Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
KÁRELHÁRÍTÁS a felszíni vizeken Mind az oldott lebegő és kémiai szennyezések elleni védekezési technológiákra, mind a víz felszínén úszó szennyezések elleni védekezés technológiáira részletesen kitér a „Vízminőségi kárelhárítás kézikönyve". A Vízgazdálkodási Intézet pedig műveletterv szinten kidolgozta a kárelhárítási technológiákat. Éppen ezért nem szándékozunk e cikk keretében megismételni és részletezni az alkalmazható védekezési technológiákat. Célunk csupán az, hogy az eddigi tapasztalataink alapján néhány gyakorlati módszerre felhívjuk a figyelmet, melyek az előforduló védekezések során felhasználhatók. A gyakorlati szakemberek nagyon jól tudják, hogy egy adott vízszennyezés elhárítására az ismert technológiákat nem lehet és nem is szabad mereven kezelt védekezési sémaként felhasználni, mert a szennyezések megjelenési formái nagyon változatosak és különbözőek. Ezért egy adott szennyezés elhárítási módjának technológiáját a védekezést irányító szakemberek szakmai és helyi ismerete alapján kell megállapítani. Egyre nagyobb szerepük van a védekezés hatékonyabbá tételében a területi kárelhárítási terveknek, a kijelölt védelmi helyek megfe'elő kialakításának és a típus védelmi bázisok megszervezésének és felszerelésének. A védelmi helyek kiválasztásánál figyelembe kell venni a veszélyforrások, veszélyeztetett helyek elhelyezkedését, a veszélyeztetettség jellegét és mértékét, a megközelíthetőséget, a parti rögzítési és tárolási lehetőségeket, a hidrológiai viszonyokat, a hírközlési és energiaellátási lehetőségeket, a várható szennyezés jellegét. Az előre kijelölt védelmi helyeken célszerű osztaggyakorlatokat tartani, azaz a leendő védekezés helyén kiképezni és felkészíteni az egységet a válható feladatokra. OLAJKÁRELHÁRÍTÁS FOLYÓVIZEKEN A leggyakrabban előforduló védekezési módszer, melyek technológiai menete: —- a szennyezőanyag továbbjutásának megakadályozása, a szennyezőanyag meghatározott helyre terelése (műtárgyak, mederelzárások, terelőfalak, gátak felhasználásával), — a felszínen úszó szennyezés eltávolítása (kézi vagy gépi leszedő eszközökkel, adszorbens anyagok alkalmazásával), — a leszedett olaj, olajos uszadék és olajjal telítődött adszorbens anyag ideiglenes tárolása, szállítása és elhelyezése (fázis-szétválasztás, égetés, elhelyezés a talajban), — a szennyezett vízpart megtisztítása és helyreállítása. A szennyezőanyag lokalizálása és terelése többnyire terelőfalakkal törtéRézsüből szivárgó olaj lokalizálása Kézipamacsos olajleszedő munka közben nik. A leggyakrabban alkalmazott terelőfalak a К-típusú alumíniumprofilos és T-profilú falak. A К-típusú falak kis merülésűek, és legfeljebb 15 m széles vízfolyásokon alkalmazhatók. Nagyon jó az olajterelő képessége. Hátránya, hogy csak kis vízfolyásokon, hullámmentes vízen használható. A T-típusú fal 4 m hosszú, T alakú faelemekből áll, amelyeket csuklós pánt köt össze. Rendszerint vezérkötéllel rögzítik, és ezáltal nagyobb áramlási sebességnél is jól használható. Alapvetően kétféle telepítési módja van, a parthoz csatlakozó part menti telepítés és a mederben való elhelyezés. A partmenti telepítés esetén az áramlás irányával 30—45°-os szöget zárhat be. Ilyen esetben biztonságosan alkalmazható v=0,7 m/s vízsebességig. Porlasztótárcsás úszó levegőztető 14
