Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
— mely hat és fél hónapig tartott — a termelőkutak körüli tisztítási zóna kialakítása érdekében, az ún. hatékonysági hányadost mindössze 2,5 értékben állapították meg. Ez azt jelentette, hogy minden egyes kútcsoportba beinjektált vízmennyiség 2,5-szeresét termelhettük ki a következő injektálási fázisig. A kútcsoportok üzemeltetése a próbaüzem eddigi szakaszában, ugyanis a tisztítási zóna kialakítása érdekében nem volt folyamatos, ill. teljesen automatikus, ugyanis minden kútcsoportot hetente három napon keresztül ki kellett iktatnunk a rendszerből. A hét további négy napján az injektálások és a termelés szabályozása automatikusan történik. A próbaüzem első szakaszának üzemelési tapasztalatai Az egyes kútcsoportok injektálása a svédek által programozott automatika szerint történt. A próbaüzem kezdete óta az injektálások száma kútcsoportonként igen változó volt. Különösen kevés injektálás történt az I. és a VII. számú kútcsoportnál, melyek a kútsor legkisebb vízadó képességű termelő kútjait foglalják magukba. Az injektálási gyakoriság aránytalansága gondot okozott a próbaüzemi tapasztalatok értékelésében, ezért szükséges volt a program módosítása, melyre március végén, a próbaüzem második szakaszának kezdetekor került sor. A próbaüzem első szakaszában ugyancsak problémát jelentett néhány injektáló kút kisebb-nagyobb mértékű feltöltődése. A feltöltődést okozó finomszemű üledék eltávolítása után, a próbaüzem második szakaszában a svéd szakemberek csökkentették az egy időegység alatt betáplált víz mennyiségét, amelynek következtében az injektáló kutakban a vízszint ingadozások mérséklődtek és a feltöltődési folyamat jelentősen lelassult, ill. megszűnt. Vízminőségi adatok értékelése A próbaüzem első szakaszában rendszeresen ellenőriztük a termelő kutak vizének minőségét. Tekintettel arra, hogy az egyes kútcsoportokhoz tartozó termelő kutak környezetében a felszín alatti vízkezelés nem egységesen és nem azonos gyakorisággal történt, a víztisztítás hatásfokának értékelését összefoglalóan nehéz megoldani. A gödi vízmű 19 db üzemelő kútja vizének vas- és mangátartalma 1984 augusztus óta a következőképpen alakult, kútcsoportonkénti lebontásban: I. sz. kútcsoport (1., 2., 3. sz. kutak). Szeptember és február között — egyegy kiugró értéktől eltekintve — mindhárom kút vizében nullára csökkent a vas, a mangántartalom sem emelkedett 0,1 mg/l fölé. II. sz. kútcsoport (4., 5. sz. kutak). A 4. számú kútnál a vastartalom általában 0,0—0,1 mg/l közötti, a mangántartalom is csökkenő tendenciát mutat; ebben az évben már 0,1 mg/l értéket mértünk. Az 5. számú kút ingadozó vastartalmú vizet szolgáltatott februárig, sok esetben 1,0—2,0 mg/l vastartalmat mértünk a kút vizében. Február—márciusban viszonylag kiegyenlítettebb a vastartalom 0,0—0,1 mg/l értékekkel. A mangátartalomról ugyanaz mondható el, mint a vaskoncentrációról, a márciusi méréseink alapján átlagosan 0,2 mg/l mangántartalommal jellemezhető az 5. sz. kút vize. A próbaüzem első szakaszában a kútvizek biológiai vizsgálati eredményei szerint, a vasbaktériumok továbbra is megtalálhatók a kitermelt vízben, menynyiségük azonban egy nagyságrenddel a megengedhető érték alatt maradt. ★ III. sz. kútcsoport (6., 7. sz. kutak). Ennél a kútcsoportnál műszaki hiba miatt a próbaüzem első szakaszában nem volt injektálás, két kútjának vizében ennek ellenére 0,0—0,1 mg/l-re csökkent a vastartalom. Ugyanakkor azonban a mangán mennyisége változatlan; 0,3—0,5 mg/l közötti értékekkel. IV. sz. kútcsoport (8., 9. sz. kutak). A IV. sz. kútcsoport két termelő kútjának vizében a vastartalom 0,0 esetenként 0,1 mg/l, a mangántartalom néhány kiugrónak számító 0,2—0,3 mg/l értéktől eltekintve ugyancsak 0,0—0,1 mg/l értékhatárok között ingadozott. V. sz. kútcsoport (10., 11. sz. kutak). A kútcsoport két kútja közül kiegyenlítettebb vízminőségű vizet szolgáltatott a 10. sz. kút, melynek vizében a vas- és mangántartalom — az egykét esetben mért 0,1 mg/l értéket leszámítva — egyaránt nulla volt. A 11. számú kútnál a próbaüzem első időszakát tekintve az előbbinél heterogénebb a kútvíz vas- és mangántartalmára vonatkozó adatsorunk. 