Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
A pilótaülésen „Nyugdíjba megy a főpilóta’' — no, ha repülni eddig nem is repültem vele, legalább most nézzünk vissza, az esztendők magasából a múltakra . . . „Nyugdíj elhalasztva” —■ jön a második hír, nem sokkal az első után, Katona Lajos — miként hallottam róla többektől — nem tartozik a kapkodó emberek közé. Ha úgy döntött, hogy mégis marad egy újabb esztendőre, annak oka van . . . Gondoltam: a budaörsi repülőtéren kérdezgetem majd a főpilótát — a hangárban, a Pilátus közelében —, s ha úgy adódik, a légteret is megkóstoljuk. Fordulunk egyet a Hármas-Körösök és Budapest között. Vagy elhúzunk a Rába fölé, köszöntjük a téli Balatont. . . De szakad a hó, s maradunk a fűtött lakásban. Innen, a budai Várhegy oldalából pásztázzuk az elszállt ötvenhárom esztendőt. Közepes termetű, markáns arcú férfi Katona Lajos. A hivatásával járó életmód, amely a sportolókéhoz hasonlatos, megőriztette vele rugalmasságát és derűjét. Fiatalnak nézem őt a nyugdíjhoz, hanem a repülésnek más törvényei vannak, mint a legtöbb földi foglalkozásnak. E törvények nemcsak a tökéletes fizikai állapotot, az egészséget írják elő, hanem azt is megengedik, hogy a pilóta igénybe vegye a korkedvezményt. Ami adott esetben akár két esztendő is lehet. — Egy híján így is negyven esztendeje repülök . . . Még gimnáziumba jártam, amikor Hajdúszoboszlón vitorlázó gépre ültem. — A repülésről minden gyerek álmodik .. , — Még odahaza, Erdélyben, a szülőfalumban nagyapám engemet is faggatott. Mi leszel, ha nagy leszel? Pilóta! — vágtam rá. Válassz valami mást —I intett az öreg. — A pilóták leesnek . . . Hát az igaz, akkoriban a háTúl a 9 ezer órán A főpilóta borúban potyogtak a gépek. De én — szerencsére — később, békeidőben repülhettem. —I A kezdet tehát Szoboszló . . . — Igen, mert nem sokkal a háború után áttelepültünk Magyarországra. Apám döntött így, s döntésével meghatározta az én sorsomat is. Neki köszönhetem, hogy azok közé a ritka emberek közé tartozom, akik azzal foglalkozhattak, amivel egyszerre a szenvedélyüket is kielégíthették. Érzékem volt a repüléshez — az oktatóim ezt észrevették. És már tizennyolc esztendős koromban én is repülőgép oktató lettem. Több mint ezer forintos fizetéssel. — Nem volt ez akkor kicsi pénz! — Nem bizony! Apám alig a felénél többet keresett. Pedig ő sem keresett rosszul . . . Igaz viszont — és ezt nem nagyképűségből mondom — a feladatom sem volt mindennapos. A hadsereghez bevonuló repülőgépvezetőket részesítettük alapfokú kiképzésben. Az első repülő-csoportban a növendékek mindannyian idősebbek voltak nálam. 1953-ban Szolnokra helyeztek, itt a vitorlázórepülő oktató képesítést is megszereztem. És — oktató létemre — leszolgáltam a sorkatona időmet... — Ahogy nézem: Sámsontól, azi erdélyi szülőfalutól egyre nyugatabbra került. . . — S még mentem tovább. 1958 — következett Pécs. Repülőtér parancsnoki beosztás. Ez már igazán önálló, felelős embert kíván. Az ifjúság végétért . . . Nekem kellett biztosítanom a motoros-, a vitorlázórepülés-, az ejtőernyőzés-kiképzésben a személyi feltételeket, a parancsnok doíga a földi és légi fegyelem megteremtése . Mind emellett igyekeztem folytatni egyéni továbbképzésemet is. 1960-ban Érdemes sportoló lettem, teljesítettem a vitorlázórepülés aranykoszorú feltételeit, s megtetéztem egy gyémánttal. A sportról nem feledkeztem meg . . . 1952 óta nem volt repülőnap nélkülem. Kötelékrepülés, egyéni vitorlázó, egyéni motoros repülés — nem válogattam . . . — Akkor hadd kérdezzem meg: indult-e az 1970-es repülő csillagtúrán? — Indultam . . . — Azért jut eszembe, mert jómagam pórul jártam. Egy miskolci pilóta fölvett a gépére, s mire Szekszárdra érkeztünk, se élő, se halott nem voltam. Katona Lajos kapásból mondja a pilóta nevét: — Lánc Tibor volt az. — Emlékszem én is. De azóta kerülöm a sportrepülők házatáját. Érti Katona Lajos, hogyne értené. Kinek a föld biztonságos, kinek a légtér. Nincs ezen semmi rendkívüli. Közbe^ a könyvespolcról leemel egy serleget. Azon az emlékezetes csillagtúrán szerezte. Mint második helyezett. A kék-fehér Pilátus 16
