Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 4. szám
Víz és ember... Víz nélkül nincs élet, a növényi, állati, emberi szervezet jelentékeny része víz, amit ételek, italok, leves stb. alakban veszünk magunkhoz. A víz nem nélkülözhető, hiányát legfeljebb pár napig bírja ki az ember; a világszerte kibontakozó környezetvédelmi mozgalom egyik célja éppen a természetes vizek megóvása. A lakott területeken található víz nem minden esetben alkalmas fogyasztásra, ilyen, vagy olyan anyagokkal szennyezett, fertőzött. Még a legüdébb, tisztának látszó forrásvízben is találtak az emberi egészségre ártalmas baktériumokat, nitrátszennyezést stb. A vizet tehát ihatóvá kell tenni. A szűrés, levegőztetés, kémiai és egyéb tisztítóeljárások korunk nagy műszaki feladatai közé tartoznak, ismertetésükkel, problémáikkal a műszaki folyóiratok — lapunk is — bőven foglalkoznak. Ezúttal az ivóvíz fogyasztásának sajátságos módjával, a forralással és ízesítéssel foglalkozunk röviden. A jó ivóvíz hiánya alakította ki a különféle főzetek fogyasztásának, készítésének kultúráját. Gondolunk itt a tea, kakaó, kávé és levesfdgyasztás szokására. Távolkeleti országokban — Kínában —, ahol óriási embertömeg élelmezéséről, ivóvizéről kell gondoskodni, magas fokú mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki. A földeket bőven öntözik és trágyázzák. Ősidők óta építik hajózó és öntözőcsatornáikat, az istállótrágyát bárkákon hordják ki a földekre. Anekdotaszerűen hangzik, de tény, hogy kínai falvakban a jólnevelt látogatótól elvárják, hogy a fekáliák gyűjtésére szolgáló vödröt használja . . . Mondani sem kell, a földeken iszonyú bűz terjeng, a trágyaszállító hajókon szállítják haza a zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, gondolnivaló, hogy a kutak vize, a talajvíz erősen szennyezett, ihatatlan. Cholnoky Jenő magyar földrajztudós a múlt század utolsó éveiben mintegy 6000 kilométert gyalogolt Kínában, utazott csatornabárkán, rázós taligán és tanulmányozta a mezőgazdaságot, az utak, csatornák, hidak technikáját. Mérnök volt, megállapította, hogy a csatornák vize — bár fertőzött —, de nem bűzös, mert ügyesen épített zsilipekkel, csurgótokkal, ülepítőmedencékkel és más műszaki megoldásokkal a csatornavizet állandó mozgásban tartják, a kínaiak „nyers” vizet soha sem isznak, s amikor ő — Cholnoky — erdőben, sziklás talajból fakadó forrásvizet pohárszám itta, megdöbbenten nézték az ostoba európai utazó könynyelműségét. Egyébként köztudomású, hogy Magyarországon, különösen az Alföldön, a trágyadombok közelébe telepített kutak vize okozta a nagy gyermekhalandóságot. A felnőttek bort ittak, ami kétségkívül egészségesebb ital volt, mint a kútvíz (mértékkel persze). Egy olasz utazó — Giovanni Botero — 1590-ben Kínában járva megfigyelte, hogy egy olyan növényt termesztenek, melynek leveleit leforrázva, italt kapnak, amit bor helyett isznak. Szerinte ez a szokás — a teaivás szokása — a keresztény időszámítás kezdete óta ismeretes. A teanövény nem kényes, nyári meleg, gyenge fagy nem árt meg neki — írta Botero —, a teacserje sdk nedvességet kíván. Japánba a 9. században került. A forralt víz nem fertőz, de ízetlen, azért a tealevél forrázata vált nemzeti itallá; a növényi alkaloida — thein, hasonlatos a kávé coffeinjéhez — frissítő hatású, azonkívül a tealevél felületén megkötődött széndioxid felszabadul és üdítővé teszi a főzetet. Cholnoky írta, hogy rekkenő nyári melegben hosszú gyalogútjain víz helyett meleg teát ivott, ami felfrissítette. Lóczy Lajos — ugyancsak geográfus és utazó — Kínában nyers vizet