Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
A VYREDOX felszín alatti vas-m eljárás alkalmazása A Duna Balparti Regionális Vízellátó rendszer Alsógödi vízbázisa a térség vízellátásában igen fontos szerepet játszik. A víztermelő telep kiépítésére a VIZITERV előzetes kutatásai alapján 1979-ben a Duna 1670,3— 1671,1 fkm-i között került sor. Geológiai, hidrogeológiai viszonyok A vízbázist magában foglaló terület alapkőzete a Duna-terasz kavicsösszlete alatti szürke, oligocén márgás agyag, homokos agyag, iszapos homokliszt. Kavics alatti felszíne egyenetlen, mélyedésekkel és kiemelkedésekkel tagolt, K-i, ill. D-i irányban fokozatosan emelkedik. Az oligocén feküre pleisztocén korú homokos-kavicsos vízvezető rétegek települtek, melyek átlagos vastagsága a Duna-parti területeken 7—9 m, az LKV alatt pedig 6 m. E vízvezető rétegbe mélyültek a vízbázis kútjai. A kavicsösszlet kelet, ill. dél felé elvékonyodik. A kavics-homokos rétegekre teiepült felszíni fedőképződmények anyaga iszapos homokliszt, finom homokos iszap, vastagsága a Duna-parti területeken átlagosan 4 m. A terület vízadó összletét tehát a Duna által lerakott kavicsösszlet alkotja. A Duna partra — a Dunától mintegy 50 m-re — telepített kutak vízutánpótlását, a VIZITERV számításai szerint elsősorban, mintegy 60%-ban a Duna felöl áramló partiszűrésű, másodsorban a háttér felől, ÉK-i, K-i, DK-i irányból szivárgó talajvíz biztosítja. Az alsógödi vízbázison 20 db termelő kút kiépítésére került sor, melyek egymástól való távolsága 25—28 m, emiatt egymásrahatásuk jelentős. A vízbázisról kitermelhető víz mennyisége rendkívüli módon függ a Duna vízállástól, a 20 db kút együttes üzemelése esetén átlagosan 5800—7300 m3/nap vízmennyiséggel számolhatunk. A gödi víztermelő telep üzemeltetése a VYREDOX víztisztítási eljárás alkalmazása előtt Az állami célcsoportos beruházásként megépült víztermelő telep üzembe helyezése az 1980-as évek elején nem volt problémamentes. Az előzetes kutatások alapján ugyanis már bizonyossá vált, hogy — a kedvezőtlen vas- és mangántartalom miatt — a kitermelhető víz csak tisztítás után alkalmas ivóvíz szolgáltatásra. Ezért beruházási programszinten még terveztek egy hagyományos technológiával működő víztisztító művet, melynek bekerülési költsége — 1975-ös árszinten — 80 millió Ft lett volna. Ennek megépítésére az 1980-as évek elején nem volt lehetőség, így az egészségügyi hatóság a gödi vízbázis üzemeltetését csak csúcs-vízműként engedélyezte. 1981 májusától tehát a vízbázis termelő kútjait csak a térség vízhiányos időszakaiban üzemeltettük. Részben a szakaszos üzemmód, részben pedig azon tény miatt, hogy jónéhány kutat — a vizükben levő magas vasbaktérium tartalom miatt — a KÖJÁL utasítására huzamosabb időre ki kellett iktatnunk a rendszerből, nem tudtunk teljes egészében megalapozottnak mondható üzemeltetési tapasztalatokat szerezni a gödi telepre vonatkozóan. De az 1981—83 között eltelt három év után az egyértelműen beigazolódott, hogy a kitermelt vizet tisztítási technológia közbeiktatása nélkül nem lehet a fogyasztók részére szolgáltatni. A korábbi években mért kedvezőtlen vízminőségi paraméterek A 20 db termelő kút vizének vastartalma átlagosan 0,2—0,6 mg/l között ingadozott, de valamennyi kútnál esetenként kiugróan magas; 0,9—5,6 mg/l vaskoncentrációt mutattunk ki a vizekből. A mangán koncentráció gyakorlatilag a teljes kútsor vizében közel azonos volt; 0,3—0,4 mg/l