Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
hén csökkenő tendenciát mutat; e települések OKI minősítés szernit „erősen szennyezettnek. Az előadó áttérve a településüzemeltetés által előidézett környezeti ártalmak csökkentésére, rövid áttekintést adott a települési szilárd hulladékok környezetszennyezésével kapcsolatos gondokról. Érintette a közutak sózásával kapcsolatos problémákat, feladatokat. Dr. Havas Miklós, a Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottságának titkára előadásában azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a különböző társadalmi szervek, tömegszervezetek és mozgalmak — így többek között a Hazafias Népfront — milyen módon járulhatnak hozzá a települési környezetvédelem terén jelentkező feladatok megoldásához. Bevezetőben rámutatott arra, hogy Komárom megyében a 70-es évek elejétől fokozatosan kibontakozott a Hazafias Népfront környezetvédelmi munkássága és olyan helyzet alakult ki, amelyben erőteljessé vált a jelző funkciók kibontakoztatása, a társadalmi őrhálózat aktvistákkal való kibővítése, a jelzések továbbítása a hatóságokhoz. A települések szépítése, a parkosítási, fásítási akciók széles körben ismertté váltak és jelentős eredményeket mondhatnak magunkénak, hangsúlyozta az előadó, majd így folytatta: — A legutóbbi öt évben több mint másfél millió forintot a Hazafias Népfront lehetőségeiből használtunk fel pl. a fásítási mozgalom során. A hasznoshulladék-gyűjtési akció területén elsősorban a háztartásokban keletkező másodlagos nyersanyagok újrahasznosítására törekedtünk és törekszünk. A befolyt összegeket közcélú beruházások támogatására használjuk fel, elsősorban természetesen a környezet fejlesztésére, szépítésére. A településfejlesztési társadalmi munka az ötödik ötéves tervben a megyében 685 millió forintot eredményezett, míg a hatodik ötéves terv első négy évében ennek értéke meghaladta az 1 milliárd forintot. Ennek nagy részé ugyancsak a környezet szépítését, fejlesztését szolgálta. Dr. Madas András ny. miniszterhelyettes, a MTESZ Környezetvédelmi Bizottságának elnöke előadásában a környezetkímélő mezőgazdaság rendszerével foglalkozott. Az első, az 1950-es évekig tartó ún. naturális, zárt mezőgazdasági rendszer jellemzője az volt, hogy ebben minden mellékterméket hasznosítottak, takarmánynak, trágyának, tüzelőnek. Kívülről bevitt energiára nem szorult, ellátta önmagát. Hátránya volt, hogy viszonylag kicsi volt az árutermelő képessége. A második, a kollektivizálással egybeeső, ún. iparszerű mezőgazdasági rendszerben megszűnt az igavonó állomány és ezt felváltotta a traktor. Ennek azonban az volt a következménye, hogy a mezőgazdaság egész vonóerő szükségletét kívülről bevitt energiával, folyékony tüzelőanyaggal kellett pótolni. A melléktermékek felhasználása megszűnt. A tápanyagellátásban nem számoltak a szerves anyaggal. Olyan olcsó volt a műtrágya, hogy a szalmát már drágább volt behordani, trágyává alakítani és visszavinni a földbe. Mindezt egybevetve azonban, ezek a káros hatások eltörpültek a kiváló eredmények mellett. Új növényfajták jelentek meg és ezek velejárójaként kialakult az új növényvédelem, ami fokozta a kemizálást. Ebben az új helyzetben kezdtek olyan negatív jelenségek mutatkozni (vizek, talajok elszennyeződése stb.), amelyek miatt jelentkezett az az igény, hogy a mezőgazdaságban át kell térni az ún. környezetkímélő gazdálkodásra. Ennek kapcsán felvetődött az a kérdés, hogy lehet-e úgy növelni a mezőgazdasági termelést, hogy a környezet eddigi szennyeződése megálljon, sőt csökkenjen. A válasz az, hogy lehet. A környezetkímélő mezőgazdasági rendszer általános jellegű bevezetésének egyik előfeltétele a szemléletváltás, a másik pedig egy olyan mérő, tároló, adatfeldolgozó rendszer kiépítése, amely lehetővé teszi a szennyezések mérését. Az előadó ezt követően áttért a környezetkímélő mezőgazdasági rendszer főbb elemeinek az ismertetésére. