Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
A mederben történő telepítés kizárólag a hajóút szabadonhagyásával hajtható végre. E módszer lényege az, hogy a folyónak csak egy bizonyos szélességű sávjában „V” alakban telepített olajterelő falakkal védekezünk. Erre általában nagy felületen szétterjedt vagy pontszerű (meghibásodott tartályhajónál) szennyezés esetében kerül sor. А „V" alakzat alsó pon/tja kb. 1 m szélességben nyitott, ezen a nyíláson át az olaj az olajleszedő berendezéshez jut, pl. olajcsapdába, ahonnan tartályba szivattyúzható. E merülőfalak telepítésénél nyugodt, örvénymentes, vízijárművekkel jól megközelíthető helyet célszerű kiválasztani. Kedvezőek a folyó inflexiós szakaszai. A felszínen úszó szennyezés eltávolításának legegyszerűbb módja a kézi olajleszedő berendezés használata. Igen egyszerű és olcsó eszköz, nyeles, polipropilénszálas pamacs, ami még a part, nádasok, medencék, műtárgyak tisztítására is alkalmas. Hozzá tartozik egy mángorló berendezés, amivel a pamacsokból az olajat ki lehet sajtolni. A gépi olajleszedők közül a hazai gyakorlatban csak az olajcsapda terjedt el. Kb. 1,0—1,2 m/s vízsebességig alkalmazható a viz felszínén úszó olaj leválasztására, szeparálására és eltávolítására a hozzá kapcsolt szivattyú segítségével. A T-típusú fallal együtt különböző rétegvastagságú úszó olaj eltávolítására alkalmas, a csatlakozó szivattyú teljesítményétől függően. Az úszó olajszennyezés hatástalanítására alkalmazott adszorbensek megválasztásánál a nagy fajlagos felület, a kis fajsúly, a kedvező adszorpciós kapacitás, a jó olajkötési képesség és a könnyű kezelhetőség a legfontosabb szempontok. Leggyakrabban használt adszorbensek: a fűrészpor, a faforgács, a tőzeg, a szalma, a perlit, a poliuretán hab, a stironit és a saporex. Leszedésük különböző kézi eszközökkel, vagy perlit esetében perlitleszedővel is történhet. A leszedett olaj és olajos szennyezés ideiglenes tárolására jól bevált az ÁBKSZ 2 m3-es műanyag medencéje, amely gyorsan és könnyen felállítható és a tároláson kívül fázis-szétválasztásra is használható. A szennyezett vízpart megtisztítása nagyon nehéz és időigényes feladat, melynek végrehajtásához meg kell vizsgálni a part érzékenységét, az olaj viselkedését a parti területeken, elsősorban a levonulási folyamatok gyorsaságát. OLAJELHÁRÍTÁS ÁLLÓVIZEKEN Állóvizeken az olajszennyezés megjelenési formája eltér a már leírtakhoz képest, és merőben más jellegű, mint a külföldi, ún. tengeri (állóvizi) olajszennyezés. Hazánkban különösen a szélsőséges időjárási esetek okoznak gondot. A Balatonon például 1970-ben a jég alól kellett eltávolitani az olajat, de nagyon megnehezíti a védekezést a szél is, amely a tapasztalatok szerint sebességének 1/5—1/10-ével tereli, hajtja az olajat a vízfelszínen. Ha a szél hatására kialakult hullámzás a fenék üledékét is felkavarja, akkor az olajszennyezés lebegőanyaghoz kötődhet. Nagyobb hullámzás esetén a partot elért olaj a partvédőműveken keresztül a partra juthat. Viszont, ha a part előtti szélesebb nádas megfogja az olajszennyezést, úgy akkor az különösen veszélyes lehet az ottani élővilág számára. A vízügyi szolgálat elsősorban a vízfelszínen úszó olajszennyezés elhárítására készült fel. Az elhárítás legfontosabb része a szennyezőforrás körülhatárolása és ezáltal az olajszennyezés tovaterjedésének megakadályozása. Erre a célra a BKT-10 és az ABKSZ típusú felfújható állóvizi olajterelő falak alkalmasak. Ez utóbbi egymásra kapcsolható 6 m-es tagokból áll, úszója rekeszekre osztott, amelyek alulról töltőtömlővel vannak összekötve, tehát a felfújást egy helyen lehet elvegezni. Az egyik rekesz sérülése esetén a szomszédos rekeszekből a levegő nem tud távozni, mert a töltőtömlőt a víznyomás összeszorítja. A merülőfal szoknyájában csővezeték van. Az egyes csövek egymáshoz tömlővéggel csatlakoznak. Az így kialakított csővezeték a leszedett olaj kiszivattyúzására, vagy egyéb vízügyi munkáknál többcélúan alkalmazható. A BKT 10 típusú merülőfal 10 m-es elemekből kapcsolható össze. A szoknya ráakasztható ólomsúlyokkal van lesúlyozva. Az úszók levegővel felfújható tömlőkből állnak. Szükség szerint az átcsapó hullámok ellen egy további tömlő is felerősíthető az úszó tetejére. Nyílt vízen kisebb szélsebesség esetében lehetőség nyílik arra, hogy többszáz méter hosszúságban összekapcsolt terelőfalat a végén fogva két hajó vontassa a szennyezett sávon keresztül. Célszerű az olaj összegyülekezési pontjánál a terelőfalba olajcsapdát közbeiktatni, és az olajat párnatartályba szivattyúzni. A védekezés másik lehetséges módja az, amikor a széliránnyal kb. 60°-os szöget bezárva, horgonyokkal rögzítve telepítjük a terelőfalat. A szél ebben az esetben maga tereli az olajat az olajleszedés helyére. Célszerű a hosszú terelőfalat önmagából kialakított hurokkal megszakítani. Az így létesített kis öbölben az olajeltávolítás gépi, ill. kézipamacsos módja egyaránt megvalósítható. A parti nádasba terelődött olaj eltávolítása általában sok ember bevonásával, fáradságos kézi munkával (kézi pamacsos olajleszedővel) csónak-Folyóvizi olajkárelhárítás 15
