Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 4. szám

г ELNÖKI ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1987. áp­rilis 27-én a következő napirendeket tárgyalta: 1. Az Északdunántúli Vízügyi Igazga­tóság (Győr) átfogó felügyeleti ellen­őrzésének tapasztalatai Az igazgatóság tevékenységének ösz­­szefoglaló értékelésére másodszor ke­rült sor. A korábbi, 1982. évi Elnöki Értekezlet határozatai végrehajtásra kerültek. A korábbihoz képest új fel­adatot jelent a Dunai Vízlépcsőrend­szer (GNV) megvalósításával kapcsola­­to's munkálatokban való részvétel, amelynek előkészítési és kivitelezési feltételeit megteremtették. Az igazgatóság szervezetének műkö­dése jól szabályozott, nőtt a szervezeti egységek önállósága és felelőssége. A személyi állomány összetétele és szak­mai megoszlása jó, a feladatok elvég­zésére alkalmas. A szakágazati feladataikat jó szín­vonalon végzik. A vízgazdálkodási tevé­kenységüket racionális, gondos és elő­relátó működés jellemzi. Fokozottan előtérbe került az ivóvízbázisok védel­me, mely során egyre inkább a meg­előzésre koncentrálnak. A hatósági tevékenység alapvetően megfelel mind az előírásoknak, mind a vízgazdálkodási érdekek érvényesülé­sének. Az árvízvédelmi fővédvonalak a biz­tonsági követelményeknek megfelelnek, kiépítettségük kis mértékben meghalad­ja az országos átlagot. A vízellátási-csatornázási tevékeny­ség során példamutató az illetékes ta­nácsi és egyéb szervekkel való közre­működés. A GNV-vel kapcsolatos jó felkészü­lés biztosította mind a hatóság, mind a kivitelezéssel kapcolatos tevékenység összehangolt teljesítését. A környezeti hatások értékelését folyamataisan vég­zik. A beruházási munkák tervszerűen, jó műszaki színvonalon valósultak meg. A termelési tevékenységükben a több mint 80%-os növekedést döntően a GNV kivitelezési munkáiban való rész­vétel határozta meg. A gazdálkodás főbb mutatóinak kedvező alakulását is alapvetően ez befolyásolta. A nyereség nagyságrendje jelentősen emelkedett, de hányadában hullámzott. A haté­konysági mutatók kedvezően alakultak. A feladatok teljesítését a közel azo­nos szinten mozgó létszám biztosította, a fizikai foglalkozásúak szakmai össze­tételében sikerült kedvező változást el­érni. A pénzügyi helyzetüket a stabilitás, gazdálkodásukat a takarékossági irányelvek betartása jellemzi. Kisebb hiányosságok tapasztalhatók a hatósági tevékenység és a belső el­lenőrzés ellátása területén. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy az igazgatóság ötéves fejlődése egyenletes volt, jól képviselték az ága­zatpolitikai elveket és jól valósították meg a vízgazdálkodás területi felada­tait. Mindezekért köszönetét fejezte ki a vezetésnek és az igazgatóság dolgo­zóinak. További feladatként meghatározta, hogy a működésük folyamán biztosíta­ni kell a Dunántúli Középhegység bá­nyászati célú karsztvízkiemeléseknek a térség vízgazdálkodási rendjével való összhangját. Ennek érdekében koordi­­nálttá és hatékonnyá kell tenni a tér­ségben lévő vízügyi igazgatóságok ez irányú munkáját Lehetővé kell tenni, hogy a felsőoktatásban a GNV meg­valósításával kapcsolatos gyakorlati szakismeretek — az illetékes KlSZ-szer­­vezetek bevonásával — közkinccsé vál­janak. A vízgazdálkodási társulatok tör­vényességi felügyeletét is javítani szük­séges. 2. A Dunántúli Középhegység vízgaz­dálkodásának helyzete Az Állami Tervbizottság határozatá­ban előírtaknak megfelelően, 1986 vé­gére befejeződött „A Dunántúli Közép­­hegység vízre orientált hatásvizsgála­ta", amelyben — az OVH kezdeménye­zésére — fokozott hangsúlyt kapott a budapesti termálvízrendszer védelme. A hatástanulmány — többek között — feltárta, hogy a vízgazdálkodás eltávo­lodott saját optimumától, miközben a bányászattól függő helyzetbe került. Ugyancsak az Állami Tervbizottság határozatának végrehajtása keretében a VITUKI elkészítette a Dunántúli Kö­zéphegység főkarsztvíz-tá rolójában 1986-ban bekövetkezett állapotváltozá­sok értékelését. Megállapította, hogy a sokéves átlagos beszivárgás mellett a térség