és a kiugró értékek sem haladták meg a 0,6 mg/l-t. Mindezek alapján, bár tisztában voltunk a problémák megoldásának szükségességével, vállalatunk gazdasági lehetőségei irreálissá tették a hagyományos tisztítómű megépítését. Az OVH ajánlására örömmel vettük fel a kapcsolatot a svéd VYRMETODER AB céggel a VYREDOX víztisztítási eljárás alkalmazása érdekében. VYREDOX eljárás lényege A hagyományos kialakítású kutakból kitermelt vízmennyiség egy részét az ún. oxigenátor segítségével dúsítják, majd ezt az oxigénnel dúsított vizet a kutak körül létesített injektáló kutak segítségével a vízadó rétegbe visszajuttatják. A megemelt oxigéntartalmú víz rendkívül kedvező feltételeket teremt a vas-mangán baktériumok élettevékenységéhez. Bizonyos idő után — az injektálások hatására — a termelő kutak körül egy magas redoxpotenciálú zóna alakul ki, melyben a vas és mangánbaktériumok felületén kialakuló magas pH segítségével a termelő kutak felé áramló vízben levő vas-mangán tartalom oldhatatlan fémes hidroxidokká alakul át, amely a rétegben visszamarad. fgy a termelő kutakból szolgáltatható víz vas-mangántartalma olyan mértékben lecsökken, amely már megfelel a közműves ivóvíz szolgáltatással szemben támasztott egészségügyi követelményeknek. VYREDOX eljárás megvalósítása a gödi vízbázison A VYREDOX-eljárás elvének megismerése után, melyet rendkívül szellemesnek, egyszerűnek és gyorsan kivitelezhetőnek ítéltünk meg, megkeresésünkre a svéd cég szakemberei 1983 tavaszán kísérletet végeztek a gödi telepen, megvizsgálva az eljárás alkalmazhatóságát. A kedvező tapasztalatok alapján — a NIKEX közvetítésével — 1983 júniusában szállítási szerződést kötöttünk a VYRMETODER AB céggel, az eljárás hasznosításához szükséges tervek, az oxigenátor állomás, a szelepkamrák és az automatika rendszer szállítására vonatkozóan. Mindazon részegységek, melyek Magyarországon is beszerezhetők, ill. elkészíthetők, a DMRVV által kerültek megvalósításra. így lehetővé vált a minimális deviza felhasználás és költségtakarékos kivitelezés. Az import költsége 5,8 millió Ft, a hazai beruházás költsége pedig 9,2 millió Ft volt. A VYREDOX rendszer kiépítése során 63 db ún. injektáló kút, több km hosszú injektáló vezetékhálózat, valamint az automatikus vezérlés biztosítása érdekében jelzőkábel hálózat épült. Az injektáló kutakat a svéd szakemberek előírásainak megfelelően a teimelő kutak köré, egy 6 m sugarú kör mentén kellett telepíteni. Az injektáló kutak mélysége 1,5 méterrel haladja meg a vízadó és feküréteg határát és beszűrődésre került a kavicsos-homokos vízadó összlet teljes vastagsága. A rendszer kiépítése során valamenynyi injektáló és termelő kutat össze kellett kapcsolnunk az oxigenátor berendezéssel. A termelő kutakat és a hozzájuk tartozó injektáló kutakat a svéd szakemberek hét csoportba rendezték úgy, hogy az egyes kút-csoportokhoz tartozó termelő kutak víztermelő képessége közel azonos legyen. A rendszer beüzemelése két lépcsőben történt. 1984 áprilisában — elsősorban az oxigenátor berendezéseinek üzempróbája miatt — rövid időre két kútcsoport (IV, V), majd 1984 augusztus 23-tól valamennyi kútcsoport rendszerbe kapcsolásával megkezdődött a próbaüzem. A próbaüzem lefolytatásának menetét, az oxigenátor berendezés kezelésével kapcsolatos követelményeket, az üzem ellenőrzésével kapcsolatos feladatainkat a svéd partner részletesen meghatározta. A teljes rendszer beüzemelésének első szakaszában 22
