Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
termelő ágazatok (ipar) ivóvíz felhasználásának csökkentésében mutatkozik meg. A fővárosi ivóvízfogyasztás a takarékossági intézkedések eredményeként az utóbbi években kevésbé emelkedett, az ipar fogyasztásának részaránya csökkent, amelyet az értékesítés irányai szerinti megoszlás mutat (évi ezer m3-ben): 1981. 1982. 1983. 1984. 1985. Ivóvíz ért. a fővárosban 282 161 317 645 Ebből: házta rtás 148 309 172142 % 52,6 54,2 ipar 89 829 99 702 % 31,8 31,4 közület 44 023 45 801 % 15,6 14,4 A Fővárosi Vízművek a VII. ötéves tervidőszak idejére új munkatervet dolgozott ki a víztakarékosságra vonatkozóan, amelyet tervszámaink kialakítása során is figyelembe vettünk. Számításaink alapján a takarékossági intézkedések eredményeként a tervidőszak alatt 40 000 m3/d víztermelő kapacitás fejlesztési ráfordítása takarítható meg. Figyelembe véve, hogy 1 m3/d víztermelőkapacitás kiépítésének beruházási költsége megközelítően 35 ezer Ft-ba kerül, ezen a címen 1,4 milliárd Ft takarítható meg. A további takarékosságra való ösztönzést csak a helyesen kialakított árrendszer képes hatékonyan elősegíteni. Az ár- és díjrendszer fejlesztése Az árak ösztönző hatása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vízveszteségeket a minimális szintre szorítsuk. Külföldi elemzések és példák egyértelműen azt mutatják, hogy az áremelés a pazarlást csökkenti. A díjrendszer korszerűsítésénél az alábbi elvekből célszerű kiindulni: 1. Általános, a szocialista árelmélet és árpolitika meghatározta alapelvek: — az életszínvonal politikai követelményeinek eleget téve a fogyasztói árszínvonal stabilitására kell törekednünk; — az alapvető fogyasztási cikkekhez hasonlóan továbbra is fenn kell tartani fogyasztói preferenciák elvét; — a termelői árat nem lehet függetleníteni az önköltségtől, a fogyasztói árat viszont részben függetleníteni kell attól. 310 840 308 807 311 448 172 288 176 564 178 925 55,4 57,2 57,4 94 420 88 519 88 690 30,4 28,7 28,5 44 132 43 724 43 833 14,2 14,1 14,1 3. A költségek tájékoztassák a fogyasztókat a népgazdasági célokról és ösztönözzék azok megvalósítására. 4. A vállalat árbevétele fedezze azokat a fenntartási költségeket, amelyeket a diktált vízdíj miatt kb. 10 éve meg kellett takarítani és ami hosszabb távon súlyos károk kiindulásává válhat. A termelői díjak (ipar, közületek) korszerűsítésénél alapvető követelményként kell figyelembe venni, hogy a díjak jobban közelítsenek a tényleges ráfordításokhoz. Ez a jelenleginél több kategóriát tartalmazó díjrendszer kialakításával, valamint a díjak költségprognasztizáláson alapuló emelésével érhető el. A díjrendszer kiegészítő elemeit szükségesnek tartjuk a későbbiekben is, funkcióinak ellátását felülvizsgálva és a követelményekhez igazítva. Felülvizsgálatkor az egyéni, vállalati és népgazdasági érdekek hatékonyabb összhangját kell megteremteni a takarékosság érdekében. Az ivóvízhasználati pótdíj mértékét úgy kell megállapítani, hogy az ténylegesen ösztönözzön a technológiának megfelelő vízhasználatra. A vízdíjpótlék mértékét differenciáltan, az ipari üzemek tényleges vízhasználatának megfelelően kialakított normatívák alapján kell meghatározni. A vízkészlet használati díj nagyságát indokolt növelni, hogy ténylegesen orientálja az ipar telepítését. A