Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
A vízellátási és csatornázási létesítmények minőségvédelme A vízellátásban és csatornázásban alkalmazott technológiák és gyártmányok választékának bővülése szélesebb teret enged a tervezőknek, fejlesztőknek az optimális megoldás kiválasztására, egyben azonban csökkenti a gyakorlatból, működésből nyerhető tapasztalatok számát. Az újabb eljárások (technológiák és gyártmányok) kiválasztásában a költségek meghatározók s ha az alkalmazás feltételei kevéssé ismertek, gyakran hibás döntésekre kerül sor. A szakterületen — a vízgazdálkodás egészét is érintve — a minőségvédelemmel kapcsolatos szabályozás rendezett, a gyakorlat sok esetben mégis bizonytalansággal küszködik. Indokolt tehát áttekinteni az érvényes szabályozó rendszert annak érdekében, hogy következetes alkalmazásával a mainál egyértelműbb legyen a gyártók, tervezők, engedélyezők és alkalmazók tennivalója. (Szerkesztői megjegyzés) 1. Bevezetés Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk a termékek minőségével, minőségvédelmével kapcsolatos problémákkal. A termékek megfelelő minősége alapfeltétele a célszerű használhatóságuknak, tartósságuknak és a piacon való értékesíthetőségüknek. A hazánknál iparilag fejlettebb országokban ezek a kérdések nem újkeletűek. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején az Észak-Amerikai Egyesült Államok azt tapasztalta, hogy egyre hátrányosabb helyzetbe kerül a világpiacon a jó minőségű japán árukkal szemben. A minőségért folytatott harc a mai napig sem szűnt meg. A jó minőséget az amerikai vállalatok is létkérdésnek tekintik. Széles körű vizsgálatokat végeztek a termékek minőségét befolyásoló tényezők meghatározására. Ennek során — többek között — kimutatták, hogy a termékek minősége csupán mintegy 15—20 százalékban függ a munkástól és mintegy 80—85 százalékban pedig a vállalatok vezetőségétől. (A munka- és a technológiai fegyelem maradéktalan betartása esetén.) Más országokban végzett vizsgálatok bizonyára hasonló eredményeket szolgáltatnának. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa nemrég határozatot tett közzé, amelyet a Pravda ismertetett, a termékminőség javítására tervezett intézkedésekről. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a tervezett intézkedések szorosan kapcsolódnak a KGST 2000-ig szóló műszaki-tudományos programjához. Ennek a komplex programnak a megvalósítása folyamán kell kidolgozni azt az új minőségértékelési és tanúsítási rendszert, amely tovább bővítheti a szocialista országok egymás közötti kereskedelmét. Az új határozat várhatóan meggyorsítja a minőségtanúsítás és a minőségértékelés közös rendszerének a kidolgozását is. Figyelemre méltó, hogy az SZKP KB határozata a Szovjetunió Állami Szabványügyi Bizottságát bízta meg annak a különleges ellenőrző szervezetnek a létrehozásával és felügyeletével, amelynek feladata lesz a népgazdaságilag legfontosabb termékek és közszükségleti cikkek megfelelő minőségű gyártásának, illetőleg átvételének ellenőrzése, továbbá, a szakminisztériumok és a hatóságok tevékenységének a koordinálása. A magyar Minisztertanács 1974-ben határozatot hozott a minőségszabályozás rendszerének a fejlesztéséről és a szabályozórendszer hatékonyságának a növeléséről (1). Ugyancsak a Minisztertanács 1985-ben rendeletet (2) adott ki a termékek minőségének a tanúsításáról;. