Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 4. szám
A bányászat hatására elapadt források Gyulafirátóton Szükséges továbbá ezen rendelkezésben foglalt díjtételek karbantartása is. A szennyvízbírság-rendelet az üzemi önkontroll bevezetésével az ipari üzemek és a hatóság kapcsolatát a kölcsönös bizalom és együttműködés szintjére emelte. Az ipari vízgazdálkodás további fejlődésének fő irányai Országos adatokat tekintve 1960-ban a felhasznált összes évi vízmennyiség 49%-a esett az iparra; a növekedés arányát 1980-ra 52%-ra becsülték. Ezzel szemben az állami ipar 1980. évi teljes vízigénye ténylegesen az 1960. évi 1,4 milliárd m3/éwel szemben 7,0 rrlilliárd m3 volt, a népgazdaság összes vízigényének 75%-a. Az 1963-ban 1980-ra becsült 7,4 milliárd m3 évi frissvízfelhasználás helyett a tényleges ipari frissvízigény mindössze 3,06 milliárd m3/év volt, a népgazdaság öszszes frissvízigényének 55—60%-a. Az 1980. évi tényszámokat és a jövő prognózisát dr. Varga Miklós—dr. Kelemen László „Az ipari vízgazdálkodás fő irányai" c. cikkéből idézem. Az 1963. évi prognózis nem vált be, mivel egyrészt a mezőgazdaság vízigénye súlyát lényegesen eltúlozták, másrészt az ipari frissvízigény-növekedés csak a 40%-át érte el. Ebben nemcsak a népgazdaság fejlődési ütemének lelassulása, hanem az ésszerű ipari vízgazdálkodás játszott döntő szerepet. Vízhiányos régiók léptek fel, emiatt távoli vízbázisokból szállítanak vizet. Az elmúlt tíz év alatt az ipar fajlagos vízgazdálkodási költségei több mint kétszeresére emelkedtek. Az emelkedő költségek ésszerű gazdálkodásra késztették. Jelenleg a befogadók káros szennyezőanyagainak 3Д része az ipari üzemek által kibocsátott szennyvizekből származik. Igazgatóságunk összes sókibocsátása majdnem a felét teszi ki az országosnak, az ammónia zöme innen származik és 20%-ot meghalad az öszszes zsír-, olajkibocsátásunk is. Megállapítható, hogy az ipar vízigényei hosszú távon a jelenlegi extenzív üzemi vízgazdálkodási módszerekkel nem biztosíthatók. Az ipari vízgazdálkodásban az együttműködés fokozása jelenti a fejlődés lehetőségét. Az ipari üzemek és a vízügyi hatóságok együttműködésének fejlesztése Az Európai Gazdasági Bizottság Vízügyi Albizottsága szemináriuma (1985. X. 21—25.) a következő iránymutatással szolgál az együttműködés jogi vonatkozásaira : — Az engedélyezés során a technológia és a vízkezelés egységét, az ipari vízhasználat és a regionális vízkészlet-gazdálkodás ésszerű viszonyát kell keresni. — Az ellenőrzésben lényeges szerep jut az önkontrollnak. — A büntetés alacsony hatékonyságú, de elkerülhetetlen ösztönző. Ezeket az eszközöket nem a károkozás, hanem a szabályok áthágásának tényéhez kell kötni. Az üzemi hidrotechnológusok szerepét erősíteni kell. A mai gazdasági helyzet megköveteli a gyors termékváltást. Az ipari üzemek termékváltásával járó technológiai problémák legtöbbször kívül esnek a vízjogi engedélyezés körén. A megváltozott technológiai viszonyok között az engedélyezési paraméterek betartása komoly feladat. Az iparfejlesztési és telepítési kérdésekben a továbbiakban lényegesen szorosabb együttműködés szükséges; ez ideig zömmel a VIZIG-ek közreműködése nélkül történtek nem csekély vízgazdálkodási gondot okozva, nemegyszer gazdaságtalan megoldásokkal. Az együttműködés egyik területe a statisztikai adatszolgáltatások, amelyet az ipari vízhasználatok teljesítenek az OVH elnökének rendelete és engedélye alapján a Közgazdasági Főosztály szervezésében. Ezek rendszeres tanulmányozása két fő előnnyel járna: az adatszolgáltatók tapasztalják, hogy adataik reális igényt elégítenek ki, az Igazgatóság mérnökei pedig az adatok esetleges ellentmondásai révén feltárják az üzem vízgazdálkodásának látszólagos vagy tényleges problémáit. Az üzemi vízgazdálkodás fejlesztésének módszere a rendszervizsgálat. Akár a külső, akár a belső rendszert vizsgáljuk, az információs rendszer felállításához a kölcsönös adatszolgáltatás elengedhetetlen (az üzem részéről a felhasználói követelmények, a hatóság részéről a korlátozó feltételek megfogalmazása). Az állapotfelvétel, mint a kvázi stacioner állapotú rendszer felállítása is csak a kölcsönös elfogadott paraméterek alapján lehetséges. A vízgazdálkodás legnagyobb súlyú és legintenzívebben növekvő területe, az ipari vízgazdálkodás fejlődése a vízgazdálkodási érdekeken túlmutató általános népgazdasági érdek, amely csak az ipar és a hatóság együttműködésével valósulhat meg. Dr. Bratán Mária— Dr. Hajós Béla Magyar—szovjet vízügyi tárgyalások Az Országos Vízügyi Hivatal és a Szovjetunió Hidrometeorológiai és Környezet-ellenőrzési Állami Bizottsága (GOSZKOMGIDROMET) küldöttsége Budapesten május 11-től 15-ig tárgyalásokat folytatott a két fél közötti műszakitudományos együttműködés fejlesztéséről. A megbeszélések jegyzőkönyvét és az 1987—88. évi együttműködési munkatervet dr. Varga Miklós, az OVH és Venjamin Beresztov, a GOSZKOMGIDROMET elnökhelyettese, a két küldöttség vezetője írta alá. E szerint a két ország szakemberei közösen dolgoznak ki előrejelzési módszereket a folyómedrek feltöltődéséről, együttműködnek továbbá a hidrológiai és a vízminőség-védelmi műszerek korszerűsítésében, a vizek kémiai összetételének vizsgálatában és a vízkészlet-gazdálkodás fejlesztésében. A szovjet küldöttséget fogadta Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke. A vendégek Budapesten ellátogattak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központba és a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóságra. Megtekintették Dunakilitiben a dunai vízlépcső rendszer építkezését és megismerkedtek az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság munkájával. 5