díjak korszerűsítésénél a kéttényezős árrendszer bevezetését látjuk célszerűnek. A termelő díj két részből állna: — alapdíj és — használati díj. Az alapdíj a lekötött kapacitások alapján fizetendő díj, amely az állandó költségek nagy részét fedezné. A használati díj a tényleges igénybevétel alapján lenne megállapítva, melyben az árváltozások begyűrűzése jobban ellenőrizhető. A kéttényezős díjszabás előnye, hogy a vállalat állandó költségei feltétlenül megtérülnének, pénzügyi stabilitása biztosított, ugyanakkor kellőképpen ösztönöz a takarékosságra. A háztartási fogyasztói díjak ma már pazarlásra csábítanak. Korszerűsítésénél a különféle alternatívák közül a normalizált fogyasztáson alapuló díjrendszer kiépítését tartjuk legcélszerűbbnek. Lényege, hogy az átlagos normalizált emberi szükségletnek megfelelő fogyasztás után államilag dotált alacsonyabb árat, az e fölötti fogyasztásnál a magasabb önköltségi árat kell fizetni. A norma megállapításához a lakások alapterületét és komfortfokozatát javasoljuk alapul venni, mert ez időben állandó, míg a lakószám változását a Vízmű nem képes nyilvántartani és figyelembe venni. Az a gondolat, hogy lakásonként szereljünk fel mérőket, ez legtöbb többszintes épületnél nem valósítható meg, mert a lakások mellékhelyiségei az épületen belül több felszálló csőről kapják a vizet. A dotált mennyiség csökkenésével lényegesen csökkenne az állami dotáció, az árak ösztönző funkciója jobban érvényesülne. Ha pl. a főváros 1980. évi adataiból indulunk ki és az 527 753 komfortos lakás átlagos napi normáját 0,2 m3-nek, a 128 546 komfort nélküli lakás átlagos napi normáját 0,05 m3- nek vesszük (ez kb. megfelel az MSZ 10 151/1-82 vízellátás fajlagos vízigényei szabvány fogyasztási normáinak), akkor az évi mintegy 180 millió m3 háztartási fogyasztásból 103 millió m3 lenne ártámogatott és a mai árakon az állami dotáció közel 320 millió Fttal csökkenhetne. Az ivóvíz-fogyasztás és az ivóvíz ára között egyértelmű kapcsolat van. A népgazdasági érdek az, hogy az ivóvizet ne pocsékolják. A mai árrendszer az ipari és közületi fogyasztókat a víztakarékosságra nem ösztönzi. Itt az alapdíjas és használati díjas rendszer irányába kell tovább lépni. A háztartási területen a mai árrendszer ösztönzése nem felel meg. Itt a mai teljes ártámogatás helyett helyesebb lenne csak egy, komfortfokozattól függő normatív fogyasztást támogatni és az e felettit önköltségi áron elszámolni. Szilvási Sándorné 2. A tevékenység népgazdaságban betöltött szerepéből adódó és a vállalati gazdálkodással szemben jelentkező követelmények: — az ivóvíz szolgáltatásának önállóan is nyereséget kell realizálnia, de legalábbis nem lehet veszteséges. Nem szabad a többi üzemág nyereségtöbbletére, mint veszteségellensúlyozó tényezőre számítani; — a költségvetés indokolatlanul magas terheit csökkenteni kell. N 1 T R ÁT TALANÍTÁS Az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodája az OVH és a VIIUKI szervezésében Budapesten a VITUKI kongresszusi termében szeptember 2—5. között 15 ország képviselőinek jelenlétében munkaülést tartott. A tanácskozáson, amelynek témája az ivóvíz nitrátmentesítésére szolgáló technológiák műszaki-gazdasági alkalmazása volt, megvitatták és ajánlásokat dolgoztak ki, hogyan lehet olcsó és megbízható technológiákat kialakítani. 23
