Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
munkaterületeket, ahol a keresetkiegészítésre sincs mód. Hacsak nem — ahogyan elhangzott a javaslat — a célnak megfelelő bérgazdálkodással, ésszerű foglalkoztatással, amit az illetékes állami vezetőktől várnak. Központi kérdése volt a vitának, hogy miként segítheti a szakszervezet a gazdasági munkát. Ezzel kapcsolatban szóltak a küldöttek a nevelés szerepéről, a munka becsületének helyreállításáról, megvédéséről, ami nesn mindig népszerű feladat. Mert — úgymond — sokszor több bátorság kell a tőlünk karnyújtásnyira tapasztalható hanyagságot szóvátenni, mint egy kormányintézkedést megbírálni. Beszéltek a küldöttek a lakáskarbantartás, az IKV-k nehézségeiről, hangsúlyozva a minőség, a megbízhatóság jelentőségét. Aggodalmuknak adtak kifejezést a fürdők rendezetlen helyzete, munkaerőhiánya miatt. Intézkedéseket kíván helyenként az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvének érvényesítése is. A három műszakban dolgozó nők bére a kötőiparban még mindig elmarad az egy műszakban, órabérben dolgozó férfiaké mögött és ez a különbség ahelyett, hogy csökkenne, tovább növekedik. Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a vízügyi ágazat dolgozói nevében üdvözölte a kongresszust, majd felszólalását a következőkkel folytatta: A VI. ötéves tervben a vízügyi ágazat megfelelően segítette a gazdasági és társadalmi programok teljesítését. Biztonságos volt az ipari és a mezőgazdaság vízellátása, jelenleg a lakosságnak a 84%-a már vezetékes vizet fogyaszt. 460 vízmüvet építettek, egymillió emberrel több fogyaszt ma vezetékes vizet, mint a VI. ötéves terv kezdetén. Megépült néhány százezer köbméter szennyvíztisztító, ütem szerint, illetve terv szerint folynak a meliorációs munkák és a hozzá kapcsolódó belső rendezési munkák, valamint fő művek építése. Közben a Balaton vízgazdálkodási, fejlesztési programjának megfelelően folyik a Balaton rehabilitációja. A VI. ötéves tervben a vízügyi szolgálat 344 napot volt árvízvédelmi készültségben, 650 napot belvízvédelmi készültségben. 1103 esetben 11 590 napot vízminőségi kárelhárítással foglalkozott az ágazat. 14 604 vízhiányos eset volt öt év alatt az országban, és ami ezen belül különösen fontos, ennek 34%-a műszaki problémák, üzemzavar miatt. A többi a vízhiányos körzetekre esik. A vízgazdálkodási politika teljesítésében fontos szerepet játszott a VI. ötéves tervben a gazdasági szabályozás, a műszaki fejlesztés, de fontos szerepet játszott a jogi eszközök alkalmazása is. A feladatokat a vízügyi ágazat stagnáló létszámmal és egyes zónákban csökkenő létszámmal oldotta meg. A létszámstagnálást és -csökkenést lehetővé tették, hogy mindinkább meghonosodnak az ágazatban a műszaki-tudományos fejlesztés eredményei, a mikroprocesszoros eljárások a folyamatirányításban jelentős szerepet töltenek be. Mintegy 200 szennyvíztisztítási folyamatban működnek már mikroprocesszoros irányítók. Terjed a számítógép alkalmazása mind a műszaki tervezésben, mind az adminisztrációs munkákban. Igen jelentős a korszerű építőipari és fenntartó gépek és technológiák alkalmazása. Gyenge pont ágazatunk munkájában: az öntözéses gazdálkodás. Mint ahogy főtitkárunk is említette, évék óta rendezetlen a fürdők problémája. Ilyen körülmények között illúziónak tűnik a gyógy-idegenforgalom jelszava, amelyet oly szívesen hangoztatnak különböző helyeken. Az ágazatnak azonban egyelőre a vízkészleteken kívül nincsenek más eszközei a fürdők és a gyógy-idegenforgalom problémáinak a megoldására. A VII. ötéves terv előkészítése lényegében befejeződött. Minden fontos kérdésben és a fejlesztések fő irányában, sok esetben még a részleteiben is, döntések vannak. Döntések vannak a víztakarékosság és a vízminőség fokozott védelmére. Korszerűsítette a kormány a Balaton vízgazdálkodási fejlesztési programját, elfogadta a délalföldi települések speciális vízminőség-javítási programját. Kormányprogram van a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának a rendezésére, amely magában foglalja az ideiglenes és a végleges megoldásokat egyaránt. A vállalati és az egyéb szervezeti rendszer az ágazatban működik. A vállalatok, társulatok működési feltételei ki vannak dolgozva. Az ágazat elfogadta a műszaki fejlesztés koncepcióját. Vízgazdálkodási fejlesztésekre jelenlegi