Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
levegőbe, amely előzetes becslések szerint hatással lehet a Föld energiaházta rtására. Ipari és háztartási szennyvizekkel, detergensekkel, peszticidekkel, olajjal, szennyeződnek a tavak, folyók és a tengerek. Az újonnan létesülő ipari települések, városok, üdülőterületek, víz- és gázvezetékek, autópálya- és útépítés következtében Földünkön nagymértékben csökken a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület, csökken a természetes növényzettel, erdőkkel, rétekkel, mocsarakkal borított táj. A Földön mintegy 500 millió ha szántóterület vált terméketlenné az erózió és az elszikesedés következtében. A különböző szennyező anyagok (peszticid, olaj, utak eljegesedése ellen használt só, szennyvíz, fekália, mosószerek stb.), valamint a túlzott mértékű műtrágyázás és a megnövekedett mennyiségű növényvédő szerek világszerte hatással vannak a talaj élővilágára és a magasabb rendű növényzetre. Fokozódik a növény- és állatvilág terhelése. Európában a nagyvárosok és ipartelepek közeiében a virágos növények mintegy 6—17%-a tűnt el és ezeken a területeken a fajok 50%-át fenyegeti a közvetlen kihalás veszélye. A Földön az utóbbi 300 évben több mint 200 emlősállat- és madárfaj halt ki. Az utóbbi 100 évben mintegy 100 faj, az utóbbi 50 évben pedig 76 faj tűnt el a faunából és további 550 féle emlősállatot és madárfajtát fenyeget a közvetlen kihalás veszélye. Erre a veszélyre a kiállítás is erőteljesen ráirányította a figyelmet, hiszen az egyik tablón ezt olvashattuk: „napjainkban körülbelül óránként tűnik el egy faj földünkről”. Fentiek meggyőző erővel igazolják, hogy a Föld természeti erőforrásaival elkövetett pazarló gazdálkodás és a felfuttatott termelés következményeinek figyelmen kívül hagyása olyam óriási károkat okozott, amelyek egy része visszafordíthatatlan, más része viszont csak óriási anyagi áldozatok árán orvosolható. A természet most visszaköveteli — mégpedig kamatostól — azt az adósságot, amelyet az ember eddig igénybe vett tőle. A természeti környezetben okozott károk helyreállítása terén óriási felelősség hárul a ma élő nemzedékre, mivel tevékenységével meggyorsította a biológiai egyensúly felborulásának folyamatát. Az ember és a természeti környezet közötti egyensúly megbomlásának következményeire találóan mutat rá Michie Kushi, az USA-ban élő neves tudós, aki a rákos megbetegedésekkel és szívbetegségekkel kapcsolatos egyik tanulmányában a következőket írja: „Napjainkban az emberi faj történetének legnagyobb krízisével állunk szemben, nemzetiségre, vallásra, vagy kulturális háttérre való tekintet nélkül. Ez a krízis nem másnak a következménye, mint az emberiség teljes, minden vonatkozásban és minden szinten mutatkozó testi, fizikai, pszichológiai, társadalmi és szellemi degenerációjának. Modern .homo sapiens’-ként azért degenerálódunk ilyen gyorsan, mert — különösen a legutóbbi fél évszázadban — elfeledkeztünk a természet, a világmindenség rendjéről . . . Ehelyett civilizációnk elsődleges indítéka a profitszerzés, a kommercializmus lett. A modern gazdasági rendszerek szervezését általában ez a célkitűzés vezeti, anélkül, hogy valójában meggondoltuk volna, mi az, ami társadalmunk egészségét és jólétét szolgálná. Véleményem szerint a rák, a szívbajok és egyéb testi rendellenességek közvetlen következményei annak, hogy hibás a felfogásunk az emberiség lényegéről és zavaros az életről, a természetről és a világegyetemről alkotott képünk. Ha felismerjük azokat az elveket, melyek a természet világát — melynek részei vagyunk — kormányozzák, és annak érdekében, hogy az emberiség helyes életmódját ezen a bolygón kialakítsuk, alkalmazni tudjuk őket, megtaláljuk a mai biológiai degenerációs krízis közvetlen megoldását. Hogy ez a megoldás alapvető és tartós legyen, ezeket az elveket nemcsak a biológiai szférában, hanem a pszichológiai, szociális, filozófiai és szellemi dimenziókban is alkalmazni kell.” Ezek és a hasonló megállapítások nagyon elgondolkoztatóak és új módon történő sürgős cselekvésre intenek. A TERMÉSZET RENDJÉBE TÖRTÉNŐ BEAVATKOZÁSOK ALAPELVE A természet rendjébe való emberi beavatkozás, vagy környezetünk formálása, alakítása, gondozása csak akkor lehet célszerű és eredményes, ha az rendszerszemléletű alapokon nyugszik. Ez