Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
25 éve alakult Д Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat A tizenkilencedik század nagy vízimunkáinak végrehajtásában kiemelkedő szerepük volt az érdekelt birtokosok vizi társulatainak, amelyeknek jogviszonyai már az 1885. évi XXIII. törvényben, az ún. vízjogi törvényben is fontos helyet foglaltak el. A régi vízi társulatok egészen 1948-ig, a vízügyek teljes államosításáig fennálltak és végezték oz akkor még nem állami feladatkörbe tartozó vízügyi tevékenységek nagy részét. Érdekes, hogy már az államosítás évében is volt olyan társulat — pl. Csongrádon —, amelyik jegyzőkönyvileg juttatta kifejezésre, hogy államosítását feleslegesnek tartja, hiszen a földreform következtében már nem földbirtokosi érdekeket képvisel, hanem a föld megművelőiét és ezáltal valós közérdek igényeit elégíti ki. Az államosítás kezdetén tényleg nem gondoskodtak a helyi államigazgatási szervek, a lakosság, az ipari és mezőgazdasági üzemek közti vízügyi kapcsolat és együttműködés szabályozásáról, különösen pedig az érdekelteknek a vízgazdálkodási feladatok megoldásába történő bevonásáról. Ennek következtében olyan — később helytelennek bizonyult — szemlélet alakult ki, hogy a vízgazdálkodás valamennyi munkájának, még a helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási tevékenységnek az ellátása is kizárólag központi állami feladat, a vízügyi szervezet kötelessége. 1957-ben, az 1957. évi 48. sz. törvényerejű rendelet hozta meg a vízgazdálkodásban érdekelt lakosságnak a vízügyi munkák ellátásába való bevonási lehetőségét — érdekeltségük alapján. Ez a jogszabály lehetővé tette a vízgazdasági társulatok alapítását, ezzel létrehozta a helyi érdekeltségű és helyi erőforrásokból elvégezhető vízgazdálkodási feladatok megvalósításának az érdekeltek önigazgatásával és erőforrásainak felhasználásával működő szervezeti formáját. Szentes és környékén a vízrendezés és vízhasznosítás kérdései minden időben különleges jelentőségűek voltak. Olyan térség ez, amely a töltésrendszer megépítése előtt jórészt tiszai (körösi) elöntésektől szenvedett. A töltések az árvizeket a múlt század második felétől már távoltartották, de éppen emiatt belvízproblémák keletkeztek, majd ezek részbeni megoldásával együtt azonnal felvetődött az öntözés szükségessége. 1885 előtt, tehát száz éve még 9 társulat működött itt. 1885 hozta meg e társulatok egyesülését a Körös—Tisza—Maros Ármentesítő Társulatba. Ez a nagy társulat az árvízvédelmi töltések véglegesítésén, majd folyamatos erősítésén túl kiépítette a Veker, Kórógy és Ludas vízfolyások belvízi műveit, a szentesi és mindszenti szivattyútelepeket. A mostani, újjáalakított társulat tehát nagy szakmai hagyományoknak is az örököse. A mai társulat, a „Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat” 1960. szeptember 26-án, egy 15 fős szervező bizottság alakításával kezdte szervezését, az alakuló taggyűlés pedig 1960. november 23-án 59 taggal határozta el a társulat megalakulását. A társulat működése 1960. december 1-én kezdődött meg. A társulat működési területe Csongrád megyében: Szentes, Cserebökény, Árpádhalom, Derekegyház, Eperjes, Fábiánsebestyén, Magyartés, Nagytőke, Mindszent és Szegvár területe. Békés megyében magában foglalta Nagyszénás és Gádoros községeket. 1961. január 1-én a társulat a szegvári vízgazdálkodási társulattal, a gémestavi nyárigát-társulattal és a mucsiháti vízgazdálkodási társulattal egyesült. 1962. január 1-én a két Békés megyei község a csabacsüdi társulathoz csatlakozott, viszont ide egyesült a Szolnok megyéhez tartozó, Kunszentmárton és Öcsöd községek területeit magában foglaló Kunszentmárton és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat. Az egyesülésből Öcsöd község rövidesen kivált. 1962 óta a Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulat területe lényegesen már nem változott. 1965-ben a társulatnak 49 tagja volt, s 3185 érdekelttel állt kapcsolatban. A tagok közül 5 állami gazdaság, 2 erdőgazdaság, 42 mezőgazdasági termelőszövetkezet volt, az érdekeltek közül 3106 egyéni gazda. 