ötéves tervünkben mintegy 88 milliárd forintot fordíthat az ország. Ennek kétharmada közműfejlesztésre megy. Jellemzésként meg szeretném említeni a tanácsok növekvő erőfeszítését a vízi közművesítés ügyében. Míg a VI. ötéves tervben a tanácsok fejlesztési eszközeiknek 13%-át fordították vízgazdálkodási célokra, jelenleg az ismert tervezési adatok 16°/qot mutatnak, jelezve azt, hogy első osztályú társadalmi és közegészségügyi problémának tekintik a tanácsok a vízgazdálkodási feladatok megoldását. Ebből a hatalmas összegből a VII. ötéves tervben 450 további település, azon belül mintegy 650—700 ezer ember jut vezetékes vízhez. Ennek megfelelően 500 ezer köbméterre növekszik a napi ivóvízellátás, és a tervekben jelenleg 500 ezer köbméter szennyvíztisztító-kapacitás van előirányozva. Szeretném a két számnál megemlíteni, hogy ez az első eset, amikor a vízellátó kapacitás és a szennyvíztisztító kapacitás azonos mértékben szerepel az előirányzatok között. Tovább folytatódik az árvízvédelmi és belvízvédelmi biztonság növelésére tett kormány-erőfeszítés. Folytatódik a balatoni és a velencei-tavi prorgam, a meliorizációhoz kapcsolódó fő művek fejlesztése, a kormány döntésének megfelelően a Bős—Nagymarosi vízlépcső építése. A vezetők felkészítése szervezetten folyik a Vil. ötéves terv végrehajtó sá ra. Alapvető követelmény, hogy az ágazat a fejlesztési eszközök racionális, takarékos, célratörő felhasználására összpontosítsa a figyelmét, és arra, hogy a vízi közműágazatban jelenleg meglevő 102 milliárdos állóeszköz-állomány működési feltételeit javítsa, biztonságát növelje. Az teljesen világos, hogy az eddigi emberi teljesítményeknél ezeknek a céloknak a teljesítéséhez többre van szükség, még akkor is, ha általában dicsérőleg szólhatunk a vízügyi ágazatban dolgozóknak a VI. ötéves tervben elért teljesítményéről. Hatalmas szervező munkára és feszített cselekvésre lesz szükség ahhoz, hogy ezeket a célokat teljesítsük. Az ágazat és a szakszervezet között alkotónak tartom azt a kapcsolatot, amely az évek során kialakult. Közös nevezőre jutottunk minden lényeges kérdésben, sokszor természetesen több fordulós konzultáció és vita eredményeképpen. Közös nevezőre jutottunk a munkaprogramokban, a fejlesztések irányában, a bérpolitikai kérdésekben. Ennek eredménye, hogy a VI. ötéves tervben megőriztük a szakma bérpozícióját, sőt a népgazdasági átlaghoz viszonyítva néhány százalékponttal javult a vizes ágazat bérezési helyzete. Hasonlóan a szociálpolitikai kérdésekhez, amelyekben előnyt élvezett a lakásépítés és a lakástámogatás, az étkeztetés, az üzemegészségügy és a munkabiztonság; megoldottuk a szakmai és a továbbképzés ügyét, szakmásítottunk több olyan munkaterületet, amellyel ezeknek a munkáknak a presztízsét emelni tudtuk. A szakszervezetek támogatták az ágazat műszaki fejlesztési politikáját. Szervezték a munkaversenyt, az újító és feltaláló mozgalmat. Köszönetét szeretnék mondani itt a kongresszuson a VI. ötéves tervben nyújtott segítségért, egyben kérni szeretném a VII. ötéves terv vízgazdálkodási törekvéseinek sokoldalú támogatását. Egyetértek a központi vezetőség beszámolójával és a határozati javaslattal. Köszönöm az elismerést, amelyet a vízügyi ágazatban dolgozók irányában kifejeztek. Jogosnak érzem azt a kritikát, amely a beszámolóban megjelent. Helyeslem a szakszervezeti munka javítására irányuló szándékot, azt, hogy a szakszervezet fellép a túlburjánzó szervezés ellen, hogy fellép az öncélúság, a bürokratikus törekvések ellen és a centralizálási mánia ellen. A vezetőség megválasztása A vitát követően a kongresszus küldöttei megválasztották a 77 tagú központi vezetőséget, valamint a számvizsgáló bizottságot. A központi vezetőség alakuló ülésén megválasztotta az elnökséget, a központi vezetőség tisztségviselőit és az ágazati rétegképviseleti tanácsok elnökeit. Az elnökség tagjai; Fabók Zoltán (elnök), Modori Istvánná (alelnök), Sáli Ferenc (főtitkár), Kocsó lllésné, Somoskői Gáborné, Péter István (titkárok), Bokányi Pál, Fábián György, Fodor Gáborné, Horváth Károly, Kaszás Géza, Kovács István, Molnár János, Németh Bertalan, Pálfi Mátyásné, Pintér Vilmos, Szeredi Zoltán, Toller Lászlóné, Tóth Dezső. A megválasztott tisztségviselőket ez úton is tisztelettel köszöntjük és sok sikert kívánunk felelősségteljes munkájukhoz. 2
