Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 5. szám

napi munkánknak, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság tevékenységének fő irányát és célkitűzéseit.

A mindenre kiterjedő, hosszabb távra mutató koncepció a természeti és környezeti feltételek közül annak idején három kérdést emelt ki:

— az üdülési szempontból alaplétesítménynek számító hullámtéri tározó rendezését,

— a tározó tó vízminőség-védelmét és

•— a fásítást.

Több mint egy évtized távlatából jóleső érzéssel mondhatjuk, már jól megfigyelhető az a természeti folyamat, ahogyan a hullámtéri élettér vízi élettérré alakul át. Mind nagyobb területen jellemző már a tározótó jelleg. A tervezettnél alacsonyabb vízállás következtében kialakulnak azok a szigetek, amelyek különleges varázsát adják a tározónak. Ezért ilyen — a szabályozás előtti korra jellemző — tiszai táj itt és csakis itt található, és ez a hatás közgazdasági mutatókkal nem mérhető természeti és idegenforgalmi érték.

Kétségtelen, hogy a tározó tó vízminősége az árasztást követően romlott, mert a nagy mennyiségű növényi tápanyag elindította a kis vízmélységű és időszakos vízborítású területeken a mocsári növényzet elburjánzását. E hatások öszszességükben vízminőségromlást, eutrofizálódást idéztek elő.

A kezdeti romlás után viszont egyértelműen javuló a víz minősége. Ugyanis a nagy mesterséges tó a 33-as úttól keletre levő tározó részével szerkezetileg hasonlít a Balatonra. Ez a tórész mint előtározó (Kis-Balaton) működik és fejti ki biológiai víztisztító hatását.

Vízminőségi szempontból előnyös, hogy a tározótérben hosszabb a víz tartózkodási ideje, jobb az átvilágítása, az erőművön való átbocsátáskor javul az oxigénháztartási viszonya. Rendkívüli szennyezés esetére manőverezési lehetőséget ad, gáton való átbukáskor keveredést, oxigénfelvételt eredményez stb. Ezt a kedvező változást néhány esetben már eddig is hasznosították. Ma tehát a tározó oxigénviszonyai általában kedvezőek, jellemző a könnyen bomló szerves anyagok csekély mennyisége és a nagy oldott oxigéntartalom.

A laboratóriumban kimutatható értékek mellett ennek legnagyobb bizonyítéka a tó gazdag élővilága, szinte egyedülálló halbősége. Olyan bőséges a halállomány, hogy a tározót a horgászok paradicsomának nevezik.

A Kiskörei tározó természeti adottságaival és vonzó horgászati lehetőségeivel az egyébként túlzsúfolt horgászvizeket máris jól tehermentesíti. A MOHOSZ haigazdálkodásának eredményeként a kifogott halmennyiség tíz év alatt (1976— 1986) 43 tonnáról 118 tonnára növekedett.

A kiadott területi engedélyek is hűen igazolják, hogy a tározó a horgász-idegenforgalom hazai fellegvára lett, mert az éves engedélyek száma tíz év alatt 2383-ról 7296-ra növekedett. A napijegyek száma 1285-ről 18 897-re, míg a külföldi heti- és napijegyek száma 4-ről 1114-re nőtt. E kedvező igényváltozás örvendetes, de gondokat is vet fel, mert parkolók, csónakkikötők, sójaterek létesítését sürgeti. Ezért a KIB a közelmúltban elnökségi ülésen vitatta meg a horgász-idegenforgalom kérdéseit, és alakította ki közös cselekvési programját.

Fásítási eredményeink szerényebbek, nem erdőnek teremtetett e táj, de a megváltozott — és javuló vízháztartási viszonyok hatására szépen gyarapodnak a töltések menti fásítások. E téren van viszonylag a legtöbb tennivalónk. Az Erzsébet-ligeti erdő közcélúvá tétele, az Alvízi Parkerdő létesítése az elkövetkező évek feladata lesz.

összefoglalva elmondhatjuk, hogy amit megálmodtak az alkotók (tervezők, építők), az valóság lett és máris gazdagítja a tájat, a Tisza-völgyet. Reálisan ítélve ugyan a tározó még nem lett az „Alföld Balatonja”, de a valóság az, hogy a tározótó máris kivételes lehetőséget teremt a vízparti fürdőzésre, üdülésre, pihenésre és hajózásra. Nyári hétvégeken 20—25 ezer ember veszi igénybe a szabadvízi fürdőhelyeket Abádszalókon, Tiszafüreden, Kiskörén, Sarudon és Poroszlón.

