Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
ból valósítható meg. Célszerű ilyen esetben járatokat vágni a nádasban. Szóba jöhet a nádas teljes levágása, ill. letermelése is, ami azért előnyös, mert az elfekvő nádon az olaj megtapad, ezáltal a vízi környezetből eltávolítható. A part közvetlen térségét kézi pamacsos olajleszedővel lehet megtisztítani, de egyes esetekben a gépi olajleszedők is (kötélpamacsos, forgótárcsás) alkalmazhatók. USZADÉK ELTÁVOLÍTÁS A vízminőségi kárelhárításban gyakran kell különböző uszadékok eltávolításáról gondoskodni. Ilyenek például a haltetemek, különböző állati tetemek, vagy a nagy mennyiségben összegyűlt könnyen bomló növényi anyagok (alga, békalencse stb.). Az állóvizeken előforduló halpusztulás során általában nagy tömegben kell összegyűjteni a vízfelszínen szétszórtan elhelyezkedő haltetemeket. Az összegyűjtést nehezíti az a körülmény, hogy a szél hatására a tetemek sodródnak, más esetben csónakkal nehezen megközelíthető nádasból kell pár nap elteltével szag után tájékozódva az összeszedést végrehajtani. Ez az undorító munka alig gépesíthető és komoly próbatétel a védekezők számára. Nyéllel ellátott hálós mericskével kell a tetemeket kiemelni, és polietilén zsákban gyűjteni, majd a legközelebbi ATEV-telepre szállítani. A BVK közvetlen szakmai felügyelete alá tartozó környezetvédelmi ifjúsági munkatáborok által végzett parttisztítási munkák során eredményesen alkalmazták a szállítószalaggal rendelkező könnyű uszadékfelszedőt, a „vízibiciklit" (ÁBKSZ-szabadalom), szerencsére csak növényi hulladékok eltávolítására. Folyóvízi uszadékeltávolítás esetében úszókkal és alul nehezékkel ellátott kerítésfonatot terítenek ki a folyásirányra merőlegesen. Az átfeszítés szelvényében, ahonnan a felszíni folyószakasz jól belátható, állandó megfigyelést kell végezni annak érdekében, hogy a fonathoz érkező állattetemek azonnal eltávolíthatók legyenek. Ezt a szintén nehéz, sok figyelmet és körültekintést igénylő munkát az illetékes állategészségügyi intézet folyamatos felügyelete alatt kell végrehajtani. Említést kell tenni arról, hogy nagy tömegben előforduló növényi hulladékok folyamatos, gépesített eltávolítására — a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság és az ÄBKSZ közös műszaki fejlesztési program keretében — kialakított merev szerkezetű terelőfal és mozgó gereb, melyhez szállítószalag is csatlakozik, a gyakorlatban jól alkalmazható. A mozgó gereb egyik beépített példánya pl. évek óta kiválóan működik a Nyugati övcsatorna torkolati szelvényében. FELSZÍNI VIZEK LEVEGŐZTETÉSE A vízi környezet élővilága számára, továbbá a vizek használata (ivóvízellátás, üdülési és sportolási célok) szempontjából lényeges, hogy az oldott oxigéntartalom ne csökkenjen egy kritikus érték alá. Ha mégis bekövetkezik, akkor oxigénhiányos állapotról beszélünk. Ez előállhat könnyen bomló szerves anyag hatására oly módon, hogy az elszaporodó baktériumok a víz oldott oxigéntartalmát felhasználják. Bekövetkezhet túlzottan elszaporodó algaproduktum hatására a hajnali órákban, amikor a gátolt fotoszintézis következtében az algák biolégzésükhöz felhasználják az oldott oxigént. Kialakulhat továbbá, a víz túlzott felmelegedésekor oly módon, hogy a víz oxigén oldhatósága csökken. A víz biológiai környezetét át kell segíteni, ha lehet, ezen az átmeneti oxigénhiányos állapoton levegőztetés segítségével. A szennyezett víznek oxigéndús vízzel való felhígítását, valamint a bukógátas levegőztetés hatékony módszereit itt csak megemlítjük. A levegőztetés eszközei a szennyvíztisztításban széles körben elterjedtek, de termelésből történő kivételük nem lehetséges, és mivel rendkívül költséges berendezésekről van szó, külön erre a célra történő beszerzésük a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehetséges, azért