Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 2. szám

A dúsított talaj, vagy rétegvizekre alapított vízmű előnye, hogy ellenőrzött, előkezelt (ülepített stb.) nyersvíz helyettesíti a természetes vízfolyást. A talajba, illetve a vízadó rétegbe betáplált felszíni víz jó minősége biztosíték a termelő kutakból kitermelhető ivóvíz minőségére, megfelelő minőségű vízadórétegek esetén. Ha a vízadó rétegből dúsítás nélkül kitermelhető felszín alatti víz minősége is már javításra szorul, a betáplált felszíni víz felveszi (főleg kezdetben) a vízadó réteg kedvezőtlen (vasas, mangános, v. más) tulajdonságát. Ezek kedvezőtlen, nem kívánatos komponensek azonban idővel csökkennek, javulhatnak, mintegy kimosódnak a dúsított rétegekből. Jó példa erre az ÉRVV Borsodsziráki I. sz. vízműtelepe, ahol a bedúsított kutakból nyert víz norma feletti vas-mangán tartalma miatt vas-mangántalanító berendezést létesítettek 1964-ben. Néhány évi üzemelés után egyes kutak vas-mangán tartalma csökkenni kezdett, majd oly mértékben javult a víz minősége, hogy 1982-ben az egész vas-mangántalanító berendezést üzemen kívül helyezték. A vízdúsítás előnye a közvetlen felszíni víz felhasználásával szemben az, hogy a bedúsított víz felveszi a vízvezető rétegek hőfokát és elveszti kellemetlen organoleptikus tulajdonságait. Hátránya a magasabb beruházási és üzemelési költség, mely főleg az így szolgáltatott víz jó minőségében „térül meg.”

Felszíni vizet közvetlenül felhasználó ivóvízművek világszerte szaporodnak. Alkalmazásuk arányosan növekszik a rohamosan emelkedő ivóvíz szükségletekkel. Fő előnyük, hogy költséges vízbeszerzési berendezések (különféle sekély- és mélyfúrású kutak, karsztjárat feltárások stb.) helyett a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló felszíni vízfolyásokból közvetlenül kiemelt vízkészletekre épülnek. Azonban (sajnos), a számbajöhető felszíni vizeink minősége meszsze elmarad a közvetlen fogyasztásra alkalmas ivóvíz-minőségtől, s így ezek a vizek költséges tisztításra, kezelésre szorulnak. Az úgynevezett nyersvizet először — hasonlóan a felszín alatti vizek dúsításánál alkalmazott módhoz — előkezelik (ülepítik, vegyszerezik), majd a bedúsításnál alkalmazott talaj, illetve rétegszűrés helyett mesterséges gyorsszűrőkre vezetik, szükség szerint a nem kívánt komponensei miatt tovább kezelik, végül fertőtlenítik. A gyakorlatban használt — így Északmagyarországon is alkalmazott — eljárások nem befolyásolják lényegében a felszíni vizek hőfokát, amely télen túl alacsony, nyálon magas, valamint organoleptikus (szag és íz) tulajdonságait, ideértve a víz lágyságát is.

Ezen hátrányai mellett az ilyen vízművek ki vannak szolgáltatva a felszíni vizeket érő szennyezéseknek. A szenynyeződések töménységük és fajtájuk szerint bizonyos mértékig kivédhetők, de különösen olajos, toxikus szennyezések esetén a felszíni vízkivételi mű termelését le kell állítani. Ilyen esetekre alternatív vízszolgáltatás biztosítására is szükség van.

Reálisan mérlegelve hidrológiai helyzetünket a Tisza vízgyűjtőjében, nem táplálhatunk illlúziókat a felszíni vízfelhasználásra alkalmas, nagyobb vízhozamú vízfolyásaink minőségének jövőbeni alakulását illetően. A Tisza vízgyűjtőjének felső szakaszai határainkon kívül esnek. Ezeken a területeken mind az ipar, mind a mezőgazdaság dinamikus fejlődésben van. Viszont a technika fejlődésétől, korszerű vízvédelem^ tői, tisztítóberendezésekről legfeljebb a véletlenszerű szennyeződések gyakoriságának, súlyosságának csökkenése várható, de ugyanakkor az átlagos, folyamatos szennyezés mértéke — bár lassan és igen kis léptékben — növekedni fog. Ez a felismerés vezeti szomszédainkat vízgyűjtőik felső szakaszain arra, hogy nagy regionális ivóvízrendszereik vízbázisául vízfolyásaik legfelső szakaszait válasszák, még akkor is, ha ez csak hatalmas 50—100 millió m3-es víztározók létesítésével, és a tározók feletti vízgyűjtők bevédésével valósítható meg. Ilyen lehetőségekkel nem rendelkezünk, ezért olyan hosszú távú ivóvízbeszerzési stratégiát kell kialakítanunk, amely számol az ismert realitásokkal és számbaveszi a népgazdaság legvalószínűbb fe|lődési rendjét is.

Miskolc város és BAZ megye távlati vízigényeinek kielégítésére általam javasolt ivóvízbeszerzési koncepció ilyen megoldáson alapul. Olyan vízbázis kialakítását veti fel, amely megvédhető a vizeinket fenyegető szennyeződésektől, hosszú távon is kellő mennyiséget biztosít, és az előállításra kerülő ivóvíz minősége kielégíti a mindenkori igényeket.

8