Az abádszalóki 500 fős kemping, a tiszafüredi 400 fős Ifjúsági Centrum, az idén átadott „Tiszatur” által üzemeltetett 1000 fős korszerű kemping, a kiskörei 300 fős, a sa

rudi 100 fős kempingek és a hozzájuk kapcsolódó szabadvízi strandok, már a kulturált üdülési és pihenési feltételeket biztosítják. Elmondhatjuk, hogy a Kiskörei Vízlépcsőrendszer nélkül nemcsak egyhangúbb és sivárabb, de szegényebb is volna a Közép-Tiszavidék.

Úgy vélem, programunk során — a hajóúton — a kedves vendégek minderről személyesen győződhetnek meg, ezért többet erről nem is szólok.

Szeretnék viszont a továbbiakban megemlékezni e nagy mű megálmodójáról, a megvalósítás fáradhatatlan irányítójáról, a magyar vízgazdálkodás kiemelkedő egyéniségéről, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság elnökéről, Dégen Imre elvtársról, akinek élete végére tíz évvel ezelőtt tett pontot a kiszámíthatatlan végzet.

Dégen Imre nyugalmazott államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal volt elnöke, c. egyetemi tanár még tetterős, az alkotás lázában élő ember, ez alkalommal is önként vállalt társadalmi kötelezettsége — a Középtiszavidéki Intéző Bizottság értekezletére — sietett gépkocsiján. Akik ismertük, mindannyian tudjuk, hogy életének utolsó perceit is az elvégzendő alkotómunka gondolatai, tervei kötötték le, mint ahogy sok évtizedes munkásságának minden pillanatát a társadalmi, műszaki, gazdasági tennivalók gondolatai töltötték be. Nagy veszteség volt, hogy ezt az értékes életutat korán és váratlanul szakította meg a halál.

Az évfordulón, amelyen emlékének tisztelettel adózunk, életútjának azokat a legfőbb állomásait idézzük fel, amelyekkel hozzájárult egy rombadőlt ország talpra állításához, majd a magyar vízgazdálkodás fejlesztéséhez, mondta a KIB elnöke. Majd először kitért annak az aktív tevékenységnek az ismertetésére, melyet Dégen Imre a felszabadulást követően az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjaként kifejtett a földosztásban, — majd a szövetkezeti mozgalomban, 1955-ig, amikor a vízügyi szolgálat élére került, amelynek 1976-ig — nyugdíjba vonulásáig — volt a vezetője, 1968-ig mint az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, majd mint az Országos Vízügyi Hivatal elnöke.

Dégen Imrének a vízügyi szolgálat élén betöltött — két évtizedet meghaladó — tevékenységét méltatva a KIB elnöke rámutatott arra, hogy munkásságához fűződik az új típusú, az élet által követelt korszerű és egységes vízügyi szervezet kialakítása, megszilárdítása, a hatékony árvízvédelem megszervezése, a magyar vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása, a komplex szemléletű vízgazdálkodás kifejlődése, a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek kidolgozása, a vízkörnyezet védelme, az új vízügyi szakemberek magas szintű képzésének továbbfejlesztése.

Munkájának legfőbb eredményeként említhetjük, hogy irányításával

— kialakult a vízgazdálkodás teljes körére kiterjedő országos és területi irányítás egységes szervezete;

— a vízgazdálkodás önálló népgazdasági ágazattá vált;

— a vízgazdálkodási társulatok újjászervezésével a társadalmi erőket széles körben bevontuk a helyi jelentőségű vízügyi feladatok megoldásába;

— korszakos jelentőségű átalakulás ment végbe a vízgazdálkodás műszaki fejlődésében. A korábban elmaradott vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Létrejött a vízgazdálkodás ipari háttere;

— jelentősen fejlődött a mezőgazdasági vízhasznosítás és a vízrendezés, ami egyik alapvető feltétele és lendítő ereje volt a szocialista mezőgazdaság belterjes fejlődésének;

— számottevően fejlődött az árvízvédelem, korszerűbbé és szervezettebbé vált a védekező erők felkészültsége;

— a magyar vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai lényegesen kiszélesedtek és intenzívebbé váltak.

4