Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
teli berendezések, műhelyek, laboratórium stb. szükséges. Ezek az épülő Sajólád—Bocsi vízműnél már nagyrészt meg' vannak és kisebb költséggel tovább fej leszthetők. Természetesen a Sajólád—Bocsi központi nagyvízmű létesítéséhez is további feltáró munkák szükségesek. Ilyenek a vízdúsításhoz, illetve annak megtervezéséhez szükséges üzemi méretű infiltrálási kísérletek, amikhez provizórikusán a Hernád, — időnként mutatkozó —, jó minőségű vize is felhasználható. Szükséges továbbá részletes víztisztítási vizsgálatokat, kísérleteket végezni a Tiszából nyerhető vizekkel. A megyei (fővárosi) főügyészségek a közelmúltban a Legfőbb ügyészség munkatervében előírtak szerint megvizsgálták a vízügyi igazgatóságok hatósági tevékenységének törvényességét. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a vízügyi igazgatóságok engedélyezési, kötelezési és bírságolási eljárása, valamint a szakhatósági tevékenysége megfelel-e a jogszabályoknak és a jogpolitikai követelményeknek, hogyan szolgálja a vízvédelmi és környezetvédelmi célkitűzéseket. A vizsgálatra annak a vizsgálatsorozatnak a részeként került sor melyet az ügyészi szervek a környezetvédelemmel kapcsolatos hatósági tevékenység érvényesülésének törvényességi értékelésére irányulóan folytatnak. A három fő környezetvédelmi érdek közül a földvédelemre és a levegő tisztaságának védelmére irányuló hatósági körbe tartozó jogszabályi rendelkezések törvényességi értékelése már megtörtént. Ezúttal a mostani vizsgálat a vizek védelmét ellátó tizenkét vízügyi igazgatóság hatósági tevékenységére terjedt ki. A felszíni és a felszín alatti vizek védelme társadalmi érdek. A víz ugyanis az emberi környezet egyik legfontosabb jogilag védett tárgya. A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelméről elsősorban a vízügyről szóló 1964. évi IV. sz. törvény és a végrehajtására kiadott, a 10/1984. (II. 7.) MT sz. rendelettel módosított és kiegészített 32/1963. (XII.. 13.) Korm. sz. rendelet rendelkezik. A vizek mennyiségi és minőségi védelmének kiemelkedő fontosságát jelzi az MSZMP XIII. Kongresszusa határozatának e témakörrel kapcsolatos része is, amikor kimondja: a vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégítése, a vizeinkkel való takarékoskodás, a minőségvédelem és a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása. E fontos politikai döntés és az előbbiekben megjelölt jogszabályok megEgyéb előkészítő, feltáró munkára is szükség lesz még a javasolt központi nagyvízmű megtervezéséhez és kivitelezéséhez, mindezek azonban aránylag rövid idő alatt elvégezhetők. A koncepció előnyeként említhetném még a fokozatos kiépíthetőséget, s a közben szerzett tapasztalatok hasznosíthatóságát. Persze ez a javaslat csak koncepció, s nem tanulmányterv, amire éppen a koncepció helyességének igazolására igen nagy szükség lenne. Egy tanulmányterv még kiegészítő alternatívákat is felszínre hozhat. Pl. a Köröm község térségében 90 m vastagfelelő végrehajtása — a társadalom anyagi erőinek igénybevételéhez igazodó — összehangolt, sokrétű tevékenységet kívánt meg a vízgazdálkodással és vízminőség-védelemmel foglalkozó gazdálkodó szervektől és vízügyi hatóságoktól. Az ügyészi szervek a vizsgálatuk során sajátos jogállásukból adódóan a hatósági osztályok és a szakágazatok eljárásainak törvényességét értékelték. Ennek során mintegy 10 100 ügyből tételesen 2300 ügyet- vizsgáltak meg. A A megvizsgált ügyek száma megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a vízügyi hatósági tevékenység törvényességi helyzetéről valós képet kapjunk. Mindezt a következőkben ismertetjük. Az ügyészi vizsgálat általános megállapítása szerint a vízügyi igazgatóságok hatósági tevékenysége, valamint a más szervek eljárásaiban történő szakhatósági közreműködése általában jól szolgálja a