Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 7. szám
Gát az Almaatyinka völgyében Nemrég katasztrófa fenyegette a kazahsztáni Csilik folyó völgyét. Ez a folyó a fővárost, Alma-Atát körülvevő Hegyekben, egy 3500 méter magasan fekvő morénatóból ered. A nyári kánikula következtében a tóban 9,5 millió köbméter olvadékvíz halmozódott fel. Ezt az egész vízmennyiséget bármelyik pillanatban kiloccsanthatta a tó fölé torntyosuló, csaknem 1 milliárd köbméteres gigantikus gleccser. A katasztrófát azonban sikerült elhárítani. A tó felől robbantással csatornát vágtak a jégtömegbe, így fokozatosan a Csilik medencébe engedtek 7 millió köbméter vizet. Ezt azután a völgyben levő mezőgazdasági területek öntözésére használták fel. A tó vízszintje 15 méterrel csökkent, s a glecscser többé már nem fenyegetett. A hegyi ár elleni küzdelemben a világon addig még nem alkalmaztak hasonló eljárást a gleccser közvetlen közelében. A moréna-tavak képződését figyelembe véve dolgozzák ki azokat a módszereket, amelyekkel eltávolítható a morénatavak vízfeleslege. Zsilipeket építenek, a partvonalon megszüntetik a természetes mederelzáródásokat, hogy elkerüljék beomlásukat a nagy olvadások idején. A hegyi ár keletkezésének különféle okai vannak. Kazahsztán délkeleti részén a természeti feltételek kedveznek az iszap- és kőáradatok minden típusának kialakulásához. Azt a hat katasztrofális kőzuhatagot, amelyet Alma- Ata 130 éves történetében feljegyeztek, nemcsak a morénatavak túltöltődése váltotta ki, hanem földrengések, váratlan lavinák is. A tudósok egyelőre nem tudják előre jelezni az elemi csapás időpontját. De már most prognosztizálható a hegyi ár földrajzi helye és feltételezhető aktivitása. Ezeknek az adatoknak a birtokában vizsgálják a földrengésveszélyes térségben a kőzuhatagok keletkezésének kedvező domborzati viszonyokat. Ezek az adatok segítenek abban, hogy elvégezzék a parterősítő és meliorációs munkákat, az erdőtelepítést, a medrek stabilitását, vagy hogy a kőpatakok mozgási sebességét lelassító duzzasztócsapdákat létesítsenek. Az emberiség története számos olyan pusztító iszapos kőáradatot jegyzett fel, amely városokat és falvakat rombolt le. 1921-ben a Malaja Almaatyinka hegyipatak medrében lezúdult kőlavina elpusztította a lakóépületek csaknem egyharmadát. Alig fél évszázad múltán kétszer olyan erős kőáradat zúdult le ugyanazon az útvonalon, de fennakadt a mesterséges gáton és erejét vesztve öt és fél millió köbméter iszapos kőmasszát terített szét a duzzasztócsapdában. Ez a gát 18 kilométer hosszúságban épült a fővárostól Medeóig, ahol a világhírű magaslati jégpálya található. Azokban a napokban a város megmenekült a katasztrófától. Ez a létesítmény mind a mai napig egyedülálló a világon. A gátat irányított robbantással emelték két hegyoldalból, majd 150 méter magasra feltöltötték. A gáttestbe 8 és fél millió köbméter sziklát építettek be. A gát hossza a felső peremén eléri az 500 métert, szélessége az alapjában mérve 800 méter. A fővárost, Alma-Atát átszelő többi hegyipatak medrét is gátakkal zárták el. Az ENSZ környezetvédelmi programjának keretében kazah szakemberek résztvesznek „a litoszféra védelme” nemzetközi program megvalósító sóban. A. E. 13 Városvédő gát a hegyekben