egészében növekedett a tározott karsztvízkészlet fogyasztása. A teljes vízkivétel több mint 200 m3/p-cel ha­ladta meg a természetes utánpótlódás értékét. A bányavízkivételek összessé­gükben 10%-kal emelkedtek. Tovább növekedett a tároló DNy-i és ÉK-i ré­sze között a különbség és a K-i részen fokozódott a vízmérleghiány, mivel a tatabányai szénbányák bányászati cé­lú víztermelése 40%-kal haladta meg a vízjogilag engedélyezettet. A tényleges összes víztermelés a 230 m3/p-es határértékkel szemben 320 m3/p fölé emelkedett. Az OVH törekvése az, hogy a be­avatkozások hatásainak értékelésével, a következmények helyrehozatalával kap­csolatos költségeket a bányászat vi­selje. A budapesti termálvízrendszer Védelme érdekében pedig az eddigiek­nél is szigorúbban kívánja érvényesí­teni a vízgazdálkodás érdekeit. Az Elnöki Értekezlet alapos vita után úgy döntött, hogy a bányászati tevé­kenységből eredő vízkiemelések miatt felborult Közép-dunántúl vízháztartási egyensúlyának jelenlegi helyzetéről és várható következményeiről, valamint a szükséges bányászati és vízgazdálkodá­si intézkedésekről — az Ipari Miniszté­riummal együttműködve — további tá­jékoztatást ad az Állami Tervbizottság­nak. Elrendelte, hogy a budapesti ter­málvízrendszer védelme érdekében a tervezett intézkedéseket mielőbb meg kell tenni és a felhagyott, valamint a működő bányáknak a vízminőségre gyakorolt károsító hatásait meg kell szüntetni. Ennek ellenőrzésére a lehe­tőséget a vízügyi szerveknek meg kell keresni. A vízjogi engedélyekben fog­lalt előírások maradéktalan betartását a vízügyi hatóságoknak meg kell kö­vetelni. 3. A nyári csúcsidei vízszolgáltatásra való felkészülés A felkészülési munkákat a terveknek megfelelően a szolgáltató vállalatok elvégezték. A vízművek felkészítése mű­szaki szempontból kielégítő, míg a für­dőlétesítmények felkészítése az anyagi lehetőségekkel arányos színvonalon tör­tént meg. Az 1987. évi vízszolgáltatásban — a hidro'meteorológiai helyzet alakulása következtében — a talajvizet és a fel­színközeli rétegvizet hasznosító ivóvíz­műveknél a kiépített teljesítőképesség kisebb csökkenésével kell számolni. A nyár időszakában — figyelemmel a Meteorológiai Szolgálat távprognózi­sára — az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárással kell számolni, amelynek következtében a vízigények a korábbi időszakot meghaladó mérték­ben fognak jelentkezni. A települések vízellátási színvonala összességében ki­egyensúlyozott lesz, a vízhiányos tele­pülések és az előforduló vízhiányok szá­ma azonban az 1986. évit meg fogja haladni. Az ellátott települések körében kb. 12—14%-os arányt fognak képvi­selni a várhatóan vízhiányos területek. A fellépő vízhiányok elsősorban a köz­ségekben várhatók és az érintett né­pesség 500—700 ezer fő között lesz. A vízhiányok mérséklésére, illetve az előálló ellátási feszültségek áthidalásá­ra — korlátozott hatással — további intézkedéseket fognak a szolgáltató vállalatok megtenni. A fürdőszolgáltatásban — a végre­hajtott fejlesztések ellenére — az elő­ző évhez képest színvonalromlással szá­molunk. Kritikus helyzet alakult ki a víz­szolgáltatásnál használatos búvárszi­vattyúk pótlása, javítása területén, a tőkés import szivattyúk és alkatrészeik beszerzési korlátozása miatt. Az Elnöki Értekezlet további — a ha­tározati javaslatban megfogalmazott — intézkedéseket rendelt el és felhívta a figyelmet arra, ho'gy a nyári felkészü­lésről és a várható ellátási helyzetről sajtótájékoztatóban reális tájékoztatást kell adni. Rá kell irányítani a figyel­met a víztakarékosságra, az egyes tér­ségek komplikált ellátási módozataira, a fürdők zsúfoltságára és ebből eredő egészségügyi (higiéniás) gondokra, in­tézkedésekre. A vízügyi szerveknek tö­rekedni kell a lakosság megértésének és támogató együttműködésének meg­nyerésére. Az Elnöki Értekezlet továbbá úgy döntött, hogy az ágazati tőkés import devizakeretből a szolgáltató létesítmé­nyek működtetéséhez szükséges igénye­ket kell kielégíteni. Dr. Csevár Antal 6

Next

/
Thumbnails
Contents