környezetvédelmi célkitűzéseket. A vizsgálat nem tárt fel olyan hatósági intézkedést, amely e vízvédelmi érdekkel ellentétes lett volna. Tudnunk kell azonban, hogy a vízminőség helyzetének alakulása elsősorban nem a vízügyi hatóságok tevékenységén múlik, hanem azon, hogy a gazdálkodó szervek temelési, gyártási, felhasználási tevékenységébe mikor épülnek be valójában azok a jogszabályi előírások, amelyek a vizek tisztaságát, minőségét kívánják védeni. A hatósági tevékenységre alapvetően a döntések gondos előkészítése, a tényállás alapos tisztázása a jellemző. A kötelezések meghatározásánál a hatóságok figyelembe veszik — a vízminőségvédelmi érdeket nem sértő határig — a kötelezettek anyagi teherbíró képességét, a gazdasági és a népgazdasági érdekeket is. A vízügyi igazgatóságok hatósági osztályai engedélyező, kötelezést vagy ságot is elérő homokos-kavics összlet vízadó rétegeire telepíthető kútcsoport kialakítását, ahová a koncepcióban javasolt nyersvízvezeték leágaztatásával dúsítóvíz is eljuttatható. A kútcsoport rétegvizét szükség esetén a központi nagy vízműtelepen lehetne tovább kezelni. Az eddigi kutatások szerint az innen nyerhető vízmenyiség újabb vízműegység kialakítására látszik alkalmasnak. A közölt indokok alapján javaslatomat a szakma művelői és a széles körű műszaki értelmiség szíves figyelmébe ajánlom. Gerhard Kálmán szennyvízbírság kiszabását tartalmazó határozatainak többsége érdemben törvényes, megfelel a jogpolitikai követelményeknek. Külön kiemelést érdemel a részletes és alapos indoklás, amely nagymértékben fokozza a határozatok meggyőző erejét. Több helyütt azonban a költségvetési szerveket is szennyvízbírsággal sújtották, bár erre jelenleg nincs jogszabályi lehetőség. Fontos jogpolitikai érdekek fűződnek az eljárások gyors lefolytatásához és a határozatok meghozatalához. Ebből a szempontból az első fokú eljárások időszerűsége, gyorsasága nem kielégítő. Gyakori jelenség az ügyintézési határidő túllépése az engedélyezési eljárásokban, továbbá az eljárás elhúzódása a szakágazati vélemények beszerzése, ill. a késelelmes hiánypótlás miatt. A vízügyi igazgatóságok az engedélyezési és kötelezési határozataikban, szakhatósági állásfoglalásaikban megfelelően érvényesítik a környezetvédelmi szempontokat. Ugyanakkor kötelezéseik végrehajtásának számonkérése, kikényszerítése következetlenséget, határozatlanságot tükröz, ami rontja a hatékony hatósági ellenőrzés eredményességét. A vizek tisztaságához fűződő érdekek biztosítása adott esetben nem csak a szennyvízbírság kiszabását kívánja meg, hanem szükségessé teszi a személyes felelősség érvényesítését is. Tapasztalataink szerint a szakágazatok és a hatósági osztályok nem vizsgálják, hogy a bírság kiszabása mellett van-e ok és lehetőség más intézkedésre; pl. hatósági kötelezésre a szennyezés megszüntetése érdekében vagy személyes felelősségre vonás (fegyelmi, szabálysértési, büntető eljárás) kezdeményezésére. Mindezek miatt a vízminőség-védelemnek ez a komplex szekció rendszere nem működik kellőképpen. Az általános megállapításokon túlmenően — amely összességében a vízügyi igazgatóság hatósági tevékenységéről kedvező képet ad — az egyes eljárási rendelkezések alkalmazásának törvényességével kapcsolatban rá kell mutatnunk még a következőkre is. A vízjogi engedélyezési eljárásban a megalapozott döntés meghozatalához szükség van bizonyos mellékletek csatolására is. E mellékleteknek a körét részletesen a 3/1982. (III. 12.) OVH sz. rendelkezés állapítja meg. A hatósági osztályok gondosan vizsgálják az előírt mellékletek meglétét és szükség esetén — néhány ügytől eltekintve — él-A vízügyi igazgatóságok hatósági tevékenységének ügyészi tapasztalatai (Készült a vízügyi igazgatóságok hatósági osztályvezetői részére Balatonfüreden, 1985. október 14—17. között tartott továbbképzésen elhangzott előadás alapján.) 10