1985-ben, a fennállás 25. évében a társulat 105 ezer ha működési területen dolgozik, 30 taggazdaság 80,5 ezer ha tagterületén. A tagok közül 5 állami gazdaság, 1 erdőgazdaság, 3 állami vállalat, 14 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 7 tanács. Az érdekeltek száma: 348. Az érdekeltségi hozzájárulás 1970-ig 10 Ft volt hektáronként. Ez fokozatosan emelkedett az 1986-ban érvényes 70 Ft/ha-ig. A társulat feladata volt megalakulása óta a közcélú vízrendezési művek tervezése, építése és karbantartása. A társulat tagjainak megrendelésére üzemen belüli vízrendezési és vízhasznosítási műveket is tervezett, épített, karbantartott a társulat. Szintén megbízás alapján hajtott végre öntözés-üzemelési feladatot, vagy végzett vízépítési betonelem-előregyórtási munkákat. A társulat készítette el 1979-ben Szentes város vízrendezési koncepciótervét. Jelentős volt a társulat munkájában a közcélú vízrendezési beruházások és karbantartások alapfeladatának ellátása, de a hetedik ötéves tervben már a meliorációs program végrehajtására is jelentős erőket fog fordítani a társulat. Igen fontos a megrendelők részére végzett és végzendő építés-szerelési munka, valamint a tehergépkocsikon és tréleren végzett szállítás is. Külön szólhatunk a társulat öntözési tevékenységéről. A társulat működési területén már a XIX. századból is tudnak öntözésről. 1875 után viszont először a bolgár rendszerű kertészeti öntözés kezdett elterjedni. A táj a zöldségtermesztésre igen alkalmas. Magas a napsugaras órák száma is. A nyári hőmérséklet magas, viszont a csapadékmennyiség országosan itt a legalacsonyabb, alig 500 mm az éves átlag. Az öntözést a gazdálkodás igényli, viszont nincs még korszerű és egységes öntözőrendszere. Jelenleg a kettős működésű — belvíz és öntözővíz vezetésére egyaránt használt — csatornák segítenek az öntözésben is. A társulat kezelésében 1985-ben 36 km magas vezetésű, 46 km mély vezetű és 111 km kettős működésű öntöző- vagy öntözésre is használt csatorna volt. A társulat által végzett öntözésekhez a kurcai fővízkivétel 5 m3/s, a Szarvas— Kákái öntözőfürt a holt-Körösből 2 m3/s hozamú vizet szolgáltat. Ezen kívül a társulat üzemeltet még 18 átemelést, 6,7 m3/s összes vízhozammal. A társulat területén 800 ha zöldséget, 400 ha rizst, 5500 ha szántót, 1500 ha rétetlegelőt, 300 ha egyéb mezőgazdasági terméket öntöztek sokévi átlagban. Vízzel ellátott halastó terület: 382 ha. Régebben több rizst öntöztek, mint most, a zöldség öntözött területe viszont növekedett. A társulat öntöző tevékenységét jól jellemzi, hogy 1982-ben a KISZ központi ifjúsági öntöző tábort szervezett a társulatnál, annak közreműködésével és védnökségével. A társulat tevékenységét dicséri, hogy az Országos Vízügyi Hivatal, illetve az országos Választmány által meghirdetett szocialista munkaversenyben 1971- ben országos negyedik, 1977-ben pedig második helyezést ért el, mely utóbbi a „Kiváló Vállalat” cím elnyerését is jelentette. Ebben a rövid összefoglalásban nem célunk, hogy a társulat eredményeiben különösen kitűnt munkatársak tevékenységét is részletesen méltassuk. Mégis itt emeljük ki Papp Lajos ü. v. igazgató nevét, aki a kezdetek óta dolgozik eredményesen a társulat sikereiért, s akinek a nevével szinte öszszenőtt a társulat alkotó közössége. A társulat — mint írtuk — a hetedik ötéves tervben a meliorációs tevékenységre kiemelten összpontosítja erőit. Hat taggazdaság összesen 230 ezer ha területét érinti az üzemi meliorációs építés és több, mint 7 ezer ha területen talajcsövezési munkák lesznek. De az eddigi alapfeladatok sem hagynak pihenést: 109 km csatornahosszon végeznek bővítéseket, hogy mintegy 310 km2 belvizes területen növekedjék a vízelvezetés biztonsága. Mindez gépvásárlással, műszaki fejlesztéssel jár, s az elvégzett munkáknak fedezetet kell nyújtaniuk a felvett hitelek visszafizetéséhez is. Sok fontos munkát, további munkasikereket kívánunk a nagy hagyományokon növekedett, 25 éve megújult és szépen fejlődő Társulatnak! Dr. Vágás István 20
