Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 8. szám
A Minisztertanács megtárgyalta ÚJABB INTÉZKEDÉSEK A BALATON VÉDELMÉRE A Minisztertanács 1986. november 6-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a Balaton üdülőkörzet regionális rendezési és a hosszú távú fejlesztési programjának a VII. ötéves terv időszakára kidolgozott intézkedési programját. Ugyancsak elfogadta azt az előterjesztést is, amely a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem és a zalaegerszegi foszfortalanító megépítésének határidő módosítására vonatkozott. Mindkét tárgyalási anyagot rövid jelentés egészítette ki az eddigi intézkedésekről és azok hatásáról. A kormány a két előterjesztés tárgyalásakor megállapította, hogy az elmúlt három évben a Balaton vízminőségének romlása az 1979—1982 évekhez viszonyítva megállt. A tó keleti és középső medencéiben javulás következett be, amiben a kedvező hidrometeorológiai viszonyok mellett a már megtett intézkedések is szerepet játszottak. A tó keszthelyi medencéjének vízminősége azonban továbbra is labilis, mivel ott általában augusztus második felében rövid ideig tartó alga túlszaporodás (vízvirágzás) következhet be. Változatlanul fennáll a parti öv vizének nemkívánatos baktérium szennyezettsége is. Ez utóbbiak ellenére sikerült a fő célkitűzést elérni: 1987-ig megállítani a vízminőség romlását és az 1980-as évek elejére jellemző vízminőségi állapot fenntartását. A Minisztertanács által elfogadott Központi Intézkedési Program az előző, a VI. ötéves terv időszakára vonatkozó, a vízminőségromlás megállítását szolgáló program folytatása a 2003/ 1983. (III. 3.) Mt. h. számú határozat keretében olymódon, hogy benne — a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program tervidőszaki feladataival összhangban — a vízminőségjavítási teendők kerültek előtérbe. Az új program az előző években szerzett tapasztalatok figyelembe vételével készült, ezért benne néhány hosszú távú feladat vagy annak egy része módosított formában jelenik meg. Mivel a Központi Intézkedési Programot az eddigi gyakorlatnak megfelelően a végrehajtásban közreműködők közvetlenül kapják meg, helyénvaló, ha annak vízgazdálkodási feladatait a „Magyar Vízgazdálkodásiban röviden közzétesszük. Ezek a következők: — Értékelni kell a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer I. ütem foszfor- és nitrogéntápanyag eltávolító hatásfokát 1987. végéig. Az értékeléshez gondoskodni kell megfelelő számú vizsgálat elvégzéséről, beleértve a Zala hosszszelvény vizsgálatát. — A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem építését úgy kell folytatni, hogy az 1992-ben funkcióját megkezdhesse. — Be kell fejezni a Balatonba torkolló kisvízfolyásokon —1 az erre vonatkozó vízminőségszabályozási terv alapján —1 a vízvédelmi rendszerek kialakítását 1990-ig. — A kutatási eredmények és a környezetkímélő zagyelhelyezési lehetőségek figyelembe vételével újólag meg kell határozni az 1988—1990. között végzendő mederkotrási helyeket és feladatokat 1987 végéig. — Meg kell valósítani az ,,A" vízminőségi fokozathoz rendelt szennyvízkivezető rendszereket (a Tihany—1 Balatonfüred—Balatonfűzfő kivezetést) 1987 végéig. Meg kell vizsgálni a Zánka—Badacsonytomaj—Tapolca kivezetés lehetőségét a Marcal folyóba és a tisztított szennyvíz mezőgazdasági hasznosításának lehetőségét is 1988 végéig. — Az „A" vízminőségi fokozathoz rendelten Balatonkeresztúron 4000 m3/ nap kapacitású új szennyvíztisztító telepet kell építeni 1988 végéig. Bővíteni kell a szennyvíztisztító telepet 8000 m3/nap kapacitással Keszthelyen 1987 végéig. A VII. ötéves tervidőszakban meg kell kezdeni a ,,B” vízminőségi fokozathoz rendelten a badacsony-térségi, a siófoki és a balatonfüzfői szennyvíztisztító telepek bővítését. — A szennyvízfőgyűjtők, a szennyvíztisztító telepek és a szennyvízkivezető rendszerek fejlesztésével összhangban — elsősorban társulatok szervezésével és támogatásával — tovább kell bővíteni a szennyvízcsatorna hálózatot 1990-ig. Az előbbieken kívül a programban meghatározott feladatok között szerepel a szennyvíziszap elhelyezés és hasznosítás megoldása, a szippantott szennyvizek tisztítótelepi fogadásának elősegítése gazdasági szabályozókkal, a parti-öv és a strandok higiéniai állapotának javítása, a belterületi vízrendezés folytatása, a zalaegerszegi szennyvíztisztító telepen korszerű foszfortalanítási eljárás kimunkálása. A felsorolt feladatok megvalósítása mostani számítások szerint több mint öt milliárd forintot igényel, ami jóval meghaladja a VI. ötéves terv időszakában az ilyen célokra fordított összeget. Ennek ellenére, az eddigieknél is gondosabb és hatékonyabb munkára van szükség ahhoz, hogy az „A" vízminőségi fokozathoz rendelt fejlesztések rendben megvalósuljanak és a „B” fokozat startja is sikeres legyen. Nem kis dologról van szó! Az üdülőkörzetben 1988-ban négy nagyobb — összesen 25 km2 felületű — vízvédelmi tározónak, a regionális szennyvíztisztító rendszerekben összesen napi 90 000 m3 biológiai tisztító kapacitásnak (ebből napi 50 000 m3 tisztított szennyvíz elvezetésnek) több mint évi 100 tonna hozzáférhető foszfor távoltartásával kell — egyebek mellett — védeni a Balatont. Ezt az „alapot" kell megteremteni, amiről megkezdhető a vízminőség tartós javulásáért folytatandó munka, ami legkevesebb egy évtizedet vesz igénybe és amelynek irányát a Központi Intézkedési Program elfogadásával a Minisztertanács 1986. november elején kijelölte. Dr. Virág Árpád
