Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 7. szám

Hordalékfogó gátrendszer építése a péceli Csúnya-árokban nak idején a Szolgálat megalapítója, Kvassay-Sajó Elemér) és a váci Gom­bás-patak kell következzék. Befutott a MÁV-tól is két kérelem. A péceli Csu­­nya-árok nevű vízmosás hordaléka gyakran elönti a községi vasúti meg­állót. Még komolyabb volt a helyzet a váci Temető úti aluljárónál, ahol két nagy sankoló térrel, hordalékfogó tá­rozóval kell majd az iszapot fölfogni, hogy ne veszélyeztesse a város vasút­állomását. S ott van a pomázi Sus­­nyár vízmosás, amely a Szentendre felé vezető utat fenyegeti. Itt azonban a környékbeliek figyelmeztették: vigyáz­zon, a területet elaknásították. Az elgondolások kialakultak: majd ha lesz pénz, megcsináljuk! (Szeren­csére hamarabb lett, mint akkor gon­dolták és a terveit a műszaki gárda segítségével meg is valósították. A műszaki tisztek nagyon jól, önállóan dolgoztak, kitűnő szakmunkásokat és kubikosokat szerveztek. Helyszíni iro­dáik is jól működtek.) Akkor azonban, 1945—46. fordulóján, senki sem gon­dolt arra a hivatalban, hogy a Szolnok megyei és a Dunavölgyi Lecsapoló Fő­csatorna-menti rizsöntözések, továbbá a sok helyen kialakuló szántóföldi ön­tözések igényei néhány hónap múva elárasztják az egész hivatalt. Augusztus — még a jó forint beve­zetése előtt — sürgős meghívás érke­zett Salgótarján környékéről. A hiva­talban reggel előre felvette egyheti milliárdnyi forintra rúgó fizetését, ami kb. 2 kg krumpli vásárlóértékének felelt meg, továbbá a kiszállási díj előlegét. Ingyenes MÁV vasúti bérlete minden­kinek volt. Azt, hogy Hatvanba mikor indul a vonat, nagyjából tudták a Nyu­gati pályaudvaron: déli 12 körül. De hogy Hatvanból mikor indul tovább, erre már a Nyugatiban senki sem tu­dott választ adni. Estére szerencsésen mégis Salgótar­jánba érkezett. A Bányaigazgatóság el­szállásolta. Másnap konflison levitték Kisterenyére. Meg kellett oldani a bá­nyavíz elöntésekből eredő panaszokat. A konflist visszaküldte. A községi bíró barátsággal megtömette frissen szedett zöldbabbal az ilyen célokra mindig nála levő hátizsákot: jó lesz otthon. Ilona — mondta még a bíró —, mu­tasd meg a mérnök elvtársnak a kas­télyt is. Reggel az érte küldött szekéren Vizslás községbe kocogott. A Mátra llá-A kész földgát az aknával és rézsű­burkolással bánál levő dombok között szövevényes, torrens jellegű vízmosás alakult ki. Fél napját ennek föltérképezésével töl­tötte: mit kell majd részletesen föl­mérni, hol lehet hatásos hordalékfogó művet építeni. A vízmosást lefelé el­hagyva, a torrens alsó felén a patak lenyűgöző, 3 m magas, széles talpú függőmedret épített ki magának a hordalékból, ami hosszirányban ketté­szelte a hatalmas rétet. Mit kell itt tenni ? Éjszaka — világítás a községben nem volt — egyedül gyalogolt a vasút­állomás felé, mikor egy kutya megtá­madta. Ez ellen már volt kialakult módszere. Térdre ereszkedett, s egy fehér kendőt forgatott kinyújtott kar­ral, légcsavarként az állat előtt. Az ilyet még nem látott, s rémülten el­menekült. Éjfél lett, mire a ,,Truman" nagy csö­römpölve Salgótarján felől bevontatta a kocsisort. így nevezték azokat a gőz­mozdonyokat, amelyeket a Szövetsége­sektől ócskavas áron vett át a MÁV. Fölszállt egy zsúfolt fapados kupéba. Helyet csinált magának. Az ablakon nem volt üveg, némelyiket egy-egy szál deszka fedte. Nyári ruhában rettene­tesen fázott. A világítás nélküli kocsi­ban törölközőjét a feje köré csavarta, pizsama kabátját és nadrágját a vál­lára vette. Megpróbált elaludni. Arról álmodott, hogy lesz ez még jobban is . .. Gábri Mihály A váci Temető úti aluljáró (vasútállomás) pankoló műveinek építése 25

Next

/
Thumbnails
Contents