a vízügyi szolgálat a meglevő berendezéseihez különböző adaptereket fejlesztett ki és alkalmaz. A meglevő belvízátemelő szivattyúk nyomócsövére (egyelőre csak a Pajtás VI. F-es és a TO 300 típusokhoz) ferde fúratú porlasztótárcsa szerelhető. A szivattyú partra vagy hídmezőre telepítve alkalmazható. Ez utóbbi esetben két szivattyúval az úszó egység önálló manőverezésre is alkalmas, a reaktív hatóerő nagyságának és irányának változtatásával. Meg kell említeni, hogy bár a porlasztótárcsás levegőztető fajlagos oxigénbeviteli képessége csak 0,5 kg, 02/kWh, a gyakorlatban eredményesen bevált. Másfajta adapter kialakítását tette lehetővé a fermentáció iparban alkalmazott vízsugaras levegőztetés. A bizonyos magasságból, nyomással keresztmetszettel belőtt vízsugár kavitációs jelenséget hoz létre. A levegő a víz gőzfázisával keveredik rendkívül jó hatásfokkal. Az adaptereket egyelőre csak a Nyírség-típusú öntözőszivattyúra alakítottuk ki kísérleti jelleggel, háromfajta vízmélység levegőztetésére. A 20 fúvókás adapter 1 m-es vízmélységig, a 4 fúvókás 4 m-'ig, a 2 fúvókás 6 m-ig képes a vizet átlevegőztetni. Hídmezőre telepítve 2 szivattyút, olyan úszómű alakítható ki, amely a fúvókák kisméretű elforgatásával önjáróvá válik. Köszeghy Tamás és Tiszai Pál TOVÁBBKÉPZÉS TENGELICEN A budapesti, a megyei és a városi tanácsok vízügyi feladatokat ellátó dolgozóinak továbbképzését az idén szeptember 15. és 19. között a Tolna megyei Tengelicen rendezték meg. A megnyitón dr. Varga Miklós, az OVH elnökhelyettese és Császár József, a Tolna megyei Tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket. A továbbképzésen előadás hangzott el Tolna megye vízgazdálkodásáról, a VII. ötéves terv vízügyi ágazati célkitűzéseiről, különös tekintettel a tanácsi vízgazdálkodásra, a vízellátás, csatornázás távlati fejlesztési koncepciójáról, az állami beruházásként megvalósuló szennyvíztisztítási létesítményekkel kapcsolatos helyzetről, a tanácsok vállalatirányító munkájáról és a \jövő feladatairól. A második napon a vízgazdálkodási társulatok országos választmányának ötödik szentendrei tanácskozásáról és a víziközmű társulatok szervezési kérdéseiről kaptak fontos információkat a jelenlevők. A résztvevők érdekes témákat tárgyaltak meg a harmadik napon is, amikor a települések vízrendezésének tanácsi feladatairól, a vízitársulatoknak a települések vízrendezésében való szerepéről volt szó. A továbbképzésnek a vízminőség-védelem is té-A Nemzetközi öntözési és Vízrendezési Szövetség szeptember 15. és 19. között nemzetközi mikroöntözési kerékasztal konferenciát szervezett Budapesten, a VITUKI-ban. A mikroöntözés (csepegtető öntözés, kortyonkénti öntözés és más kis vízadagokkal történő öntözési módok) olyan víz- és energiatakarékos öntözési megoldást jelentenek, amellyel hazánkban is intenzívebben kellene foglalkozni, ugyanakkor szellemi és berendezésexportot is jelenthetne a fejlődő országokba. A mája volt. A felszín alatti ivóvízkészletek védelméről, hazánk vízminőségi helyzetének alakulásáról és a csatornabírságokkal kapcsolatos műszaki gondokról hangzott el előadás. A zárónapon két előadás hangzott el, s ezek közül a vízügyi hatósági jogalkalmazás tapasztalatairól szóló váltott ki érdeklődést. konferencia célja az volt, hogy a szakemberek áttekintsék a mikroöntözés legújabb eredményeit és az ökológiai műszaki és üzemelési tapasztalatokat összegezzék. A konferencia résztvevői ellátogattak a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetbe, ahol megtekintették a gazdaság mikroöntözőtelepeit. A VITUKI központi épületében nemzetközi öntözési kiállítás nyílt, és emlékülésre is sor került az ICID Magyar Nemzeti Bizottsága megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Nemzetközi mikroöntözési konferencia Budapesten 16