ivott és évekig tartott, míg következményeit kikúrálta. A kínaiak csupán a tealevél forrázatát isszák, míg az európaiak cukorral, citrommal, az angolok tejjel ízesítik. Eötvös Loránd a Balaton tudományos tanulmányozásakor a jégen levő geofizikai műszersátorban teafőzéskor marokszám szórta a leveleket a kannába, itala egészen fekete lett, ő így kedvelte. A különféle fajtájú teacserjék leveleiben a hatóanyag mellett illóolajok is vannak, amelyek jellegzetes zamatot adnak a teaitalnak. A teaszakértők ezek segítségével — ízlelésével — különböztetik meg egymástól a sokféle teafajtát. A teaivás szokása átterjedt Indiába is, de ott nem vált tömegszokássá, nem csoda, ha a járványok ezreket ragadnak el. Dél-Amerikában az őserdők lakói az Ilex paraguayensis — tudományos nevű — növény leveleinek forrázatát iszszák s ezt Máté-nak mondják. A kávé, akárcsak az arab ló, nem Arábiából származik, hanem Etiópia déli részéből és az arabok terjesztették el. Egy kávétermelő vidéket Etiópiában ma is Kaffa-nak neveznek, onnét hódította meg a mohamedán világot. Magyarországra a kávé török közvetítéssel érkezett. Kara Musztafa nagyvezír vezérlete alatt 1683-ban nagy török haderő vonult fel Bécs elfoglalására. A győri táborban, egy elfogott császári tiszt, gróf Luigi Marsigli főzte a kávét a betérő török tiszteknek. Alighanem ez a győri kávésátor volt az első kávéház Európában. A „Kávéház” szó különben Mikes Kelementől származik. Ahogy a kávéfogyasztás Európában terjedni kezdett, az orvostudomány nagy professzorai „tudományos meggyőződésük és felelősségük teljes tudatában, óva intették" az embereket a kávé romboló hatásától. Azóta is a tudósok, írók, művészek kedvelt itala, s ma már a kávé közfogyasztási cikknek tekinthető. Az is. A kávéfőzés tudományát egyre finomítják, rafinált készülékekből csurog, csepeg a nedű. Hadd mondjam el, hogy 1958-ban az Aldunán levő Ada Kaleh szigetén a „kafedzsi basi” — kávés öreg — piros pamlagos kávézójában a világ legjobb kávéját ittuk. Rézedényben, hideg vízbe puderfinomságúra őrölt kávét szórt és faszénparázson forralta. Ismételten lehúzta a tűzről, majd újból forralta, amíg a habja el nem főtt, s akkor apró porceláncsészékben tálalta. A kávécserje az időjárással, gondozással szemben igényes, megkívánja az egyenletes meleget, magaslati levegőt, de az esőt nem igényeli. Jáva szigetén hatalmas fák árnyékában nevelik, az árnyat adó fákat „kávédadának” mondják. Ugyancsak melegövi ital a kakaó; a fája igényes, érzékeny, napot, szelet nem kedveli, kavicsos talajon nem fejlődik. Cortez, amikor Mexikót meghódította, jelentette uralkodójának, V. Károly spanyol királynak, hogy a kakaóbab főzetéből egy bögrérevaló a katonát képessé teszi egésznapi menetelésre. Az őslakosok mézzel, vaníliával ízesítették; a dzsungelek fertőzött pocsolyáinak vize helyett kakaót ittak. A kakaónak olyan értéke volt, hogy a kakaóbab-szemeket váltópénzül használták. Szervezetünk „vízháztartásának" egyensúlyban tartásához a levesfogyasztás is nagy mértékben hozzájárul. Az állattenyésztő pusztai népek csak úgy ismerték, mint a Nílus deltavidékén élők, az előbbiek húslevest, utóbbiak zöldségleveseket fogyasztottak. Nagy könyvet lehetne írni Víz és az ember címen. Dr. Horváth Árpád A Lajta—Hansági Állami Tangazdaság megvételre felkínálja jó állapotban levő TÁTRA 813-típusú vontatót CSMZAP 5203 V-típusú trailert A szerelvény 40 t súlyihá'tárig ia'l!klailnrras gépek szállítására Érdeklődni: Lajta—Hansági Állami Tangazdaság Ipari Kerül ét M о s о ama g ya ró vá r 98/16-855 'telefonon a kerület igazgatójánál lehet 24