0,0 mg/l vas- és mangántartalom rövidebb időszakokra jellemző ugyan, de kiugróan magas vas- és mangánértékek is előfordulnak. VI. sz. kútcsoport (12,, 13., 14. sz. kutak). A kútcsoporton belül a 12. és 14. számú vize kedvezőbb minőségű a vas- és mangán koncentrációkat tekintve; mindkettő 0,0—0,1 mg/l között változik. A 13. kútnál esetenként magas vas- és mangán értékek jellemzőek. VII. sz. kútcsoport (15., 16., 17., 18., 19. számú kutak). A kútcsoport 5 üzemelő termelő kútja közül a 16. sz. kút a legkedvezőbb vízminőségű 0,0—0,1 mg/l közötti vas -és mangánértékeivel. A többi négy kútnál a vas ingadozó; 0,0—0,1 mg/l értékek között váltakozik és mangán jelenlétével is számolni kell 0,2—0,4 mg/l értékhatárok között. A VYREDOX eljárás bevezetésével a vízminőségi problémák előreláthatóan lényegesen kisebb beruházási költségigénnyel megoldhatók. A korábban tervezett tisztítómű 80 millió Ft-os költségével szemben a VYREDOX-eljárás bevezetése 15 millió Ft-ba került. Kedvezőek a tapasztalataink az üzemelési költségek alakulása tekintetében is. Ez ugyan kb. 15—20%-kal emelkedett a tisztítás nélküli üzemelési költségekhez viszonyítva, de a hagyományos tisztítóművek üzemeltetési költségeihez képest még így is rendkívül kedvezőek. A vízminőséget tekintve hangsúlyozva, hogy ennyi idő után még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, megállapítható, hogy az injektálások számának egyenetlensége ellenére is, valamennyi kútcsoport szinte minden termelő kútjánál, különösen a vastartalom vonatkozásában, különböző mértékben ugyan, de javulás tapasztalható, sőt a nagyobb számban injektálódott kútcsoportoknál a mangántartalom is csökkenő tendenciát mutat. További javulást tapasztalunk a próbaüzem már elkezdődött második szakaszában, melynek értékelésére azonban most nem térünk ki. Az eljárás egyetlen hátránya, hogy a vízadó rétegben visszainjektált víz arányában a szolgáltatható vízmennyiség mintegy 20—25%-kal csökken. Ez a hátrány azonban mérsékelhető, ha az injektálásokat csúcsidőn kívül végezzük, így a csúcstermelési időszakban a vízbázis 100%-os kapacitással termelhet. Az eljárást — eddigi tapasztalataink alapján — alkalmasnak ítéljük tágabb körben történő elterjesztésre, az alkalmazás azonban minden esetben a geológiai viszonyok függvénye, s a bevezetésre vonatkozó döntést meg kell előznie gondos helyszíni vizsgálatoknak. Jászai Sándorné Á BIB elnökségének ülése A BIB elnökének vezetésével Balatonfüreden ülésezett a Balatoni Intéző Bizottság elnöksége. Megtárgyalták a Balaton-vidék fejlesztésével kapcsolatos határozat végrehajtását és a középtávú koncepciót. Rosta Sándor, a BIB főtitkára arról tájékoztatta a testületet, hogy a VI. ötéves tervidőszakban végrehajtották a kormányprogram előírásait és az elmúlt évben több mint 170 millió forintot használtak fel fejlesztésre. Az összeg jórészét a vízminőség védelmével összefüggő feladatok megoldására költötték. A VII. ötéves tervkoncepció szerint továbbra is elsőbbséget élvez a vízvédelem, folytatják a már megkezdett munkálatokat. A többi között rendezik Keszthely csatornarendszerét, 11 üdülőtelepen oldják meg a szennyvízelvezetést és kiépítik a balatonalmádi és a balatonföldvári Séd patak medrét. Siófokon, Csopakon és másutt is gondoskodnak az utcai vízelvezetésről. Újabb szennyvíztelep építését kezdik meg Tapolcán, vízrendezéshez látnak hozzá Siófokon, Balatonkenesén, Tihanyban és még több kisebb üdülőtelepen. A köztisztaság technikai teltételeit is javítják, újabb gépeket vásárolnak. Megkezdik az egész vízgyűjtő területre kiterjedő meliorációs program végrehajtását. A Balaton környékén a VII. ötéves tervidőszakban különféle forrásokból mintegy 16 milliárd forintot költenek, zömében víz- és környezetvédelemre, fejlesztésre, valamint felújítási munkálatokra. 23
