Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
A vízgazdálkodás fejlődése a VII. ötéves tervben A vízgazdálkodás jövőbeni feladatait a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata az alábbiakban fogalmazta meg: „A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielégitése, a vizeinkkel való takarékoskodás, a minőségvédelem és a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel. Nagyobb figyelmei kell fordítani a csatornázásra és a szennyvíztisztításra. Magas színvonalon kell tartani az ár- és belvízvédelmet. Folytatni kell a Balaton vízminőségének javítására megkezdett programok megvalósitását.” Ezt követően a népgazdasági és ágazati tervező munka három változatot vizsgált meg. A vízgazdálkodás fejlesztésének követelményeit a VI. ötéves tervidőszakban megmaradt feszültségek és az ebből adódó determinációk, a vízgazdálkodás egészét érintő kiemelt társadalmi-gazdasági programok határozták meg. A népgazdaság fejlődésének lehetséges mértékével összhangban a célok végrehajtásának alapkövetelménye egyrészt a vízpotenciál, mint természeti erőforrás tervszerű hasznosítása, másrészt a víztakarékosság és vízminőségvédelem elveinek fokozottabb gyakorlati érvényesülése. A tervezés a vízgazdálkodás fejlesztéspolitikájában alapvetően két prioritás érvényre juttatását tűzte ki célul: — az egészséges ivóvíz iránti igények szélesebb körű kielégítését; — a felszíni és felszín alatti vízkészletek minőségének fokozott védelmét; A VII. ötéves tervező munka ezt követő feladatai között további részletes elemzéseket kellett elvégezni annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás öszszességében és különösen a kiemelt prioritások tekintetében még inkább közelítsen a társadalom és a gazdaság indokolt elvárásaihoz. A népgazdaság VII. ötéves tervét az Országgyűlés 1985. december 20-án foglalta törvénybe. Az 1985. évi VII. törvény 48. § a vízgazdálkodás feladatait a következőkben írja elő: ,,(1) A vízgazdálkodásban elsődleges feladat a hazai vízkészletek és vízenergia tervszerű hasznosítása, a víztakarékosság és a vízminőség védelme. (2) Fokozni kell a vízzel való gazdálkodás hatékonyságát. A termelésben a víztakarékosság szempontjai már az alapanyagok megválasztásánál és a termelési technológia kiválasztásánál érvényesüljenek. A lakosság és a közületek takarékos vízhasználatát erre ösztönző intézkedésekkel és a műszaki feltételek korszerűsítésével segíteni kell. A lakossági, ipari, mezőgazdasági vízszolgáltató rendszerek gazdaságos együttműködésével törekedni kell a meglevő vízműkapacitások hatékonyabb kihasználására. (3) A rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat a felszíni vizek és a felszín alatti vízkészletek fokozott védelmére kell összpontosítani. A lakosság közműves vízellátását elsősorban azokban a térségekben kell fejleszteni, ahol közegészségügyi szempontból kívánatos minőségű vízkészlet még nem áll rendelkezésre. (4) A vízellátás fejlesztésével váljon teljesebbé a lakosság egészséges ivóvízellátása. A szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztésével a kiemelt védelmi területeken folytatni kell a vízminőség javítását. Szélesebb körben szükséges alkalmazni a szennyvízelvezetés és -tisztítás költségtakarékos megoldásait. Az új lakások építésével összefüggő víz- és csatornahálózat kiépítése mellett kapjon egyre nagyobb hangsúlyt a meglevő lakások bekötése a hálózatokba. (5) Az ár- és belvizek megelőzésére, elhárítására elsősorban a kiemelt területekre összpontosítva folytatódjon a védelmi művek kiépítése és erősítése, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. A vízrendezést a mezőgazdaság talajvédelmi, talajjavítási igényeivel összhangban kell megvalósítani.” II. A fő irányokon belül is alapvető