Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
2 — És a vizek világa? —• Valóban, a vízügy ekkor még messze volt az életemtől. Nem figyeltem rá, miért is figyeltem volna? Távoli, idegen terület volt az nekem. De mégis . . . ismertem egy kitűnő embert, aki 1949 és 51 között oktatóm volt, aztán pedig szolgálati elöljáróm. Csanády Norbertnek hívják. —I Tehát ő hozta a vízügyhöz? — Először csak félig . . . Pécsi repülőtér parancsnok koromban a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság vásárolt egy PZL 101-es típusú repülőgépet. Ennek állomáshelye Pécsett volt. Csanády Norbert pedig javasolta, hogy üljek erre a gépre. — Vagyis — ha csak félig is — vízügyi repülő lett. . . — Félig . . . vagy egészen . . . Rengeteg új dolgot tanultam. Tetszett ez nekem. Elméleti, gyakorlati fogásokat, amelyekre speciálisan a, vízügyi repülőnek van szüksége. Mert ez a miénk, különleges terület. Talán csak a mentőrepülőkéhez hasonlítható. Nekünk a repülést — kivéve, persze, a lehetetlen, tehát életveszélyes helyzeteket — mindenkor végre kell hajtani. Igen, a A Moravák búcsúrepülése PZL 101-est is felszereltük sítalpakkal, hogy télen is fel- és leszállhasunk. Akkoriban' csak a Déldunántúli Igazgatóság területén dolgoztam. Főleg a Mura—Dráva—Duna hazai szakasza fölött. De aztán 1970-ben jöttek az első igazi próbák. — Az árvíz . . . — A tiszai nagy víz. Szegedre vezényeltek, hat hétig ott tanyáztam. Illetve hát a légtérben. Ahogy fölkelt a nap, felszálltam, s repültem, míg be nem sötétedett. A levegőből sokszor olyasmit is észre venni, ami a földön alig-alig feltűnő. Vagy amit a földön járó nehezen fedez föl. Figyeltük és jeleztük a szivárgásokat, a buzgárokat, az elöntéseket. Folyamatos légi megfigyelés volt ott. A gépen légifelvételek készültek, hogy a védekezés helyzete rögzíthető legyen. Tévéseket, rádiósokat, újságírókat vittem a fedélzeten, aztán jugoszláv vízügyi szakembereket, riportereket. — Sokan emlékeznek még azokra a napokra. A víz váratlanul tört be, figyelmeztetés nem érkezett... Vibrált a feszültség . . . — A levegőben nem lehet idegeskedni. Mindig tudtam, hol repülök: hazai terület fölött. . . Később is megesett olyasmi, hogy rám szóltak a rádión, figyelmeztettek, átléptem a határt. Jeleztem pontosan, hol vagyok, meghatároztam a helyzetemet. Nálunk is érvényes az igazság: csak az zavarható meg, aki felkészületlen, tájékozatlan . . . — Milyen gépei voltak akkor a vízügynek? — Két Morava, egy Super Aero—45 és egy PZL 101-es. — A mai vízügyi „légipark"? — Három Pilátus Turbo Porter. 3 Katona Lajos 1974-ben került az árvízvédelemhez, az ÁBKSZ-hez repülőgépvezetőként. 1978-ban nevezték ki főpilótának. Ekkor már Pilátussal repült. Az „idősebb” Pilátus Viziparádén, a Duna fölött, augusztus 20-án: három vízügyi repülőgép 17
