természetes vizeink és csatornáink ártalmas anyagokkal történő szennyezését. Mégis általános jelenséggé vált az ipari üzemek és más jellegű szennyező vizek és egyéb szennyező anyagok élő vizeinkbe történő levezetése. Az 1840-es törvény 100 Ft-os bírságot vagy egy hónapi elzárást jelölt meg büntetésül arra az esetre, ha földet vagy trágyát hordanak vizeinkbe, ill. kendert áztatnak benne. Az 1884-es ipartörvény már a len- és kenderáztatókat azok közé a vállalatok közé sorolja, melyek működéséhez telepengedély szükséges. Az 1894-es törvény bővebben foglalkozik a len- és kenderáztatókkal, mivel tevékenységük általában a községek belterületére, ill. a község közelében lévő vizekre korlátozódik. E tevékenységet közegészségügyi és halászati szempontból sem engedélyezi. Mivel azonban az áztatás a termékek minőségét befolyásolja, ezért szorgalmazza a mesterséges áztatok létrehozását, ill. szabályozza a törvény, hogy hol nem engedhető meg az áztatás. Eszerint egyáltalán nem engedélyezett az áztatás a községek belterületén vagy ivásra, ill. itatásra alkalmas vizekben, továbbá ahol rendszeres halászatot, ill. haltenyésztést folytatnak. A törvény kitér a cukorgyárakra is. Ezek szennyvizei is a halászat és állategészségügy szempontjából a leginkább káros hatásúak, mivel sok vizet igényelnek és a felhasznált vizet megfertőzve engedik le a vízfolyásokba. A vegyileg történő vízszennyezés tilalmának megszegéséért 200 K-ig terjedő pénzbüntetést helyez kilátásba a törvény. A cellulóz gyárakból és a bányákból kikerülő szennyvizeket — különösen a bányákból kihordott törmelékkúpokból kilúgozottakat — tartja a legveszélyesebbeknek, melyek tisztítása nem megoldott. Ez esetben ragaszkodni kell — a törvény szerint — a tisztításra vonatkozó részletes feltételekhez, mivel üzembe helyezés után a törvénynek érvényt szerezni nem lehetett. Az 1885-ös törvény végrehajtása — bár az elvek teljesen helytállóak voltak — nehézségekbe ütköztek, mivel a gyakorlat és a tudomány nem tudta létrehozni azokat a biztos és amellett olcsó megoldásokat, melyek segítségével a szennyezett vizek tisztíthatok lettek volna. így továbbra is szomorú képet kapunk Dunánk állapotáról, ha kézbe vesszük Berger Bódog vízmester által a soroksári Dunaág vizének megfigyeléséről vezetett naplóját. Az az idő, melyet felölel ez a kis füzet, csupán az 1910. június 24-től december 31-ig tartó állapotot rögzíti, de mégis általános képet fest a főváros szennyvizeinek a folyókba való befolyása által okozott szennyezéséről. A vízmester naponkénti megfigyelései közé tartozott a széljárások, a víz felületének leírása, a vízszint megállapítása és a szennyezettség pontos leírása. (Az eredeti napló megtalálható: az Országos Vízügyi Levéltár könyvtárában a 228-as 1. sz. alatt.) Dr. Fraknói Mária 22