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy ennek a rendszernek az első és legfontosabb eleme a talajok legkedvezőbb fizikai, kémiai és biológiai állapotának rendbehozása. A savanyodás folyamatát meg kell állítani. Be kell vezetni a normál tápanyag ellátás mellett a nitrogén, foszfor, káli mellé a meszet és a magnéziumot. Fontos feladat a talajok szervesanyag-tartalmának megfelelő feltöltése és visszaállítása. A második eleme ennek a rendszernek a megfelelő műtiógyák biztosítása és ezeknek helyes módszerrel történő talajbajuttatása, amihez megfelelő műtrágya kiszóró gépekre van szükség. A környezetkímélő gazdálkodás harmadik elemeként az előadó a helyes hígtrágya kezelést említette meg, hangsúlyozva, hogy ezen a téren számtalan módszer alakult ki — tehát a hígtrágya kezelése megoldott —, csak hasznosítani kellene ezeket. A MÉM egyébként azt javasolja, hogy az üzemek térjenek vissza a szalmás trágyára. Új sertéstelepeknél csak szalmás kezelésre adnak ki engedélyt. Elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági területek célszerű hasznosítása, a vetésszerkezet váltás, a legelők célszerű hasznosítása, a környezetkímélő növényvédelmi rendszer kialakítása. Ez utóbbinál lehetőség nyílik a vegyszer felhasználás csökkentésére. Olyan összehangolásra lenne szükség, hogy az agrotechnikában és a növényrendsz^rben, növénysorrendben érvényesüljenek a növényvédelmi szempontok. Az előadó röviden kitért a kiskert-gazdálkodással kapcsolatos problémákra és megoldásokra, majd befejezésül utalt arra, hogy a környezetkímélő gazdálkodás érvényrejuttatásában meghatározó szerepe van a szakértelemnek, tisztességnek és a felelősségérzetnek, de mindezek mellett célszerű az anyagi érdekeltséget is érvényesíteni. A plenáris ülés befejező előadását Tárnái Péter igazgató, a Komárom megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás elnökhelyettese tartotta. Bevezetőjében rámutatott arra, hogy a megoldásra váró környezetvédelmi feladatokban jelentős szerepe van a rendelkezésre álló feltételek és eszközök összehangolásának, az e területen fennálló nagy szervezési rés szűkítésének, a helyi erőforrások feltárásának és fokozottabb bevonásának. A megye gazdasági szervezetei már megtették ezirányban első lépéseiket, amikor létrehozták a Komárom megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulást. Ennek keretében jobban lehet szolgálni a vállalati és népgazdasági érdek mellett a területi érdekeket, a területen jelentkező környezetvédelmi problémák megoldásának sürgősségi sorrendjét az önálló döntési jog sérelme nélkül, a központi akaratnak is jobban megfelelő módon. Az előadó ezt követően rövid áttekintést adott a Társulás tevékenységéről és ennek kapcsán többek között a következőkre utalt: Társulásunk munkamódszere: koordinatív menedzsermunka, interdiszciplináris munkamódszerrel. Alapját képezi a rendelkezésre álló információk felhasználásával a területi és külső, gyakorlati és tudományos szakemberek szellemi erőforrásának célra orientált integrálása, gyors és hatékony mobilizálása. Kapcsolatot alakítottunk ki, kapcsolatba kerültünk több hazai információs szervezettel, tudományos intézettel, egyetemmel és főiskolával, többek között a MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságával, az ICID Magyar Nemzeti Bizottságával, a KGST magyarországi környezetvédelmi programjaival, s rajtuk keresztül több keleti és nyugati külföldi szakcsoporttal és szakemberrel, kölcsönös hasznossággal. De nem kevésbé fontos a megye gazdasági szervezeteivel, környezetvédelmi felelőseivel és szakembereivel való állandó, folyamatos kapcsolatunk. Mindezek a rövid múlt ellenére máris igen jelentős eredményeket hoztak. Sikerült feltárni, megszervezni és a feladatok gazdaságos és hatékony megoldásának kidolgozásával együtt létrehozni az azonos problémakörűek között több együttműködést, gazdasági társulást a megvalósításra. Kiemelkedő az egész társadalmunk egészségét a táplálékláncolaton, az ivóvizén keresztül diffúz módon veszélyeztető kémiai szerek, lakótelepi szennyvizek kármentes és gazdaságos regulálása érdekében létrehozott szabadtéri liziméteres kutatóbázis, melynek segítségével nagy térségre kiterjedően gyorsan és gazdaságilag is hatékonyan lehet a szennyezőhatást visszaszorítani a megye területén. Ennek jelentőségét a mezőgazdasági és egészségügyi ágazat is kiemelten kezeli, fejlesztésében és hasznosításában, közreműködik. A hasznosításba bekapcsolódott az ipari ágazat is, a telep tapasztalatai, tervei alapján készül a Paksi Atomerőmű Feked—Vemenden tervezett izotóptemetőjében is egy ugyanilyen liziméter állomás. A plenáris ülés Jantner Antal miniszterhelyettes zárszavával ért véget, majd ezt követően a tanácskozás szekcióülések keretében folytatta munkáját, a második napon pedig üzemlátogatásokra került sor. L. F. 19