adja kezünkbe azt az iránytűt, amelynek segítségével módunkban áll kellő biztonsággal eligazodni a bonyolult és sokoldalú kölcsönhatásokra épülő ökorendszerekben. A rendszerszemlélet nélkülözhetetlen a természetes élőrendszerek, illetve a köztük és környezetük között meglevő törvényszerűségek, összefüggések elemzéséhez, hogy ennek segítségével egyrészt helyesen tudjuk feltárni a meglevő bajok okait és magabiztosan alakíthassuk ki a szükséges terápiát, másrészt elejét tudjuk venni környezetünk további károsodásának. A környezetvédelem eszköztárából hosszú ideig hiányzott a rendszerszemléletű megközelítés. A gazdasági élet különböző szféráiban már néhány évtized óta polgárjogot nyert a kibernetika és a rendszerszemlélet széles körű alkalmazása — mégpedig nem is eredménytelenül —, ugyanakkor a természeti értékeink óvását szolgáló tevékenységünk ezt a fontos eszközt az utóbbi időkig nélkülözte. Ez annál is inkább érthetetlen, mivel a kibernetika úttörői éppen a természetben megtalálható rendszerek működési törvényszerűségeinek analógiájára alakították ki a gazdasági szervezetek, mint rendszerek „kormányzására" vonatkozó elméletüket. Reméljük, hogy a környezetvédelemben keletkezett lépéshátrányt rövidesen sikerül felszámolnunk, és az ökológiai-gazdasági modellezés készítésekor, a környezetvédelmi jellegű döntések meghozatalakor, a szerteágazó gyakorlati ténykedések esetében, a tudományos kutatómunkát illetően stb., a jövőben általános gyakorlattá válik a rendszerszemléletű megközelítés. Ez az alapja ugyanis a komplexitás érvényesítésének. Korábban a természet, a gazdasági élet egyes elemeit, jelenségeit elszigetelve szemlélték, így csak a részterületek törvényszerűségeit deríthették fel. A tudomány mai eszközei, köztük a kibernetika és a kifejlesztett technikai eszközök már lehetővé teszik az áttekinthetetlennek tűnő rendszerek, szervezetek komplex rendezőelveinek kutatását, feltárását, ami biztonságosabbá teszi a cselekvést. Ez vonatkozik a környezetvédelmi döntésekre, elhatározásokra, beavatkozásokra is, beleértve az eszközrendszerek kialakításával kapcsolatos feladatok területét is. A környezetvédelmi politika célkitűzéseinek megvalósítása a döntések láncolatán keresztül érvényesül, figyelembe véve, hogy a környezetvédelmi politika része olyan ökostratégia, amely beépül a termelési folyamatokba, és a tudományos-műszaki fejlődés jellegét módosítva, új alapokra helyezi a technológiát és bizonyos mértékben a termelési struktúrát. A különböző államigazgatási, termelésirányítási, kutatási stb. szervezetekben hozandó döntések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azokat rendszerszemléletű megalapozás jellemzi. Ez röviden annyit jelent, hogy a végrehajtásra kerülő intézkedések széles körű áttekintést követelnek a döntéshozatalt befolyásoló hatások és korlátáik területén. A döntést hozóknak ismerniük kell minden szaktudomány sajátos lehetőségeit és értékeit, hogy a környezetpolitika átfogó tudományos rendszerében integrálhassák azokat, sohasem tévesztve szem elől a kiegyensúlyozott ökológiai rendszer fenntartását. A környezetvédelmi döntéseknél számos bizonytalan és ellentmondásos tényezővel kell szembenézni, a gazdasági és műszaki szférán kívül, új és állandóan változó követelményekhez kell alkalmazkodni. A döntéshozónak megfelelő figyelmet kell fordítania a környezetre ható egyedi tényezőkre, ismernie kell ezek hatását az egész rendszerre. Alapos elemzőmunkával és a szükséges mennyiségű információval tárgyilagosan kell megítélni a döntések következményeit. A problémák komplex voltának és az alrendszerek közötti összefüggéseknek mély ismerete teszi a döntéshozót képessé helyes állásfoglalásra. A környezetünkben bekövetkezett károsodások közül igen sok arra vezethető vissza, hogy számtalan döntést viszonylag szűk ismereti alapon hoztak meg, az ökológiai következmények és a társadalmi kihatások mélyebb vizsgálata nélkül. A környezetvédelem egészében mint rendszerben, a döntéshozatalt olyan alrendszerként kell kezelnünk, amelynek a többi alrendszerből (társadalmi, politikai, tudományos-műszaki, adminisztratív, jogi, gazdasági alrendszerek) származó információkat fel kell dolgoznia, értékelnie kell a környezet jelenségeit és a környezetet szennyező hatásokat, az ökológiai kritériumo20