feladatot képez a települések közműves ivóvízellátásának fejlesztése különös tekintettel azokra a térségekre, ahol a közegészségügyi szempontból kívánatos minőségű vízkészlet nem áll rendelkezésre és a dél-alföldi térség vízminőség javítására. A vízellátás kapacitás fejlesztését az előző tervidőszakhoz képest mérsékelni célszerű, a terv a víztermelő kapacitások mintegy 12%-os bővítésével számol, ez fedezi a lakásépítés és korszerűsítés, az intézmények és az ipar indokolt közműves vízszükségletét. A közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya elérheti a 90—91%-ot, a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya pedig a 72— 73%-ot. Ezzel további mintegy 600 ezer fő juthat egészséges ivóvízhez és közel 400 ezer lakásba vezethető be a közműves ivóvíz. A tervidőszak elején még 773 véglegesen el nem látott településből 451 település ivóvízellátását irányozza elő a terv, a fennmaradó több településén az ivóvízellátás még ideiglenes marad. A dél-alföldi térség vízminőség-javítása — megfelelő sorolással — terv szerint folytatódik, s 1990-ig várhatóan mintegy 40 település helyzete lényegesen javítható. A vízkészletek minőségének védelme érdekében elsődleges feladat a szennyvízelvezetés és -tisztítás dinamikus, a vízellátás ütemét meghaladó fejlesztése. A vízminőség védelme érdekében indokolt elérni, hogy a közüzemi szennyvíztisztító telepek kapacitásának növekedése előzze meg közcsatornán elvezetett szennyvizek növekményét. A szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztésének összhangját területi súlypontozással kell megteremteni. Jelentősebb fejlesztéseket elsősorban a kiemelt vízminőségvédelmi területeken és néhány kiemelt városban indokolt gyorsítani. A felszíni1 vizek szennyezőanyag-terhelésének csökkentése és a felszín alatti vízkészletek védelme különösen Győr-Sopron, Komárom és Baranya megyékben, Debrecenben, a Dunántúli-középhegységben, valamint a borsodi és mecseki fedetlen karszt területeken tesz szükségessé dinamikusabb fejlesztést. Az anyagi eszközök összpontosítása és az egyszerűbb — a természet adta lehetőségek kihasználása — elsődleges követelmény. Szükséges elérni, hogy 1990-ig a közüzemi szennyvíztisztító művek kapacitása 40%-kal, közel 500 ezer m2 3/d értékkel növekedjen. A terv azzal számol, hogy további 220—250 ezer lakás, az összlakások 43%-a a közcsatornába bekapcsolt lesz. A közcsatornázott területeken élő lakosság számaránya 53— 54%-ra nőhet. Ez a fejlesztési ütem azonban még nem javítja számottevően a víziközmű ellátottság belső arányosságát. Ezért a VII. ötéves tervidőszak során további összehangolt munkával szükséges megteremteni a vízminőségvédelmi célok megvalósításának anyagi, műszaki feltételeit. A VII. ötéves tervben a fürdőellátás fejlesztésére csak szűk körben van lehetőség. Elsősorban a kiemelt nemzetközi jelentőségű fürdők fejlesztésére és a meglevő nagy hagyományokkal rendelkező budapesti fürdők rekonstrukciójára kerülhet sor. E területen — a vízvisszaforgatás fokozatos elterjesztésével — fontos feladat a víztakarékosság gyakorlati bevezetése. A terület- és településfejlesztést szolgálják a vizkárelhárítási célú beavatkozások. Ennek keretében újabb 180— 190 km hosszú szakaszon építik ki az árvízvédelmi főműveket az előírt méretre, s így arányuk meghaladja a 68%-°t. Folytatódik a védelmi művek erősítése és a védekezés eszközeinek és szervezetének további korszerűsítése. Az árvízvédelem ezzel megtartja, sőt növeli is jelenlegi magas műszaki színvonalát. A folyam- és tószabályozás keretében mintegy 60 km hosszú folyószakasz szabályozása, illetve 2 km partszakasz rendezése irányozható elő. A vízrendezés fejlesztését igen körültekintő rangsorolással szükséges megvalósítani. Ennek keretében elsődleges3