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1969-ben rendeletben (3) szabályozta az újfajta termékek és építési módok építőipari alkalmazásának az engedélyezését. (1982-ben megjelent a módosított változata.) Az 1969-es ÉVM rendelethez kapcsolódott az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a 3/1973. OVH számú rendelkezése (4) az újfajta termékek és építési módok vízilétesítményeknél történő alkalmazásának az engedélyezéséről. Még hosszasan lehetne sorolni a hazai minisztériumok és országos hatáskörű szervek minőségvédelemmel kapcsolatos határozatait, rendeletéit. A következőkben a már említett 3/1973. OVH számú rendelkezés alapján — a vízellátási és csatornázási szakterületen — végzett termék minősítési munkákat szeretnénk bemutatni és a szerzett tapasztalatokat közreadni. E munka eredményeként kiadott alkalmazási engedély, illetőleg alkalmassági bizonyítvány, a termékek és építési módok műszaki szabályozásának az első lépcsőfoka. A termékek és építési módok használatát első ízben, ennek az eljárásnak a során szabályozzák. 2. Az engedélyezés jogi alapja Az újfajta termékek és építési módok engedélyezésének a jogi alapja a 3/1973. OVH számú rendelkezés (4), melyet az OVH elnöke a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény (5) végrehajtására kiadott 32/1964. Korm. számú rendelet (5) 92. § (1) bekezdésének h) pontja alapján (tekintettel a 6/1969. ÉVM számú rendeletben (3) foglaltakra) adott ki. A 32/1964. Korm. számú rendelet szerint, a vízügyi szervezet feladata: ,,a vizek hasznosítását és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények rendeltetésére, rendeltetésszerű és biztonságos használatára, fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó szakmai követelmények meghatározása, továbbá a vízügyi célokat szolgáló technológiai berendezések tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére vonatkozó szabályok és szakmai követelmények megállapítása, érvényesítése és alkalmazásuk ellenőrzése.” A 6/1969. ÉVM számú rendelet (3) — amelyet az ÉVM az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben adott ki — az épületnek nem minősülő vízilétesítményekben alkalmazandó újfajta termékek és építési módok engedélyezését az építmény fajtája szerint illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv) hatáskörébe utalja azzal, hogy újfajta termék esetén' a döntést az ÉVM-mel egyetértésben, újfajta építési mód esetén pedig az ÉVM-mel együttesen kell meghozni. 3. Az engedélyezéssel kapcsolatos fogalmak és főbb előírások Újfajta az a termék (építési anyag, szerkezet, épületgépészeti berendezés és szerelvény, továbbá előregyártott épület, épületrész), amelyet a hazai építéstervezési vagy építőipari kivitelezési tevékenység során még nem alkalmaztak, vagy alkalmaztak ugyan, de az eredeti tulajdonságait lényegesen befolyásoló változtatásokat hajtottak rajta végre, s amelyre állami szabványt, műszaki előírást vagy típustervet még nem bocsátottak ki. Újfajta termék alkalmazása az új fajtának minősülő, belföldi előállítású vagy külföldről behozott terméknek építéstervezés vagy építőipari kivitelezési tevékenység során történő felhasználása. Újfajta építési mód az, amely az építmény térbeli kialakítása, szerkezeti rendszere, szerkezetei építőipari kivitelezési tevékenységgel történő előállításának vagy összeszerelésének alapvető módja tekintetében a hazai építéstervezési, illetőleg építőipari kivitelezési tevékenység során eddig alkalmazott műszaki megoldásoktól eltér. Alkalmazási engedély, illetőleg alkalmassági bizonyítvány szükséges minden olyan újfajta termék és építési mód alkalmazásához, amely rendeltetésszerű felhasználása során nem megfelelő kialakítás, minőség vagy összetétel esetén a használat, illetőleg az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit sértheti. Az olyan újfajta termék tömeges alkalmazásához, amely az előző bekezdés alapján nem esik engedélyezési kötelezettség alá, de felhasználása az érintett építményrész költségvetés szerinti építési költségének kétszeresét meghaladó mértékű anyagi károsodást idézhet elő, alkalmassági bizonyítvány szükséges. Ha kérdéses, hogy egy-egy termékre alkalmazási engedély vagy pedig al10
